Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Mazula-Monoki Zsuzsanna versei

Fotó: A szerző archívuma.

azzal nyugtatjuk / magunkat hogy hajnalra / esőt mondanak

Bővebben ...
Próza

Várkonyi Sára: A tónál

Fotó: Horváth Andor Péter

És miről írtál? Hogy a tesóm… a féltesómat elrabolja egy emberkereskedő, de a delfinekkel együtt megmentjük. Az apának eszébe jut, hogy Hararében iskolába menet a sofőr egyszer ledudált egy kislányt az útról, aki a hátára kötve cipelte az iker öccseit.  

Bővebben ...
Költészet

Benyó Tamás versei

Fotó: Gajdos Attila

Miért elégszünk meg / az olcsó külcsínnel, / ha megtapasztaltuk, / milyen / szabadon / lebegni / a magzatvízben

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Tamás álma (részlet)

Fotó:

Legyen egy hűvöskék szoba, mint dédmamánál. Fehér lepedőkbe vagyunk csavarva, arcaink – minden éjszaka után – nyomot hagynak. Vállamra fordulok, a hátad nézem. A fakó part jut eszembe, fjordok szürke foltjai, tenyered középen két tátongó sebhely. Ujjaim átfúrják a nyers húst, az erek felkiáltanak és a sirályok szétrebbennek. Aztán Jeruzsálem.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Emese: Jan Palach nekifeszül a szélnek

Fotó: Sükösd Emese

Melyik város emlékezne szívesen / azokra, akiket falhoz állított?

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám ismét a Litmusz Műhelyben

Fotó: Bach Máté

Visszatérő vendégünk volt az adásban Nyerges Gábor Ádám költő, író, szerkesztő, akinek ezúttal nem a szokásos Litmusz-kérdéseket tettük fel, hanem egy részletet hallgathattunk meg Vasgyúrók című, megjelenés előtt álló novelláskötetéből, valamint verseket írtunk közösen a dobókockákkal.

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám - Kerber Balázs - Körtesi Márton Litmusz versei

Fotó: Litmusz Műhely

Azt hiszem, lehallgat a telefonom. / Ő koncentrál, ha kókad a figyelmem, / Neki címzik tán a promóciót is, / Már nélkülem is rákattint időnként. / Ez a bánat, ez a bánat a civilizáció.

Bővebben ...
Próza

Kocsis Gergely: Várni a váratlant (regényrészlet)

Fotó: Raffay Zsófia

Rettegve érzi, hogy egyre jobban csúszik bele ebbe az álomvilágba, hívogatja, beszippantja. Térdhajlatában ugrálni kezd egy ideg, két rángás között végtelen lassúsággal telik az idő, a levegő is ritkásabbnak tűnik, légszomj gyötri. Hangokat hall a feje fölül, ez a lehetetlen közeg nagyon felerősíti a lépések döngését, mintha valaki a fején lépkedne. Pontosan tudja, ki járkál ott fent, és azt is, hogy miért csap zajt.

Bővebben ...
Költészet

Réder Ferenc versei

Fotó: Fárizs Mihály

Négy hónapja mozdulatlan. / De a hasa / ma egy kicsit langyosabb.

Bővebben ...
Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...

Al Berto versei

oda menj ahol már senki sem beszél hozzád / és ismer fel – menj át ezen a kihunyt / krátermezőn – menj át ezen az vízajtón / ami széles mint az éjszaka - Al Berto versei Urbán Bálint fordításában

Al Berto (Alberto Raposo Pidwell Tavares, 1948–1997) portugál költő. A 80-as, 90-es évek egyik legmeghatározóbb, legmarkánsabb és talán legapo­kaliptikusabb költői hangját képviseli a portugál költészetben. Összegyűjtött versei a közel 600 oldalas, monumentális O Medo (A félelem) című kötetben kerültek kiadásra, mely egészen a mai napig újabb és újabb költőgenerációk inspirálója és állandó referenciája. A demokratikus fordulat után kiteljesedő posztmodern portugál költészet megkerülhetetlen és emblematikus figurája.

 

 

Akherón

 

bevérzett az álmok forrása

hunyd hát le szemed és lásd

hogy a vágy már elapadt – nézd

hogy borítja be mocskos ezüst

a szerelmeseket csillogó

selymek tükrök és tüzek között

hol az órák suttogása elveszik

a szenvedély végzetes loncában

 

nézd

hogy védik egymást – hogy keresnek

tiszta spermát

és egy szó sem marad el vagy lesz kimondva

úgy mint azelőtt

 

nézd

hogy folyik szájból szájba

a föld mint a selyem

szomorú méregnektár

az ajkakon ahogy búcsúznak a háztól

az érzelmektől

a barátoktól

a jelentéktelen dolgoktól

és az utcától, amit nem látnak már többé

 

távol a világtól

a folyók sóvárgó tompaságában éjszakázva

utaznak a súlyos hajó padlóján kiterülve – mint az éter

lassan lépnek be a lerombolt városba

a pestises idő hasadékában

ami már nem tartozik hozzájuk

 

 

 

Pokol

 

az ordítás lebegő szárnyán tükröződik az idő

ehető fénye – polippá vált

kar rázza a száraz kórót

a hajnal vérében

 

ez a gyógyíthatatlan sebek csodavilága

a pokol

még álmodban is magányosan remegsz

az üvegen kopogó eső

és a zsalugáteren táncoló szél hangjára

 

sosem ismered fel saját átváltozásod

illanó párduccá – megtiltom neked

hogy sétálj

a fájdalmak és a bútorok felett

 

és hogy bosszút állj

az állatok ravasz csábítóján

 

 

 

Üzenet

 

figyelj rám

legyen tiszta a napod és

legyen erőd minden fénysarkon

elég táplálékot gyűjteni saját halálodhoz

 

oda menj ahol már senki sem beszél hozzád

és ismer fel – menj át ezen a kihunyt

krátermezőn – menj át ezen az vízajtón

ami széles mint az éjszaka

 

hagyd hogy beborítsanak a kassziopeiafák

és hogy a savmarta őrült mogyorók

kiemelkedjenek a repülés szédületében – hagyd

hogy az ősz elhozza a madarakat és a méheket

hogy az éjszakát

szűk szíved édesében töltsék – hagyd

 

legyen tiszta a napod

és a bőrön túl építs egy sóboltívet

örök menedéket – hol meghúzza magát a tenger

az éjszaka illanó látogatója

 

ne feledd a fénnyel rakott hajót

a poros vágyakkal – ne feledd az aranyat

az ébent – a hatvan halálos tablettát

reggelire

 

 

                                                                       Urbán Bálint fordításai

Al Berto