Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Nagy Izabella versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Egyedül él, mondta, nem kacsintott.

Bővebben ...
Költészet

Németh Gábor Dávid versei

Fotó: Szulovszky Mária

Hallom, hogy üvölt elhagyatottságában az óceán.

Bővebben ...
Próza

Gáspár Sára: András megértő figyelme

Fotó: a szerző archívuma

Már jónéhány hete beszélgettünk, amikor András minden előjel nélkül eltűnt. Nem reagált az üzeneteimre, meg se nyitotta őket. Csak miatta tettem ki melankolikus tájképeket, egyikre sem reagált, én pedig rettegtem attól, hogy rájött, ez nem is én vagyok, pedig én vagyok, de lehet, hogy nem úgy, ahogy ő gondolja, és lehet, hogy megérezte, hogy jobban érdekelnek a csillogós harisnyák és a részeg flörtölések, mint József Attila.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Labora

Fotó: Zanati Réka

A gyár nagy volt, eszméletlenül. Tornyai szikárak, felhői nehezek, rendszere ütemre lélegző. Egy hatalmas bogárbelsőre emlékeztetett, ami mintha valami felettébb velőset emésztene, olyannyira szuszogni tetszett.

Bővebben ...
Költészet

Berki Ádám versei

Fotó: A szerző archívuma

zavar a páratlan prímszámok figyelmetlensége

Bővebben ...
Próza

Márton Evelin: Öt hegy, öt templom

Fotó: Onda Péter

A nádas megnyílik hamaroson, s az én kóborjaim kijőnek a homályból. Őnekik viszed azt, amit küldök – mondta az Úr és gyöngéd lökdöséssel jelezte Vendelnek, hogy induljon izibe, mert idő van.

Bővebben ...
Próza

Szerényi-Bartók Tamás: Szíverősítő (regényrészlet)

Fotó: Urbán Ádám

Mészkőpor és füstölő szaga keveredett odabent, és mindennek volt egyfajta otthonos mocskossága, de nem erre, még csak nem is a tanár szavaira emlékszem a legélénkebben, hanem egy lányra.

Bővebben ...
Próza

Ádám Szilamér: Hallod ezt? Csend

Fotó: a szerző archívuma

Kinyitotta a méhesház ajtaját, kihúzogatta a kaptárokat, de semmi. Végignézte az egészet, mind a három sort lentről felfelé, majd újra, és mivel nem hitt a szemének, még egyszer, harmadjára is.

Bővebben ...
Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Berta Réka

én isteni parancsot soha meg nem tagadtam

Bővebben ...

Amir Talić verse

Orcsik Roland fordításában
A börtönben láttam / ahogy a rabok a verés után / cigivel kínálják a hóhéraikat / mintha teljesen normális lenne / hogy a fárasztó munka végén / közösen rágyújtsanak.

Amir Talić 1953-ban született a boszniai Sanski Mostban. Költő, író, újságíró. Műveit szlovén, német, svéd, francia, orosz és albán nyelvre fordították. A boszniai háború idején a szerb katonai erők börtönbe zárták. A fenti vers a börtöntapasztalatait feldolgozó Mali logor (Kis láger, 1999) című kötetéből való.

 

 

Három jegyzet

 

(Tri zapisa)

                                                 

Láttam egy embert

ahogy mérgében

veri a kutyáját

és a megalázott kutya

a hátsóját húzva

a gazdájához kúszott

megnyalta a tenyerét

Szomorú szemével

a megvadult gazdájára pillantott

hogy kicsaljon némi kegyelmet

 

Ugyanígy láttam ahogy

egy cigány őrjöngve

püfölte az asszonyát

ordított

ó mennyire ordított

Egy véletlen járókelő

el akarta ragadni a botot

jobb belátásra bírni a cigányt

A nő pedig kiakadt

szörnyen üvöltözött

ne nyúlj a férjemhez

 

A börtönben láttam

ahogy a rabok a verés után

cigivel kínálják a hóhéraikat

mintha teljesen normális lenne

hogy a fárasztó munka végén

közösen rágyújtsanak.

 

fordította: Orcsik Roland