Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Műfordítás

Xaver Bayer prózái

Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.
Lesi Zoltán fordításában

Egy nap elért engem is. Vettem egy iratmegsemmisítőt, és ledaráltam az évek óta felhalmozott levelezésemet, személyes feljegyzéseimet. Aztán elkezdtem rendet rakni a lakásban, kipakoltam a fiókjaimat, kidobtam mindent, amire nem volt szükségem, és a többit ergonomikusan rendszereztem. A könyveket, hanglemezeket, DVD-ket és számítógépes játékokat alfabetikus sorrendbe raktam. Amelyik egy kicsit is ciki volt, azt megsemmisítettem. A szekrénysorok látható részein lévő kacatokat kidobtam. Még a papírpénzt is növekvő sorba raktam a pénztárcámban.

Műfordítás

Ivan Wernisch versei

A ravatalozóban aludtunk a templom mögött.
Vörös István fordításában

Kadó mester lehúzta a jobb lábáról a cipőjét, és kidobta az ajtón, aztán megkérdezte: Hol a cipőm? / Ott, az ajtó mögött, mutatta az egyik tanítvány. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / Az udvaron, találgatta egy másik. / Hol a cipőm?, ismételte Kadó mester. / A bal lábán! / Hol a cipőm?

Műfordítás

Friederike Mayröcker verse

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik

a gázlángnak egy fogacskája hiányzik. / a pianínó egyedül kezd el játszani. / a lefolyócsatorna sapienzával bemocskolva. / harminc éve vagyunk elválasztva egymástól (amikor te voltál 30, / én épp akkor láttam meg a napfényt). / axiális, te nagy felugró. / variábilis sírba veled.

Költészet

Závada Péter verse

Megáll az álom távolabbi végében.

Folyamatos jelen. A halottak csoszogása / tisztán kivehető a kórus márványpadlóján. / És a bejárat fölött X. Ince hullazöld jobbja — / holtában is valóságosan int felénk, / és a kezek tulajdonosa visszalép / a hallgatás közepére. // Semmi etimológia: a nevet csak a hangzás / kötötte össze az agóniával. A medencék / vizében a tér abszolutizmus-kori képe

Kinder

Ayhan Gökhan gyerekversei

Aztán egy napon / magával ment el. / Lefekvés előtt néha erre gondolok, / s hullámzik a szám, / mint az őszi Balaton.

Michał Czaja versei

ez a következő lépés az újabb közeledés előtt / a hiány nő az erőszak csökken de csak a statisztikákban / a fejemben a tűket senki nem számolta össze / az a pillanat esély csak a csókra amikor a lepedőn / a tájék új de jól ismert az illat

Michał Czaja (1983) költő, irodalomkritikus, a Lengyel Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének munkatársa, a Stefan Wyszyński Bíboros Egyetem oktatója. Első kötete 2012-ben jelent meg Bo to nowa krytyka będzie o miłości (Mert az új kritika majd a szerelemről szól) címmel, melyet 2015-ben a szerelmi lírát gazdasági és társadalmi problémák boncolásával vegyítő Sfory (Hordák) követett.

 

 

az erdő józan

 

szívem  a világ se józanabb nálam kicsit sem

a közlekedési vállalat liftjébe szállok épp be

szóval rögtön nem lesz hogy elérjelek se gondolatban se tényleg úgyhogy

a menetiránnyal horizontálisan helyezkedek és a kapaszkodókba fogódzom

ki ne zuhanjak a város bélrendszeréből ott landolva a vastagbélben

 

még alig álmodok otthonról és a jó meleg netről amit a kötőhártyámra kapcsolsz

hadd aludjak el online míg más nők csorognak a betűkből belém

míg te krónikus fáradtsággal próbálsz levegőért kapni

mielőtt a holnapba merülnél újra mindenestől és mindezt oly mohón teszed

mintha ott ahová tartasz a világot nem is nekünk teremtenék

 

idegenek akikkel a kocsiban találkozom és ellenségesen néznek

az irányok a fejemben keveregnek és nem tudom jönnek-e vagy mennek

az íróasztalaikhoz ágyaikhoz kölcsönre vett gyerekekhez gyerekre felvett kölcsönökhöz

nem fogom ezeket nézni az arcokban túl sok a személyes történet

és csak bámulok fel a betonhajnallal dübörgő föld felé

 

a barátaim ott maradtak pár még táncol pár befejezné de nem megy

páran már befejezték nőkben kényszerszocializációra tett ígéretekben

nemsokára itt találkozunk mind de van még idejük hagyjátok magukat kialudni

a felszínen mielőtt beszállnak ebbe az átkozott liftbe és fel sem ismerem őket többé

ami meg kettőnket illet ha kérded ideje szerintem a picsába elhúzni innen térjünk egy erdőbe talán

 

az erdő józan

 

 

Kellermann Viktória fordítása

 

 

ha elmegyünk otthonról

 

elég az újság ritmusába merülni és megérteni
hogy a föld bár kevesebb mégis túlnő a territórium mirajtunk
de nincs mi mert a ’mi’ erőszak a közösségen hol van
az új kód új hajlékokhoz és beszélgetésekhez
amiket annyira szerettük volna kiköltöztetni a félelemből
ez a következő lépés az újabb közeledés előtt
a hiány nő az erőszak csökken de csak a statisztikákban
a fejemben a tűket senki nem számolta össze
az a pillanat esély csak a csókra amikor a lepedőn
a tájék új de jól ismert az illat

 

 

Fehér Renátó és Kellermann Viktória fordítása