Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Mazula-Monoki Zsuzsanna versei

Fotó: A szerző archívuma.

azzal nyugtatjuk / magunkat hogy hajnalra / esőt mondanak

Bővebben ...
Próza

Várkonyi Sára: A tónál

Fotó: Horváth Andor Péter

És miről írtál? Hogy a tesóm… a féltesómat elrabolja egy emberkereskedő, de a delfinekkel együtt megmentjük. Az apának eszébe jut, hogy Hararében iskolába menet a sofőr egyszer ledudált egy kislányt az útról, aki a hátára kötve cipelte az iker öccseit.  

Bővebben ...
Költészet

Benyó Tamás versei

Fotó: Gajdos Attila

Miért elégszünk meg / az olcsó külcsínnel, / ha megtapasztaltuk, / milyen / szabadon / lebegni / a magzatvízben

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Tamás álma (részlet)

Fotó:

Legyen egy hűvöskék szoba, mint dédmamánál. Fehér lepedőkbe vagyunk csavarva, arcaink – minden éjszaka után – nyomot hagynak. Vállamra fordulok, a hátad nézem. A fakó part jut eszembe, fjordok szürke foltjai, tenyered középen két tátongó sebhely. Ujjaim átfúrják a nyers húst, az erek felkiáltanak és a sirályok szétrebbennek. Aztán Jeruzsálem.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Emese: Jan Palach nekifeszül a szélnek

Fotó: Sükösd Emese

Melyik város emlékezne szívesen / azokra, akiket falhoz állított?

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám ismét a Litmusz Műhelyben

Fotó: Bach Máté

Visszatérő vendégünk volt az adásban Nyerges Gábor Ádám költő, író, szerkesztő, akinek ezúttal nem a szokásos Litmusz-kérdéseket tettük fel, hanem egy részletet hallgathattunk meg Vasgyúrók című, megjelenés előtt álló novelláskötetéből, valamint verseket írtunk közösen a dobókockákkal.

Bővebben ...
Litmusz Műhely

Nyerges Gábor Ádám - Kerber Balázs - Körtesi Márton Litmusz versei

Fotó: Litmusz Műhely

Azt hiszem, lehallgat a telefonom. / Ő koncentrál, ha kókad a figyelmem, / Neki címzik tán a promóciót is, / Már nélkülem is rákattint időnként. / Ez a bánat, ez a bánat a civilizáció.

Bővebben ...
Próza

Kocsis Gergely: Várni a váratlant (regényrészlet)

Fotó: Raffay Zsófia

Rettegve érzi, hogy egyre jobban csúszik bele ebbe az álomvilágba, hívogatja, beszippantja. Térdhajlatában ugrálni kezd egy ideg, két rángás között végtelen lassúsággal telik az idő, a levegő is ritkásabbnak tűnik, légszomj gyötri. Hangokat hall a feje fölül, ez a lehetetlen közeg nagyon felerősíti a lépések döngését, mintha valaki a fején lépkedne. Pontosan tudja, ki járkál ott fent, és azt is, hogy miért csap zajt.

Bővebben ...
Költészet

Réder Ferenc versei

Fotó: Fárizs Mihály

Négy hónapja mozdulatlan. / De a hasa / ma egy kicsit langyosabb.

Bővebben ...
Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...

Szendi Nóra regényrészletei

Részletek a Természetes lustaság című regényből
Az a nagy felhő Budapest, most omlik össze az egész. Innentől fogva ugyanezt mondta az összes pacára. Mást nem lát, faggatta a pszichológusnő, és egy denevér alakú pacát mutatott. Ez a lebuktatás, gondolta, hogy nem is bolond, ezért azt mondta, nem lát mást. Már amúgy is unta az egészet. A végén kapott egy papírt, hogy autisztisztikus zavar, ilyenje van, és nem alkalmas katonai szolgálatra. Szerinte csak be akart vágódni nála ez a pszichológusnő.

