Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Bodor Eszter Hanna: lebegő

Fotó: Török Levente

sodrást ami elmossa / az elhordozott erőszakot

Bővebben ...
Próza

Kiszely Márk: Kapcsolati tőke

Fotó: a szerző archívuma

Volt ez a csajom Debrecenben. Cseresznyével egyensúlyozott az ajkán, a szemében gurámikat nevelt. Tubás volt, vagy tenorkürtös, nem tudom már, a rézfúvósok között ült, a rendezői balon. Ha a nevén szólítottam, nem figyelt oda. Ha hatszögbe rendeztem a díszköveket a teste körül, magához tért.

Bővebben ...
Költészet

Rostás Mihály versei

hogyha kezembe foghatnék / egy maréknyi időt

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Bartók Imre: 1939. szeptember 23.

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Krumponyász-univerzum (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Róbert bal szeme az óramutató járása szerint, jobb szeme azzal ellentétesen forgott egyre gyorsabban, majd teljes testében rázkódni kezdett, a földre huppant, és nem mozdult többé. A feje sistergett és füstölt.

Bővebben ...
Költészet

Halmosi Sándor versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Kabátujjukban több élet volt, / mint az Egyesült Nemzetekben ma

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Veszprémi Szilveszter: Vers, amelyben a költő megint csak hisztikézik, nincs semmi látnivaló benne

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Gabriela Adameșteanu (f. Száva Csanád): A zebrán

Fotó: a szerző archívuma

Kissé félrenyomtad az embereket, szinte lökdösődés nélkül, mégis makacsul, ahogy a te korodra hál’Isten megtanultad. Képes vagy helyet csinálni magadnak közöttük. Diszkréten csináltad, a kíváncsiság nem kínzó betegség, nem alapösztön, nem kell könyökölni miatta.

Bővebben ...
Költészet

Peer Krisztián versei

Fotó: Schillinger Gyöngyvér

és csak menni, menni a nyelvvel / a totál szenilis Sanyi bácsi után

Bővebben ...
Próza

Tóth-Bertók Eszter: Meghaltam

Fotó: Csoboth Edina

A ravatalozónál állnak. Az épület homlokzatán a Feltámadunk-feliratból hiányzik a t, a legjobb barátnőm rögtön kiszúrja. Nézi a d-t, hogy az is eléggé inog, közben arra gondol, hogy mennyit szenvedtünk, amikor a lakása ajtajára illesztettük fel betűnként a nevét és hiába baszakodtunk a vízmértékkel, a mai napig ferde az egész.

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI – Purosz Leonidasz: Helyi ár

A hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Költészet

Bánfalvi Samu: Charlie Kirk meghalt,

Fotó: A szerző archívuma

Amerika Amerika megölték Charlie Kirköt

Bővebben ...

João Rasteiro versei

Egy örökkévalóság kell ahhoz, hogy a fény visszataláljon ahhoz, akit még a vissza-visszahúzódó ködben koronáztak meg.

Acrónimo

7.

Túlélte, hogy megfertőzze a tisztaság végzetes illúzióját, hogy megszilárdítsa a tékozló fénybeültetést, és hogy bizonyosságot tegyen a fújtatók leheletéről, hogy ez nem varázslat volt a csoda kovácsműhelyében és annak üllőjén, hogy minden lény eltávozott tőle, és a férgek gőgjében tékozló kölykök rikoltozzák kimondhatatlan titkát (az ember teljes vakságban forog, és a test ágyékáról szóló nyamvadt és ártatlan dalával a parabolák gonoszáról tanúskodik). És minél több a gyomorforgató szó, annál vastagabb a hús, az egek, a boldogság pikkelyei, a gerinc tudása, perverz határozatlanságának esetlegessége, az utazásvágy lejegyzése biztosítékként a túláradó mozgásban. Egy örökkévalóság kell ahhoz, hogy a fény visszataláljon ahhoz, akit még a vissza-visszahúzódó ködben koronáztak meg.

 

 

A költő evangéliuma – III. A föld törvénye

 

Mondá a költő: ha vannak olyan versek, ‘mik lángra lobbantanak titeket, kezeskednek értetek: lássátok, a törvényt, ‘mi a földben van, és ‘miért minden leprás alászáll majd. Ha gondoskodnak rólatok: ez az ige és ezért a háborodottak is alászállnak majd. Ám a törvény az ő hitükben és a hitetlenségükben lakozik. Ha majd elfogadjátok, akkor lesztek ti is elfogadva, és meglátjátok, hogy egy lángoló vers követői vagytok. Ám ha nem fogadjátok el, akkor mély bánatú tudatlanságban maradtok, ti lesztek a sötét tudatlanság: "mikor a szűzi csillagok már / lehúnyják fáradt szemük: a sírodon hálót szőve pók jár / s ott kölykezik a vipera."

 

(az idézet Szabó Lőrinc fordítása)

 

 

João Rasteiro (1965), coimbra-i születésű, portugál költő, esszéíró és fordító. Első verseskötete a kétezres évek elején jelent meg, azóta több mint tíz önálló kötetet publikált. Fordítóként elsősorban spanyol nyelvű költészetet ültet át portugálra (Harold Alvarado Tenorio, Miro Villar, Juan Carlos García Hoyuelos, Antonio Colinas). A Kolumbiában, 2009-ben megjelentetett „A mai portugál költészet” című antológia szövegcorpusának válogatója és szerkesztője, munkásságát számos nemzetközi és portugál irodalmi díjjal ismerték el, versei angol, spanyol, katalán, olasz, francia, cseh és japán fordításban is megjelentek. 2015-ben legnagyobb örömére és megkönnyebbülésére még mindig nem érzi magát költőnek.

 

Gál Soma 1992-ben született. Író. Első kötete a FISz-nél van előkészületben Sármesék munkacímmel. Jelenleg az ELTE-BTK romanisztika-portugál szakos hallgatója. Az Apokrif folyóirat prózarovatának szerkesztője.