Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Berki Ádám versei

Fotó: A szerző archívuma

zavar a páratlan prímszámok figyelmetlensége

Bővebben ...
Próza

Márton Evelin: Öt hegy, öt templom

Fotó: Onda Péter

A nádas megnyílik hamaroson, s az én kóborjaim kijőnek a homályból. Őnekik viszed azt, amit küldök – mondta az Úr és gyöngéd lökdöséssel jelezte Vendelnek, hogy induljon izibe, mert idő van.

Bővebben ...
Próza

Szerényi-Bartók Tamás: Szíverősítő (regényrészlet)

Fotó: Urbán Ádám

Mészkőpor és füstölő szaga keveredett odabent, és mindennek volt egyfajta otthonos mocskossága, de nem erre, még csak nem is a tanár szavaira emlékszem a legélénkebben, hanem egy lányra.

Bővebben ...
Próza

Ádám Szilamér: Hallod ezt? Csend

Fotó: a szerző archívuma

Kinyitotta a méhesház ajtaját, kihúzogatta a kaptárokat, de semmi. Végignézte az egészet, mind a három sort lentről felfelé, majd újra, és mivel nem hitt a szemének, még egyszer, harmadjára is.

Bővebben ...
Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Berta Réka

én isteni parancsot soha meg nem tagadtam

Bővebben ...
Próza

Hegedűs Márton: Meccs

Fotó: a szerző archívuma

A létravértesi középpályás előre ívelte a labdát, és a B középből – a beton lelátóról – mind a tizenhat ultra egy emberként üvöltött, amint az ellenfél fürge hetese levette az elérhetetlennek tűnő labdát, centikkel az oldalvonal mellett, és megtolta a lihegő Laci mellett.

Bővebben ...
Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

emlékszagú molyok őrzik / a ki nem mondott nevet.

Bővebben ...
Próza

Magyary Ágnes: Regény

Fotó: morpho

Amit fontosnak tartanak az emberek a megtörtént eseményekből, az banális részlet; és ami életbevágó, azon könnyed eleganciával átsiklanak. Ezért is olyan nehéz kihámozni a valóság sarokköveit. Persze, ha a rendőrségnek lenne hozzáférése a titkosszolgálat adataihoz, akkor minden sokkal könnyebb lenne, de a városállamban nem volt cél, hogy a rendőrségnek könnyebb legyen.

Bővebben ...
Költészet

Wölfl-Molnár Eszter versei

Fotó: Nagy Viktor

Túl sokáig volt a bordák mögött

Bővebben ...

Amir Talić verse

Orcsik Roland fordításában
A börtönben láttam / ahogy a rabok a verés után / cigivel kínálják a hóhéraikat / mintha teljesen normális lenne / hogy a fárasztó munka végén / közösen rágyújtsanak.

Amir Talić 1953-ban született a boszniai Sanski Mostban. Költő, író, újságíró. Műveit szlovén, német, svéd, francia, orosz és albán nyelvre fordították. A boszniai háború idején a szerb katonai erők börtönbe zárták. A fenti vers a börtöntapasztalatait feldolgozó Mali logor (Kis láger, 1999) című kötetéből való.

 

 

Három jegyzet

 

(Tri zapisa)

                                                 

Láttam egy embert

ahogy mérgében

veri a kutyáját

és a megalázott kutya

a hátsóját húzva

a gazdájához kúszott

megnyalta a tenyerét

Szomorú szemével

a megvadult gazdájára pillantott

hogy kicsaljon némi kegyelmet

 

Ugyanígy láttam ahogy

egy cigány őrjöngve

püfölte az asszonyát

ordított

ó mennyire ordított

Egy véletlen járókelő

el akarta ragadni a botot

jobb belátásra bírni a cigányt

A nő pedig kiakadt

szörnyen üvöltözött

ne nyúlj a férjemhez

 

A börtönben láttam

ahogy a rabok a verés után

cigivel kínálják a hóhéraikat

mintha teljesen normális lenne

hogy a fárasztó munka végén

közösen rágyújtsanak.

 

fordította: Orcsik Roland