Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Purosz Leonidasz: Jóslat, átszállással

Fotó: A szerző archívuma

megjavítani vagy / megsemmisíteni vagy legalább / eltitkolni Gerda elől

Bővebben ...
Költészet

Jakab-Balogh Lilla versei

Fotó: Bánkövi Dorottya

A terapeutám szerint apakomplexus. / Apám szerint a terápia hülyeség

Bővebben ...
Műfordítás

Matteo Bussola (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A rozmaringot nem bántja a tél

Fotó: a szerző archívuma

Nem engedheted meg magadnak azt a luxust, hogy minden kórházi esetet személyes ügyként kezelj. Az empátia mindig lesben áll, készen arra, hogy széttépjen.

Bővebben ...
Költészet

Zsolnai György: Nem elérhető

Fotó: Farkas Norbert / 24.hu

írásban maradt a mélység nyaggatása

Bővebben ...
Költészet

Lesitóth Csaba versei

Fotó: @orsiornot

ja csak a békególya / meghozza a kivasalt üres kendőt

Bővebben ...
Próza

Papp-Zakor Ilka: Kirándulás

Fotó: a szerző archívuma

A Kiss-család gesztusait lehetetlen volt viszonozni, tudták a módját, hogyan tromfoljanak rám, bármit is teszek. Életvitelszerűen voltak jók.

Bővebben ...
Próza

Milbacher Róbert: P/S avagy utóirat a költő titkos életéhez (részlet)

Fotó: a szerző archívuma

Csak Heydte látta a halottat, ő azonban életében nem ismerte Sándort, aki viszont az ő személyleírása alapján felismerni vélte, az nem látta a Heydte említette holttestet.

Bővebben ...
Próza

Sz. Szabó Ádám: A grízgaluska íze

Fotó: a szerző archívuma

Soha többet nem látta szüleit boldogan. Anyján állandó, ideges feszültség lett úrrá, mint aki arra számít, hogy minden pillanatban ráijeszthetnek, vagy bármelyik sarkon ott bujkálhat egy rabló. Apja épp ellenkezőleg, immár semmin nem tudta felizgatni magát. Mintha lelkének egy része már rég felröppent volna a földről, de teste továbbra is makacsul lehorgonyozta.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Csermely Mátyás: Mégis egy történetbe jutunk - 2025 novemberi, decemberi lapszemle

Montázs: SZIFONline

Noha az egyetemi közegben óhatatlanul belefut az ember egy-egy nyomtatott lapszámba, tényleg csak belefut. Nem tulajdonít nagyobb jelentőséget nekik, hisz ezek általában folyosóra vagy könyvtárba kitett, két-három éves példányok, alig akad bennük pár ismerős név. Mondogatja is néha magának az ember, igazán elmehetne egyszer egy újságoshoz, vehetne egy friss lapszámot, elolvashatná az egészet, úgy ahogy az meg van írva. Vonatállomások újságosaiban és az Írók boltjában tett beszerző körök után, mikor megkezdi az olvasást, konstatálja, van jogosultsága ennek a formátumnak is, mert az (össze)olvasás során egy sokkal összetettebb élményt kap, igaz több figyelmet és időt szánt rá. Egyszóval rájön: nem is olyan nagy baj, hogy feleslegesen vett több, ezen szemléhez nem felhasználható folyóiratot, hiszen minden egyes szám más-más felfogásban működik, és ezek a világok remek lehetőséget adnak egy szabadlevegős merülésre a vállalkozó kedvű olvasónak.

Bővebben ...

Rita Malhotra versei

Lanczkor Gábor fordításában

tiéd volt a nyitólépés / azon a viharos estén / majd eltaszítottad a fekete-fehér táblát / dadogott hozzánk rezge érintéssel az éj / vöröslöttek remegő ajkai

Rita Malhotra indai költőnő, ez idáig nyolc verseskönyvet publikált; angol nyelven ír. Eredeti hivatása szerint matematikus. Több európai költészeti fesztiválon vett részt (Románia, Szerbia), verseinek műfordításai több mint egy tucatnyi országban jelentek meg világszerte. Új-Delhiben él.

 

5

 

megadás

 

rozsdás emlékek tára

tenyeremben, belenézek

verseim tükrébe

a tükör fölissza panaszom

egy második pillantás

a tükörbe és

föliszom a tükör panaszát,

az időét robogó múlt

mely csupán egy kopár ösvényt hagy

és végében az üres horizontot

én, a versem és egy újra fölbukkanó én

most fájdalom, vigasz és erő

folytatják a keresését

egy falatka boldogságnak

szétmorzsálni

életfolyamban

a partjain kopár vidékek

ezer hold ekként

folytatódunk megmaradni

idő ivadékainak.

 

 

6

 

a sakkjátszma

 

egy sakkjátszma révén találkoztunk először

közös szenvedély

mely napi rítussá lett

kávé kíséri a lépéseket

triviális és komplex

a legtöbb estén én győzök

mosollyal nyugtázod vereséged

későbe nyúló esték

kávé után aperitif

majd a vacsora

tiéd volt a nyitólépés

azon a viharos estén

majd eltaszítottad a fekete-fehér táblát

dadogott hozzánk rezge érintéssel az éj

vöröslöttek remegő ajkai

a józan észt legyűrte gráciám

akarnok sakktábla lettem

te mozgattál minden lépést

túlléptél a szabad ösvényeken

egérutak előlegeként

deklarált végső játékos-párom

őrjöngve keresnek gondolataim

e komplex játék történelmének lapjain

valamily okos ellenstratégiát

sikertelenül

egy éles szatirikus löket mondatta az egészet

a mai az első vereségem

mégis talán örökre szól

te elfordultál, mosollyal nyugtázva első győzelmedet.

 

Lanczkor Gábor fordításai