 

(Csendes-Erdei Emese felvétele)

 

Szendi Nóra 1988-ban született Budapesten. Író, szerkesztő, kritikus. Zárványok című könyve 2015-ben látott napvilágot a FISZ és az Apokrif gondozásában. Új regénye Természetes lustaság címmel a Kalligram Kiadónál megjelenés előtt áll.

 

Ebben a korban már

 

Rég láttam, Istvánkám, hogy van? Hallom, mi történt, rémes, egy ilyen fiatal emberrel! Jobban érzi magát?

Nem kapcsolt mindjárt, miről van szó. Aztán leesett. Hallotta. Szóval Bardi Bandi Buzi nénivel cimborál.

Jobban, jobban, mondta rosszkedvűen. Köszönöm, morrantotta hozzá.

Ne vicceljen, csapta össze a kezét sápítozva Buzi néni, tudja, hogy aggódtam magáért? Mikor a barátja mondta, mi történt, hát olyan egy rossz éjszakám volt, még imádkoztam is a jóistenhez, csak tartaná meg épségben.

Ezen akaratlanul is elvigyorodott.

Tudja, ebben a korban már annyira érzékeny az ember, sóhajtotta Buzi néni.

Nem volt benne biztos, hogy a Buzi néni korában vagy az övében.

Hogy mink elmegyünk szép sorjában, meg jönnek a nyavalyák, az természetes, de maga előtt még ott az egész élet!

Hát legjobb vagy talán legrosszabb esetben is csak a fele, gondolta, de inkább hallgatott.

És mit mondanak az orvosok, faggatta mohón Buzi néni.

Semmit, vont vállat. Nem tudják, mi történt, helyesbített.

Rémes, rémes, hajtogatta Buzi néni. Nem egészen értette, hogy az orvosok, vagy csak úgy szimplán még mindig a történtek.

Iszik maga elég folyadékot, Istvánkám, szegezte neki Buzi néni.

Igen, vágta rá.

No, ez nem volt éppen határozott igen, vonta össze a szemöldökét szigorúan Buzi néni. Elkélne már maga mellé egy asszonka, aki gondját viseli.

Kényszeredett hehhentést hallatott.

Le merem fogadni, hogy évek óta nem volt egy meleg kanál a gyomrában. Eszik maga levest? Na nem ezt a porbul kutyult vackokat értem, hanem tápláló, finom huslevest meg zöldséglevest.

Azért néha, próbálkozott.

Nekem ugyan mesélhet, intette le Buzi néni. Tudom, milyenek a férfiak. Elhagyják magukat. Az uram is, isten nyugtassa szegényt, ha nem teszem az orra elé, inkább napokig éhezik. A sört, azt bezzeg kiszedi a hűtőből.

Én nem iszom, próbálkozott.

A férjem sem ivott, csak nem képzeli, horgadt fel Buzi néni. Az egy áldott jó természetű ember volt, lágyult kenetteljessé a hangja, attól tartott, mintegy gombnyomásra pityeregni kezd, azt részegnek soha senki nem látta, egy rossz, goromba szava nem volt soha hozzám.

Valami kezdett derengeni, hogy talán ez lehetett az a vén piás, aki még a lába levágása után is kinn pöfékelt a gangon egy sámlin, és ő mindig halálra rémült, amikor iskolába menet bagócsutkával a szájában odarecsegett neki valamit, amit nyilván jópofának szánt.

Ilyen társat kívánnék mindenkinek, folytatta elfátylazott tekintettel Buzi néni, de hát ez sem úgy van már, mint régen, tudom én. Egyik nap házasodnak, másnap már válnak, futnak, rohannak, és mindet csak a pénz, a pénz, azért reszket mindegyik. Ujjai közt láthatatlan bankókat ropogtatott. Sajnálom a fiatalokat, nem lennék a maguk helyében, csóválta a fejét.

Ezzel speciel egyetértett, ő sem volt szívesen a magáéban.

A nőket is csak ez érdekli, meg a jó verda, kontrázott rá, mint valami árulkodó taknyos.

