Al Berto versei
- Részletek
Al Berto (Alberto Raposo Pidwell Tavares, 1948–1997) portugál költő. A 80-as, 90-es évek egyik legmeghatározóbb, legmarkánsabb és talán legapokaliptikusabb költői hangját képviseli a portugál költészetben. Összegyűjtött versei a közel 600 oldalas, monumentális O Medo (A félelem) című kötetben kerültek kiadásra, mely egészen a mai napig újabb és újabb költőgenerációk inspirálója és állandó referenciája. A demokratikus fordulat után kiteljesedő posztmodern portugál költészet megkerülhetetlen és emblematikus figurája.
Akherón
bevérzett az álmok forrása
hunyd hát le szemed és lásd
hogy a vágy már elapadt – nézd
hogy borítja be mocskos ezüst
a szerelmeseket csillogó
selymek tükrök és tüzek között
hol az órák suttogása elveszik
a szenvedély végzetes loncában
nézd
hogy védik egymást – hogy keresnek
tiszta spermát
és egy szó sem marad el vagy lesz kimondva
úgy mint azelőtt
nézd
hogy folyik szájból szájba
a föld mint a selyem
szomorú méregnektár
az ajkakon ahogy búcsúznak a háztól
az érzelmektől
a barátoktól
a jelentéktelen dolgoktól
és az utcától, amit nem látnak már többé
távol a világtól
a folyók sóvárgó tompaságában éjszakázva
utaznak a súlyos hajó padlóján kiterülve – mint az éter
lassan lépnek be a lerombolt városba
a pestises idő hasadékában
ami már nem tartozik hozzájuk
Pokol
az ordítás lebegő szárnyán tükröződik az idő
ehető fénye – polippá vált
kar rázza a száraz kórót
a hajnal vérében
ez a gyógyíthatatlan sebek csodavilága
a pokol
még álmodban is magányosan remegsz
az üvegen kopogó eső
és a zsalugáteren táncoló szél hangjára
sosem ismered fel saját átváltozásod
illanó párduccá – megtiltom neked
hogy sétálj
a fájdalmak és a bútorok felett
és hogy bosszút állj
az állatok ravasz csábítóján
Üzenet
figyelj rám
legyen tiszta a napod és
legyen erőd minden fénysarkon
elég táplálékot gyűjteni saját halálodhoz
oda menj ahol már senki sem beszél hozzád
és ismer fel – menj át ezen a kihunyt
krátermezőn – menj át ezen az vízajtón
ami széles mint az éjszaka
hagyd hogy beborítsanak a kassziopeiafák
és hogy a savmarta őrült mogyorók
kiemelkedjenek a repülés szédületében – hagyd
hogy az ősz elhozza a madarakat és a méheket
hogy az éjszakát
szűk szíved édesében töltsék – hagyd
legyen tiszta a napod
és a bőrön túl építs egy sóboltívet
örök menedéket – hol meghúzza magát a tenger
az éjszaka illanó látogatója
ne feledd a fénnyel rakott hajót
a poros vágyakkal – ne feledd az aranyat
az ébent – a hatvan halálos tablettát
reggelire
Urbán Bálint fordításai
Al Berto