Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Jakab-Balogh Lilla versei

Fotó: Bánkövi Dorottya

A terapeutám szerint apakomplexus. / Apám szerint a terápia hülyeség

Bővebben ...
Műfordítás

Matteo Bussola (f. Sokcsevits Judit Ráhel): A rozmaringot nem bántja a tél

Fotó: a szerző archívuma

Nem engedheted meg magadnak azt a luxust, hogy minden kórházi esetet személyes ügyként kezelj. Az empátia mindig lesben áll, készen arra, hogy széttépjen.

Bővebben ...
Költészet

Zsolnai György: Nem elérhető

Fotó: Farkas Norbert / 24.hu

írásban maradt a mélység nyaggatása

Bővebben ...
Költészet

Lesitóth Csaba versei

Fotó: @orsiornot

ja csak a békególya / meghozza a kivasalt üres kendőt

Bővebben ...
Próza

Papp-Zakor Ilka: Kirándulás

Fotó: a szerző archívuma

A Kiss-család gesztusait lehetetlen volt viszonozni, tudták a módját, hogyan tromfoljanak rám, bármit is teszek. Életvitelszerűen voltak jók.

Bővebben ...
Próza

Milbacher Róbert: P/S avagy utóirat a költő titkos életéhez (részlet)

Fotó: a szerző archívuma

Csak Heydte látta a halottat, ő azonban életében nem ismerte Sándort, aki viszont az ő személyleírása alapján felismerni vélte, az nem látta a Heydte említette holttestet.

Bővebben ...
Próza

Sz. Szabó Ádám: A grízgaluska íze

Fotó: a szerző archívuma

Soha többet nem látta szüleit boldogan. Anyján állandó, ideges feszültség lett úrrá, mint aki arra számít, hogy minden pillanatban ráijeszthetnek, vagy bármelyik sarkon ott bujkálhat egy rabló. Apja épp ellenkezőleg, immár semmin nem tudta felizgatni magát. Mintha lelkének egy része már rég felröppent volna a földről, de teste továbbra is makacsul lehorgonyozta.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Csermely Mátyás: Mégis egy történetbe jutunk - 2025 novemberi, decemberi lapszemle

Montázs: SZIFONline

Noha az egyetemi közegben óhatatlanul belefut az ember egy-egy nyomtatott lapszámba, tényleg csak belefut. Nem tulajdonít nagyobb jelentőséget nekik, hisz ezek általában folyosóra vagy könyvtárba kitett, két-három éves példányok, alig akad bennük pár ismerős név. Mondogatja is néha magának az ember, igazán elmehetne egyszer egy újságoshoz, vehetne egy friss lapszámot, elolvashatná az egészet, úgy ahogy az meg van írva. Vonatállomások újságosaiban és az Írók boltjában tett beszerző körök után, mikor megkezdi az olvasást, konstatálja, van jogosultsága ennek a formátumnak is, mert az (össze)olvasás során egy sokkal összetettebb élményt kap, igaz több figyelmet és időt szánt rá. Egyszóval rájön: nem is olyan nagy baj, hogy feleslegesen vett több, ezen szemléhez nem felhasználható folyóiratot, hiszen minden egyes szám más-más felfogásban működik, és ezek a világok remek lehetőséget adnak egy szabadlevegős merülésre a vállalkozó kedvű olvasónak.

Bővebben ...
Költészet

Fellinger Károly versei

Fotó: Görföl Jenő

A szépséges / Perszephoné sikolyát egyedül csak / Hekaté hallja

Bővebben ...

Konrad Góra versei

Megy a doktornő, egy halottja volt: egészen kimúlt / a szeme és az ajka, a szíve cserére érett. // Én itt állok, mert hozzám ők jöttek: / nyomtatott szemek, az újság nyelve, vértelen szív.

Konrad Góra (1978) négykötetes költő, minden jelentős lengyel lapban publikál, a lengyelországi Food Not Bombs vezetője - költészetére a szociális érdeklődés jellemző. Műveit cseh, szlovák, szerb, német, holland, spanyol és görög nyelvre fordították le.

 

 

5 ütés

 

1

 

Valaki vár, hogy érezzen, de hiába.

A szemhéján 5-5 euró pihen.

 

2

 

Valaki angolul kiabál a szomszéd kapualjban,

És félelmében ott a fagyos tavasz jelenése.

 

3

 

Tompa, nyüzsgő ajkadra liszt pereg,

És szemed a transztól bennragad.

 

4

 

Az ég tetejéről glettvassal a napot leverem,

Hogy kenyeret süssek a megrepedt ajakon.

 

5

 

Van, aki az életnek engedni nem akar.

Hóval tömi dölyfös beszédéért.

 

 

Mondattan

 

                                                           barátaimnak még

 

Megy itt a kőműves saját fala mentén: mésztől fehér
a szeme, a nyelve és a szíve.

 

Az ács megy itt állványokon: tele van szálkával
a szíve és a szeme, a nyelve is.

 

Megy a doktornő, egy halottja volt: egészen kimúlt
a szeme és az ajka, a szíve cserére érett.

 

Én itt állok, mert hozzám ők jöttek:
nyomtatott szemek, az újság nyelve, vértelen szív.

 

A kőműves szemét a doktornőnek nyújtja: látok én is.

 

Az ács nyelvét a doktornőnek adja: beszélek én is.

 

A doktornő rak magának új szívet: vértől morajlok.

 

Sorfalat állunk, ordítunk mind a négyen:
a kőműves téglája egészen vér már,
az ács vállában deszka, a vértől újra vízszintes,
a doktornő tetőtől talpig fényes a vérünktől.

 

Örömünkben sírunk vértől újultan.
Örömünkben sírunk vértől újultan.

 

 

Karaba Márta Alexandra fordításai

 


A fordítások a 2014-es visegrádi FISZ-tábor lengyel-magyar irodalmi műhelyének eredménye- képpen születtek. A műhely a Lengyel-Magyar Civil Együttműködési Program támogatásával valósult meg.


 

Konrad Góra