Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Csermely Mátyás: Hat alma

Fotó: Zanati Réka

Felmásztam az egyik legnagyobb almafára, pont arra, amely a kert közepén állott. Leültem a törzshöz közel, egy erős ágra, majd leszakítottam egy almát. Beleharaptam.

Bővebben ...
Műfordítás

Santiago Rodas versei (f. Zahorecz Eszter)

Fotó: A szerző archívuma

A telepen / azt beszélik, hogy / valaki egymillió pesót talált / a szemétben

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Days Past Ovulation

Fotó: a szerző archívuma

Azt hitték, valami komoly bajunk van, amiatt utazgatunk folyton ide. Aztán amikor elmondtuk nekik, mi a dörgés, egyikük azt mondta, hogy menjünk el cigányasszonyhoz, mert biztos valami rontás okozza a dolgot. Volt, hogy mindketten nevettünk a hasonlókon, ma már azt sem tudom, mit gondoljak.

Bővebben ...
Műfordítás

Thomas Pynchon (f. Greskovits Endre): Ellenfényben

Még a kilencvenes évek végén, amikor a Drakula című regény miatt a vámpírizmus divatba jött, és ez lehetővé tette, hogy a vérszívók nyilvánosan engedelmeskedjenek az ösztöneiknek, Miskolci rájött, hogy egyáltalán nincs egyedül az elfajult ízlésével, hanem egy egészen kiterjedt közösség tagja. A budapesti telefonhálózat egy részét nyilvánvalóan ezeknek a hæmatofágoknak tartották fenn.

Bővebben ...
Költészet

Vasas Tamás: Orosz rulett

Fotó: A szerző archívuma

kis rózsaszín tütü a FAO Schwarzban

Bővebben ...
Költészet

Berényi Sarolta versei

Fotó: Szabó Róbert

viharban futott haza a mamám, / nehogy a lányát elkapja a ború

Bővebben ...
Műfordítás

Juli Zeh (f. Nádori Lídia): Nem egyezkedő tárgyalás

Fotó: Peter von Felbert

De nem tudja, mi a helyes válasz, és ettől a körül­ménytől annyira megijed, mintha ebben a pillanatban tűnne fel neki először, hogy valami alapvetően megválto­zott az életében. Mia világában ugyanis minden kérdésre létezett válasz, pontosabban kérdésenként csak egy helyes válasz létezett. Ami viszont nem létezett: olyan helyzetek, amikor úgy érezte, meleg víz lötyög a fejében.

Bővebben ...
Próza

Oravecz Imre: Alkonynapló II. (részlet)

Fotó: Szilágyi Lenke

Az érsebész pangó vérű lábvisszerembe szúrja az injekciós tűt, és valami oldatot fecskendez bele, mialatt megosztja velem nemzethalál-vízióját. Az érfal a kezelés következtében begyullad, összetapad, és állítólag teljesen felszívódik. Hetente ismétli majd, mert több ilyen erem van. Kivéve, ha látomása hamarosan beigazolódik, mert akkor nincs értelme az egésznek.

Bővebben ...
Költészet

Purosz Leonidasz: Jóslat, átszállással

Fotó: A szerző archívuma

megjavítani vagy / megsemmisíteni vagy legalább / eltitkolni Gerda elől

Bővebben ...
Költészet

Jakab-Balogh Lilla versei

Fotó: Bánkövi Dorottya

A terapeutám szerint apakomplexus. / Apám szerint a terápia hülyeség

Bővebben ...
Műfordítás

Matteo Bussola (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A rozmaringot nem bántja a tél

Fotó: a szerző archívuma

Nem engedheted meg magadnak azt a luxust, hogy minden kórházi esetet személyes ügyként kezelj. Az empátia mindig lesben áll, készen arra, hogy széttépjen.

Bővebben ...

Seamus Heaney verse Gerevich András fordításában

Az együttes próbálni kezdi / A harsogó, parádés indulót / A teremben. Mi egy alkonyi mezővel // És egy nyári sövénnyel arrébb / Várjuk a hátramaradt tanoncot, /Dudája búg, bőg: elakad, újrakezdi, // Sebzett dallama csak nekünk szól, / Nyitott fülűeknek, koránfekvőknek, / Kik lemaradunk a fehér éjszakákról.

 

 

Kísértetek

 

(Wraiths)

 

 

I. Sidhe

 

Levitt a föld alá, az ásóhasított,

Mélyre vájt árokba,

Ahova a borjak bújhatnak.

 

Tehénlepény a talajon, a falon

A homok homályos, fehérarany

Csillogása, műanyag hullámtető.

 

A domb alatt álltunk, kéz a kézben,

A sötétben, de a napfénnyel szemközt,

Belélegeztük a kivájt sánc szagát.

 

Közelíts rá a vállunk felett,

A gyorsuló felvétel befúródik, felvillan.

Fedezz fel a furcsa fényben. Ennyi.

 

 

II. Parkoló

 

Kísértetek voltunk a délutánban.

Megállt a busz. Nem volt se váróterem,

Se bódé, se pad, csak egy parkoló

 

A város fölött, védtelen végvár,

Pásztázott égbolt, enyhe szellő.

Célunk a táj, ahol írül beszélnek,

 

Mi a két nyelv között megszeppentünk,

Bár hajtott a vágy, és a napsütötte tó

Tükrén belénk villant a megvilágosodás,

 

Ahogy visszaszálltunk a buszra,

Léptünk alatt kopogtak a kopott lépcsőfokok,

És egymás mellé ülve reinkarnálódtunk.

 

 

III. Fehér éjszakák

 

Csillogó csatos bakancsok, kamáslik,

A sáncásók átölelik a pántlikás dudát,

Fáradt ujjaik a sípokat gyötrik,

 

Az együttes próbálni kezdi

A harsogó, parádés indulót

A teremben. Mi egy alkonyi mezővel

 

És egy nyári sövénnyel arrébb

Várjuk a hátramaradt tanoncot,

Dudája búg, bőg: elakad, újrakezdi,

 

Sebzett dallama csak nekünk szól,

Nyitott fülűeknek, koránfekvőknek,

Kik lemaradunk a fehér éjszakákról.

 

 

 

Seamus Heaney (1939-2013) Nobel-díjas ír költő, író, esszéista. Élőlánc címmel március végén jelenik meg új magyar nyelvű kötete a FISZ és a Jelenkor Kiadó közös sorozatában.

 

Gerevich András 1976-ban született Budapesten. Költő, műfordító. Legújabb verseskötete Tizenhat Naplemente címmel látott napvilágot a Kalligram kiadónál, 2014-ben. Többek között Seamus Heaney, Charles Bernstein és Robert Creeley fordítója. A Versumonline szerkesztője.