Hogy mondja, aranyos, érintette meg a fülét Buzi néni.

A jó kocsi. Autó, mondta tagoltan és hangosabban. Még egyetlen olyan nővel sem akadt dolga, aki bármiféle érdeklődést mutatott volna a jó kocsik iránt.

Jól van, azért csak ne aggódjon, Istvánkám, paskolta meg a karját bátorítón Buzi néni, maga csinos, udvarias, ápolt, rendes fiatalember, majd megtalálja a magához valót. Annyi helyen lehet ismerkedni. Tánciskolába, vagy hova járnak maguk, diszkóba.

Aha, mondta.

Az én Jancsikámmal is ott ismerkedtem meg, folytatta ábrándosan Buzi néni. Katona vót akkor, és ilyen vékony, mutatta a kisujjával, mint most maga, de hát még ráadásul atletizált, olyan fess vót, megfordultak utána a lányok! Akkoriban minden lány katonatisztet akart fogni magának. Csak megláttam, és odavoltam.

Próbálta elképzelni Buzi nénit fiatal csajként. Valószínűleg nem jöttek volna be egymásnak.

Aztán amikor lekért… Buzi néni egy pillanatra valóban fiatal csajjá változott. A tekintete messzire libegett. Azt mondja nekem, de pontosan ezekkel a szavakkal, hogy maga tündér, csak nem magácska röpködött múltkor az Élmunkás mozinál a barátnéival? Buzi néni csilingelőn felkacagott. No, képzelheti, egy hang nem gyött ki a számon, pedig oda jártunk, bizony, hogy oda… Ő már ott kinézett magának, azt mondja. Milyen egy huncut szeme volt neki! Hamar megkopaszodott szegénykém, pedig olyan haja volt, isten az atyám, mint a Jávor Pálnak. Fazonra, mindenre. Egy kiköpött Jávor Pál. Ha akarja, mutatok magának képet. Jaj, hogy megvénül az ember!

Hát igen, hümmögött, mert speciel ebben is egyetértett.

Buzi néni visszazökkent a gangra.

Jaj istenem, én csak itten fújom a magamét, hát miért nem szól, Istvánkám, miért nem szól, hogy feltartom, kapott bodorított fejéhez.

Nem tart fel, mondta.

Istvánkám, maga túl jólnevelt, lengette meg a mutatóujját tréfásan Buzi néni, és szinte csábos mosolyt villantott rá. Talán mégis bejöttek volna egymásnak fiatalon. Talán ő sem lett volna ilyen elbaszott nyomorék, ha akkoriban születik. Bár ha nem születik elbaszott nyomoréknak, a katonaságot sem ússza meg. Amikor behívták, igyekezett a szokásosnál is bárgyúbbnak tettetni magát, de nem gondolta volna, hogy ekkora sikert arat vele. Elküldték valami pszichológusnőhöz, aki baromságokat kérdezett tőle, béna rajzokat mutogatott neki emberekről, hogy itt mit csinálnak, meg ott mit csinálnak, mint valami óvodai foglalkozás. Meg azzal is nyúzta, hogy festékpacákat dugdosott az orra alá, hogy mit lát. Mondta, hogy festékpacákat. Úgy látszik, nem ez volt a helyes válasz, a pszichológusnő legalábbis addig nyaggatta, hogy engedje szabadjára a fantáziáját, míg kellően fel nem húzta magát, és oda nem vágta, hogy egy atomrobbanást lát, az a nagy felhő Budapest, most omlik össze az egész. Innentől fogva ugyanezt mondta az összes pacára. Mást nem lát, faggatta a pszichológusnő, és egy denevér alakú pacát mutatott. Ez a lebuktatás, gondolta, hogy nem is bolond, ezért azt mondta, nem lát mást. Már amúgy is unta az egészet. A végén kapott egy papírt, hogy autisztisztikus zavar, ilyenje van, és nem alkalmas katonai szolgálatra. Szerinte csak be akart vágódni nála ez a pszichológusnő, olyan szemeket meresztett rá, mint aki évtizedek óta nem lett megbaszva, és hát úgy is nézett ki.

