Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Gáspár Sára: András megértő figyelme

Fotó: a szerző archívuma

Már jónéhány hete beszélgettünk, amikor András minden előjel nélkül eltűnt. Nem reagált az üzeneteimre, meg se nyitotta őket. Csak miatta tettem ki melankolikus tájképeket, egyikre sem reagált, én pedig rettegtem attól, hogy rájött, ez nem is én vagyok, pedig én vagyok, de lehet, hogy nem úgy, ahogy ő gondolja, és lehet, hogy megérezte, hogy jobban érdekelnek a csillogós harisnyák és a részeg flörtölések, mint József Attila.

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Labora

Fotó: Zanati Réka

A gyár nagy volt, eszméletlenül. Tornyai szikárak, felhői nehezek, rendszere ütemre lélegző. Egy hatalmas bogárbelsőre emlékeztetett, ami mintha valami felettébb velőset emésztene, olyannyira szuszogni tetszett.

Bővebben ...
Költészet

Berki Ádám versei

Fotó: A szerző archívuma

zavar a páratlan prímszámok figyelmetlensége

Bővebben ...
Próza

Márton Evelin: Öt hegy, öt templom

Fotó: Onda Péter

A nádas megnyílik hamaroson, s az én kóborjaim kijőnek a homályból. Őnekik viszed azt, amit küldök – mondta az Úr és gyöngéd lökdöséssel jelezte Vendelnek, hogy induljon izibe, mert idő van.

Bővebben ...
Próza

Szerényi-Bartók Tamás: Szíverősítő (regényrészlet)

Fotó: Urbán Ádám

Mészkőpor és füstölő szaga keveredett odabent, és mindennek volt egyfajta otthonos mocskossága, de nem erre, még csak nem is a tanár szavaira emlékszem a legélénkebben, hanem egy lányra.

Bővebben ...
Próza

Ádám Szilamér: Hallod ezt? Csend

Fotó: a szerző archívuma

Kinyitotta a méhesház ajtaját, kihúzogatta a kaptárokat, de semmi. Végignézte az egészet, mind a három sort lentről felfelé, majd újra, és mivel nem hitt a szemének, még egyszer, harmadjára is.

Bővebben ...
Költészet

Rieder Anna Róza versei

Fotó: Berta Réka

én isteni parancsot soha meg nem tagadtam

Bővebben ...
Próza

Hegedűs Márton: Meccs

Fotó: a szerző archívuma

A létravértesi középpályás előre ívelte a labdát, és a B középből – a beton lelátóról – mind a tizenhat ultra egy emberként üvöltött, amint az ellenfél fürge hetese levette az elérhetetlennek tűnő labdát, centikkel az oldalvonal mellett, és megtolta a lihegő Laci mellett.

Bővebben ...
Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

emlékszagú molyok őrzik / a ki nem mondott nevet.

Bővebben ...

Maria Cyranowicz versei

ott maradsz örökre / belülre hagyatva / meszelve mint a hó / fordítva szentelve // én vagyok alexander és akkor a fiú fanny / a sebem mögé pillant és oldalba bök / miközben a szerepek diszkréten / hátat fordítanak nekünk

Maria Cyranowicz (1974) költő, irodalomkritikus, a 2002-es Neolingvista Manifesztum egyik aláírója. Öt verseskötete látott napvilágot: neutralizacje (neutralizációk), 1997; i magii nacja (imagináció), 2001; piąty element to fiksja (az ötödik elem a fixió, 2004; psychodelicje (pszichodelíciák), 2006; denpresja (depresszió), 2009). Az 1989-2009 közötti kortárs női költészetet bemutató antológia, a Solistki (Szólistanők) szerkesztője. Megjelent művei tipográfiai megoldásaikkal is a 20. század kezdetének avantgarde-ját, a konkrét költészetet és a kortárs képzőművészet ‒ vagy akár performance ‒ világát idézik.

 

 

wendy vértanúsága

 

 

semmi nincs a jelen időben

a fürdőszobában a kék síkok jobban

emlékeznek mint a banánmennyezet a fejnyílásnál

 

amikor a szemeim látják wendy

levetkőzi a gyerekkorát belép

a bőröm alá mint a zuhany alá

nincs

 

a jelen időben vértanúság

a kellékek között tart az amnézia

 

 

(kötetben: psychodelicje / pszichodelíciák 2006)

 

 

temetés

 

 

és akkor megértettem

én vagyok alexander és akkor a fiú fanny

én megyek megyek folyton a jelen nem levő apám után

ismételgetem a büdös francba és csupa rondaságokat

összeszoritott fogakkal mosolygok rájuk amikor simogatják a...

 

majd pont érdekli őket hogy csoszogok cipőben

hogy egy gyerek vagyok onnan

(engem csak ne javítsanak ki)

onnan nem lehet visszajönni

ott maradsz örökre

belülre hagyatva

meszelve mint a hó

fordítva szentelve

 

én vagyok alexander és akkor a fiú fanny

a sebem mögé pillant és oldalba bök

miközben a szerepek diszkréten

hátat fordítanak nekünk

megyünk lufikkal a kézben a temetéssel

 

 

(kötetben: I magii nacja / Imagináció 2001)

 

 

Tinkó Máté és Kellermann Viktória fordításai