Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Michał Czaja versei

ez a következő lépés az újabb közeledés előtt / a hiány nő az erőszak csökken de csak a statisztikákban / a fejemben a tűket senki nem számolta össze / az a pillanat esély csak a csókra amikor a lepedőn / a tájék új de jól ismert az illat

Michał Czaja (1983) költő, irodalomkritikus, a Lengyel Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének munkatársa, a Stefan Wyszyński Bíboros Egyetem oktatója. Első kötete 2012-ben jelent meg Bo to nowa krytyka będzie o miłości (Mert az új kritika majd a szerelemről szól) címmel, melyet 2015-ben a szerelmi lírát gazdasági és társadalmi problémák boncolásával vegyítő Sfory (Hordák) követett.

 

 

az erdő józan

 

szívem  a világ se józanabb nálam kicsit sem

a közlekedési vállalat liftjébe szállok épp be

szóval rögtön nem lesz hogy elérjelek se gondolatban se tényleg úgyhogy

a menetiránnyal horizontálisan helyezkedek és a kapaszkodókba fogódzom

ki ne zuhanjak a város bélrendszeréből ott landolva a vastagbélben

 

még alig álmodok otthonról és a jó meleg netről amit a kötőhártyámra kapcsolsz

hadd aludjak el online míg más nők csorognak a betűkből belém

míg te krónikus fáradtsággal próbálsz levegőért kapni

mielőtt a holnapba merülnél újra mindenestől és mindezt oly mohón teszed

mintha ott ahová tartasz a világot nem is nekünk teremtenék

 

idegenek akikkel a kocsiban találkozom és ellenségesen néznek

az irányok a fejemben keveregnek és nem tudom jönnek-e vagy mennek

az íróasztalaikhoz ágyaikhoz kölcsönre vett gyerekekhez gyerekre felvett kölcsönökhöz

nem fogom ezeket nézni az arcokban túl sok a személyes történet

és csak bámulok fel a betonhajnallal dübörgő föld felé

 

a barátaim ott maradtak pár még táncol pár befejezné de nem megy

páran már befejezték nőkben kényszerszocializációra tett ígéretekben

nemsokára itt találkozunk mind de van még idejük hagyjátok magukat kialudni

a felszínen mielőtt beszállnak ebbe az átkozott liftbe és fel sem ismerem őket többé

ami meg kettőnket illet ha kérded ideje szerintem a picsába elhúzni innen térjünk egy erdőbe talán

 

az erdő józan

 

 

Kellermann Viktória fordítása

 

 

ha elmegyünk otthonról

 

elég az újság ritmusába merülni és megérteni
hogy a föld bár kevesebb mégis túlnő a territórium mirajtunk
de nincs mi mert a ’mi’ erőszak a közösségen hol van
az új kód új hajlékokhoz és beszélgetésekhez
amiket annyira szerettük volna kiköltöztetni a félelemből
ez a következő lépés az újabb közeledés előtt
a hiány nő az erőszak csökken de csak a statisztikákban
a fejemben a tűket senki nem számolta össze
az a pillanat esély csak a csókra amikor a lepedőn
a tájék új de jól ismert az illat

 

 

Fehér Renátó és Kellermann Viktória fordítása