Már az ajtaja felé oldalgott, amikor felhangzott Buzi néni várjonmegistvánkámozása. Visszafordult. Annyira nem is bánta. Nem volt kedve az üres, kiszellőztethetetlen lakáshoz.

Csak épp a lényeg esik ki a fejemből, tipegett utána Buzi néni. Csinálok magának valamikor egy jó adag finom levest, mit szól?

Igazán nem, próbált szabadkozni, de Buzi néni vérmes kézmozdulattal leintette.

Ne meséljen nekem, Istvánkám, előttem nem kell szerénykedni. Kell magának az a leves, hogy felerősödjön.

Nagyon, kezdte.

Egy semmiség, Istvánkám, szót nem érdemel. Itt lakunk egymás mellett, csak kell segíteni a másikat. A napokba megfőzök magának, de most annyi a dolgom, hogy azt se tudom, hol áll a fejem. Csak mondja meg, mikor van itthon, csöngetek, és akkor átgyön, mert én azt a kondért már el nem bírom az öreg csontjaimmal.

Szinte mindig itthon vagyok, mondta.

Még betegállományba van? Vagy szabadságon, érdeklődött Buzi néni.

Szabadságon, bólintott.

No, kell is a pihenés, maga agyonhajszolja magát. Akkor majd keresem, Istvánkám! Biztos soká alszik, kilenc előtt nem zargatom, ne aggódjon.

Köszönök mindent, Ilonka néni, mondta révetegen.

Janka, aranyos, Janka, igazította helyre szívélyes mosollyal Buzi néni.

 

 

Megtörten kushadt

 

Az összeköltözés végül sem a gépezésben, sem a pornónézésben nem akadályozta különösebben. Igaz, Blanka nem nézte jó szemmel, amikor elkapta a gépszíj, és túl sokat hentelt. Inkább mozogna helyette.

De olyankor nem lehet szétlőni emberek fejét, próbált érvelni.

Ha Blanka később ért haza a jóga vagy valami barátnős traccsparti miatt, időnként, biztos, ami biztos, keresett egy videót, és kiverte, hátha ínséges lesz az este. A szokásai azért megváltoztak. Régebben a picike csajokra ment rá, főleg tinikre és japókra, Blanka óta kénytelen volt nagy csöcsűekre és széles csípőjűekre váltani. Blanka annyira ártatlan volt, hogy soha nem jött rá. Blanka annyira ártatlan volt, hogy egyszer neki kezdett magyarázni a Timi egyik barátnőjéről, aki megtalálta a pasija pornógyűjteményét, szegény csaj, totál kivolt. (Másnap lementette külső vinyóra a pornógyűjteményét, letörölte a gépről, a külső vinyó pedig egy kacatfiók leghátsó sarkába költözött.) És hogy most nem is tudja, mármint ez a barátnő, hogy szereti-e még a pasija, és a Timi sem tudja, hogy mit tanácsoljon neki, és ő, Blanka sem tudja, mit tanácsoljon a Timinek, hogy mit tanácsoljon a barátnőjének.

Szoktak dugni, kérdezte.

Hát szerintem szoktak, felelte Blanka. Mondom, mostanáig nem is vett észre semmi különöset.

Akkor szereti, bólintott bölcsen.

Ezt most honnan veszed, csodálkozott Blanka.

Ilyenek a csávók, vont vállat. A pornó, az másra van.

Te is szoktál pornót nézni, szörnyedt el Blanka.

Nyugi, már nem. Igyekezett elzsongító tónusban beszélni. Csak amíg nem voltál.

Egész este a pornó volt a téma. Hogy az milyen érzés. És mi alapján választ az ember. És nézett-e durvább dolgokat, ilyen kötözést meg verést meg ilyesmit. Vagy melegpornót. És nem vált-e függővé.

