Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Hegedűs Márton: Meccs

Fotó: a szerző archívuma

A létravértesi középpályás előre ívelte a labdát, és a B középből – a beton lelátóról – mind a tizenhat ultra egy emberként üvöltött, amint az ellenfél fürge hetese levette az elérhetetlennek tűnő labdát, centikkel az oldalvonal mellett, és megtolta a lihegő Laci mellett.

Bővebben ...
Költészet

Pocsai János versei

Fotó: Nádas Mátyás

emlékszagú molyok őrzik / a ki nem mondott nevet.

Bővebben ...
Próza

Magyary Ágnes: Regény

Fotó: morpho

Amit fontosnak tartanak az emberek a megtörtént eseményekből, az banális részlet; és ami életbevágó, azon könnyed eleganciával átsiklanak. Ezért is olyan nehéz kihámozni a valóság sarokköveit. Persze, ha a rendőrségnek lenne hozzáférése a titkosszolgálat adataihoz, akkor minden sokkal könnyebb lenne, de a városállamban nem volt cél, hogy a rendőrségnek könnyebb legyen.

Bővebben ...
Költészet

Wölfl-Molnár Eszter versei

Fotó: Nagy Viktor

Túl sokáig volt a bordák mögött

Bővebben ...
Próza

Vince András: Adamec (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Mi itt a Magyar Televízióban megpróbálunk fenntartani bizonyos civilizált viselkedési kereteket, például légyszívessel kezdjük a mondatot. De még véletlenül se gondold azt, váltott át kioktató tegezésbe, hogy te szívességet teszel bárkinek is, ha végrehajtasz egy kérést. Ez csak annyit jelent, hogy nem vagyunk végtelenül tahók. Mi így adjuk ki a parancsot.

Bővebben ...
Költészet

Ecsedi Borbála versei

Fotó: Vigh Levente

Nehéz gyökerek fognak / nem engednek át a határon

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Szocia

Fotó: Zanati Réka

Aztán szétestem. Volt olyan is. Nem szeretek róla beszélni, de ha így vizslatod, hát muszáj. Inkább hallgatok, az az egyszerűbb, kényelmes közöny, mint holmi fura nemet mondás. Így hordtak szét a hangyák, mindenki magának, a maga királynőjének, hátha utána homlokon csókolja őket.

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold: A szabadságról

Fotó: Ádám Gyula

zsörtölődsz reggeltől / estig, akár medve a hó nélküli teleken

Bővebben ...
Próza

Klein Mari: Ágyban Prousttal

Fotó: a szerző archívuma

Újra meg újra felszítottad a tested, reggel hatig, amíg a maradék félsz ki nem rázkódott belőle. Míg ki nem világosodott. Mert akkor megbizonyosodtál: a denevérek már hazatértek, és bevackoltak a háztömb hasadékaiba.

Bővebben ...
Költészet

Gulisio Tímea versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Vasalt zoknival fojtják meg anyát

Bővebben ...

Maria Cyranowicz versei

ott maradsz örökre / belülre hagyatva / meszelve mint a hó / fordítva szentelve // én vagyok alexander és akkor a fiú fanny / a sebem mögé pillant és oldalba bök / miközben a szerepek diszkréten / hátat fordítanak nekünk

Maria Cyranowicz (1974) költő, irodalomkritikus, a 2002-es Neolingvista Manifesztum egyik aláírója. Öt verseskötete látott napvilágot: neutralizacje (neutralizációk), 1997; i magii nacja (imagináció), 2001; piąty element to fiksja (az ötödik elem a fixió, 2004; psychodelicje (pszichodelíciák), 2006; denpresja (depresszió), 2009). Az 1989-2009 közötti kortárs női költészetet bemutató antológia, a Solistki (Szólistanők) szerkesztője. Megjelent művei tipográfiai megoldásaikkal is a 20. század kezdetének avantgarde-ját, a konkrét költészetet és a kortárs képzőművészet ‒ vagy akár performance ‒ világát idézik.

 

 

wendy vértanúsága

 

 

semmi nincs a jelen időben

a fürdőszobában a kék síkok jobban

emlékeznek mint a banánmennyezet a fejnyílásnál

 

amikor a szemeim látják wendy

levetkőzi a gyerekkorát belép

a bőröm alá mint a zuhany alá

nincs

 

a jelen időben vértanúság

a kellékek között tart az amnézia

 

 

(kötetben: psychodelicje / pszichodelíciák 2006)

 

 

temetés

 

 

és akkor megértettem

én vagyok alexander és akkor a fiú fanny

én megyek megyek folyton a jelen nem levő apám után

ismételgetem a büdös francba és csupa rondaságokat

összeszoritott fogakkal mosolygok rájuk amikor simogatják a...

 

majd pont érdekli őket hogy csoszogok cipőben

hogy egy gyerek vagyok onnan

(engem csak ne javítsanak ki)

onnan nem lehet visszajönni

ott maradsz örökre

belülre hagyatva

meszelve mint a hó

fordítva szentelve

 

én vagyok alexander és akkor a fiú fanny

a sebem mögé pillant és oldalba bök

miközben a szerepek diszkréten

hátat fordítanak nekünk

megyünk lufikkal a kézben a temetéssel

 

 

(kötetben: I magii nacja / Imagináció 2001)

 

 

Tinkó Máté és Kellermann Viktória fordításai