Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Várkonyi Sára: A tónál

Fotó: Horváth Andor Péter

És miről írtál? Hogy a tesóm… a féltesómat elrabolja egy emberkereskedő, de a delfinekkel együtt megmentjük. Az apának eszébe jut, hogy Hararében iskolába menet a sofőr egyszer ledudált egy kislányt az útról, aki a hátára kötve cipelte az iker öccseit.  

Bővebben ...
Költészet

Benyó Tamás versei

Fotó: Gajdos Attila

Miért elégszünk meg / az olcsó külcsínnel, / ha megtapasztaltuk, / milyen / szabadon / lebegni / a magzatvízben

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Tamás álma (részlet)

Fotó:

Legyen egy hűvöskék szoba, mint dédmamánál. Fehér lepedőkbe vagyunk csavarva, arcaink – minden éjszaka után – nyomot hagynak. Vállamra fordulok, a hátad nézem. A fakó part jut eszembe, fjordok szürke foltjai, tenyered középen két tátongó sebhely. Ujjaim átfúrják a nyers húst, az erek felkiáltanak és a sirályok szétrebbennek. Aztán Jeruzsálem.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Emese: Jan Palach nekifeszül a szélnek

Fotó: Sükösd Emese

Melyik város emlékezne szívesen / azokra, akiket falhoz állított?

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám ismét a Litmusz Műhelyben

Fotó: Bach Máté

Visszatérő vendégünk volt az adásban Nyerges Gábor Ádám költő, író, szerkesztő, akinek ezúttal nem a szokásos Litmusz-kérdéseket tettük fel, hanem egy részletet hallgathattunk meg Vasgyúrók című, megjelenés előtt álló novelláskötetéből, valamint verseket írtunk közösen a dobókockákkal.

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám - Kerber Balázs - Körtesi Márton Litmusz versei

Fotó: Litmusz Műhely

Azt hiszem, lehallgat a telefonom. / Ő koncentrál, ha kókad a figyelmem, / Neki címzik tán a promóciót is, / Már nélkülem is rákattint időnként. / Ez a bánat, ez a bánat a civilizáció.

Bővebben ...
Próza

Kocsis Gergely: Várni a váratlant (regényrészlet)

Fotó: Raffay Zsófia

Rettegve érzi, hogy egyre jobban csúszik bele ebbe az álomvilágba, hívogatja, beszippantja. Térdhajlatában ugrálni kezd egy ideg, két rángás között végtelen lassúsággal telik az idő, a levegő is ritkásabbnak tűnik, légszomj gyötri. Hangokat hall a feje fölül, ez a lehetetlen közeg nagyon felerősíti a lépések döngését, mintha valaki a fején lépkedne. Pontosan tudja, ki járkál ott fent, és azt is, hogy miért csap zajt.

Bővebben ...
Költészet

Réder Ferenc versei

Fotó: Fárizs Mihály

Négy hónapja mozdulatlan. / De a hasa / ma egy kicsit langyosabb.

Bővebben ...
Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom? (Nemes Z. Márió)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...

Seamus Heaney verse Farkas Kristóf L. fordításában

Emelkedik, mutat, másikban / Marhakréta, kiált, hol heverek / Rozzant kapu tetején, // Integet és mond valamit, nem hallom, / Bőgnek és üvöltenek, zúgnak a kocsik / Az udvar legvégén, kereskedők // Kiabálnak egymással, most vele, / Engem otthagy és megismerem / Még a vég előtt a veszteséget.

 

Seamus Heaney (1939-2013) Nobel-díjas ír költő, író, esszéista. Élőlánc címmel a napokban jelent meg új magyar nyelvű kötete a FISZ és a Jelenkor Kiadó közös sorozatában.

 

 

Elvált

 

I.

 

Ki ez, hamut visz a gödörhöz

Felemelt fejjel, mintha vonulna,

Öle előtt egy gyenge lábast tart,

 

Még csak az előbb vette ki

A tűz alól, peremig ér súlya,

Forró, elfehéredett por, pernye,

 

A szél a köténye mellére ráfújja,

Szájába, szemébe és csak vonul

Kitartóan, terhe mozdulatlan nyugalmával,

 

Fájdalommal feszül keze a vasra,

Vonul, majd a kopott út elfordul

A tyúkól mögött, mi már nem látjuk.

 

 

II.

 

Ki ez, a jószágnál alig magasabb,

Jön, istállón keresztül, miattam,

Kezében kőrisbot

 

Emelkedik, mutat, másikban

Marhakréta, kiált, hol heverek

Rozzant kapu tetején,

 

Integet és mond valamit, nem hallom,

Bőgnek és üvöltenek, zúgnak a kocsik

Az udvar legvégén, kereskedők

 

Kiabálnak egymással, most vele,

Engem otthagy és megismerem

Még a vég előtt a veszteséget.

 

Farkas Kristóf L. fordítása.

 

A fordítás a FISZ–Jelenkor Horizont műhelyén készült. A műhelyvezető Imreh András volt, a téma pedig Seamus Heaney Élőlánc című kötete.