A pornót csak addig nézed, amíg el nem mész, mondta. Senki nem néz pornót csak úgy a videó kedvéért.

Soha nem beszélt Natasha Candyről Blankának. Ahogy arról sem, hogyan vesztette el a szüzességét. Vannak dolgok, amikről az ember nem beszél.

Blanka kitalálta, hogy nézzenek meg együtt egy pornóvideót. Naaa, most már olyan kíváncsi, még soha életében nem látott effélét. Ezen majdnem nevetni kezdett, hogy egyáltalán létezik ilyen emberi lény a földön. És nem, nem szeretne Blankával pornót nézni. Blanka persze addig nyaggatta, amíg kénytelen volt beadni a derekát. Mutasson valami jót. Hogyhogy jót. Hát ami tetszik neki. Olyan csajt. De ez nem tetszés kérdése, értse meg a Blanka. Az ember oda sem figyel a fejükre, csúsztatott egy kevéssé, csak nézzenek ki nagyjából normálisan, például ne legyenek dagadtak, bár valakinek az a kattanása, meg azért ne legyen bennük túl sok szilikon, az elég lelohasztó. Ha olyan nagyon érdeklődik a Blanka, keressen valamit ő.

Blankának több sem kellett. Édes volt, inkognitóablakot nyitott a böngészőben, és beírta, hogy porn. Egy teljesen átlagos videóra kattintott. Két csávó, egy csaj, elöl-hátul tömik, a végén az arcára élveznek.

Úristen, sápítozott Blanka, és a pasik komolyan azt hiszik, hogy ez a nőnek jó?

Mit tudom én, válaszolta kelletlenül, nem ezzel vannak elfoglalva.

Figyeld, mit csinál a csiklójával a csaj, mutatta Blanka. Ezt még nézni is borzasztó! Nem fáj neki?

Honnan tudjam, válaszolta kelletlenül, nem vagyok csaj.

És ez most téged felizgat, kérdezte Blanka egyszerre viszolyogva és mohó kíváncsisággal.

Dehogy izgat, tiltakozott. Így, hogy nem rendeltetésszerűen használta, végtelenül kiábrándító volt. A farka megtörten kushadt a fitymájában.

Jézusom, mormolta Blanka. De jó, hogy neked nem ekkora!

Miért, kicsi a faszom, kérdezte sértődötten.

Dehogyis, nevetett Blanka, pont jó.

A farka, ha ez egyáltalán lehetséges volt, még apróbbra zsugorodott, mintha egyenesen vissza akarna húzódni a testébe.

Blanka vérszemet kapott. Ő a japán melegpornónál adta fel. Hanyatt vágódott az ágyon, és sorsába beletörődve hallgatta a cuppogást, klaffogást és gyerekhangú vinnyogásokat.

Olyan furi, kommentálta a videót Blanka, hogy ilyen picit undi is ezt nézni, de valahogy… Azért izgató is.

Halkan megnyikkant.

Soha többet nem nézhetsz pornót, jelentette ki ernyedten.

Miért, csak a fiúk nézhetnek pornót, incselkedett Blanka.

Igen, mondta. Ez nem lányoknak való.

Csadorban nem akarsz járatni, csípkelődött jókedvűen Blanka, aztán rámászott. Most megerőszakollak, közölte.

Akkor előbb lődd le azokat a köcsögöket, mert elhányom magam, nyögött fel.

Na jó, engedett kegyesen Blanka.

Tudta, hogy ki kéne használnia a helyzetet, de életében nem funkcionált ilyen siralmasan, már ha az első együttlétüket nem számolta.

Most mi van, nem jó, rugózott rajta Blanka, próbálva visszatömködni magába alélt farkát.

Míg igyekezett kiheverni az ágyon a keservesen összezakatolt orgazmust, és nem gondolni a gilisztatestű japán buzogányokra, Blanka rittyentett egy új Facebook-posztot a pornó a nőket sújtó káros hatásairól.

 

Szendi Nóra