Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Nagy Balázs Péter versei

Fotó: Pinczési Botond

Így lehet hát megismerni magamat, / mint szavaimat visszhangzó mitológiát

Bővebben ...
Műfordítás

Vetle Lid Larssen (f. Patat Bence): A csillagtudósok

Fotó: a szerző archívuma

És az expedíció harmadik tagja, a magyar Sajnovics? Ő vajon már a kezdeti szakaszát élte annak, ami tragikus sorsát okozta? Úgy vélem, erről megoszlanak a vélemények. Nem tudom, Ön mennyi információ birtokában van. Az a különös, hogy kedvelem Hellt: szent volt, tudós, a nagy igazság harcosa. De miért döntött úgy, hogy becsapja az egész világot?

Bővebben ...
Próza

Takács-Csomai Zsófia: Mari egy napja

Fotó: a szerző archívuma

Langymeleg, tavaszias idő fogadta, mikor kilépett az utcára, ezért úgy döntött, hogy a hosszabb úton indul el haza. Már egészen közel járt a kedvenc pékségéhez, amikor hirtelen erősen nyilallni kezdett a homloka. Érezte, hogy a szarv jelentősen megnőtt, és így már bizonyára a kendő alatt is szembetűnő.

Bővebben ...
Próza

Gyenge-Rusz Anett: Asszonyról asszonyra

Fotó: a szerző archívuma

Ahogy teltek a hetek, hónapok, kitapasztalták, mikor hullajtja Terike a holdvérét. Olyankor nem nyúltak egymáshoz. Egyszer előfordult, hogy idő előtt nekiláttak. A falu legfürgébb kecskegidája nem tudott olyat ugrani, mint Terike azon az estén.

Bővebben ...
Költészet

Karácsony Orsolya: Fészekrakás

Fotó: A szerző archívuma

Átrendezzük a semmit, / nézzük ahogy mozog

Bővebben ...
Műfordítás

Christianne Goodwin (f. Princes Beáta): Nagymamavers

Fotó: Félegyházi-Vigh Tamás

De hogy hibáztatnám őket? / Rémes ennek a versnek / az akusztikája

Bővebben ...
Próza

Kovács Adél Jenifer: Ködöt lélegzek (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

felemelem a bal lábamat, hogy kilépjek a bugyiból, megtántorodok, de nem esek el. a vizes talpamra homokos föld tapadt. mint a fogfájás, ahogy az idegen át egyenesen az állkapocsba, az egész arcba, az egész fejbe hasít, úgy villódznak előttem a képek.

Bővebben ...
Folyó/irat/mentés

Kádár Fruzsina: Pályakezdés mesterfokon – 2025 szeptember-októberi lapszemle

Montázs: SZIFONline

A-tól Z-ig irodalmi folyóiratot nem sokszor böngész végig az ember, akkor sem, ha vérbeli bölcsész. Szomorú felismerés, letagadni aligha lehet, esetleg rendszeres Írók Boltjába járással kompenzálni. Egy vers, próza, esetleg tanulmány kedvéért képes vagyok egész lapszámok megvételére, hogy aztán időhiányt meg egyéb kifogásokat mormolva nagy eséllyel többet feléjük se nézzek. Pedig jó elmerülni egy-egy szerkesztői koncepció mikrokozmoszában, tüzetesen átrágni magam a különféle tematikus blokkokon, nyomdafriss megjelenéseken, sehol máshol fel nem lelhető szakmunkákon. Le kell lassulni kicsit, hogy élvezni lehessen a papíralapú folyóiratok világát – a lapszemléhez válogatva is valahol ezt az érzést igyekeztem nyakon csípni.

Bővebben ...

Demény Péter prózái

Ha hősnek készülne, riasztó tekinteteket vetne rám, vagy a halálmegvetést gyakorolná. Ha vallásos aktivista lenne, a bűnökről meg a túlvilágról prédikálna. A pók annyira zavarba jött, hogy előhúzta a táblát. Még sohasem kellett alkalmaznia, de elővigyázatos lévén már rég előkészítette. Szándékosan a másik irányba indult, ott akasztotta ki: A pókháló pillanatnyilag nem üzemel.

 

Darts

A versenyvizsga délelőtt kezdődött. Tizenhárom éve tanított óraadóként, mégsem remélte, hogy felveszik. A tanszékvezető többször is kihangsúlyozta, minden a szabályoknak megfelelően zajlik majd. Értett a szóból.

Azért mégis elment, rajta ne múljon. Megírta a dolgozatát, megtartotta az előadását, kiállta a tekinteteket, aztán felhívta a szerelmét. Abban az évben költözött el otthonról.

A vizsgán még ketten vettek részt, egy lány, aki olyan volt, mint Olive a Popeye-ből, és egy fiú, aki meg olyan, mint az örökös kutya a Tom és Jerry-ből. A kutya nyert, a titkárnő felhívta délután, és jólnevelten értesítette az eredményről.

A barátjával dartsozni mentek. Nemigen volt kedve, de Zoli ragaszkodott hozzá, óvta a kedvetlenségtől. A közeli kocsmába tartottak, ő fröccsöt ivott, Zoli vörösbort. A filozófián tanított, azt állította, egy filozófus csak vörösbort ihat.

Ő most Vilmoskörtét kért. Egyből felhajtotta, aztán fogta a nyilat, és hanyagul a szembe dobta. Ott rezgett akkor is, amikor már majdnem hazaért.

 

Pók


Megvagy – mondta a pók. És elindult a légy felé.

Ám a légy nem próbált szabadulni. Fütyörészett, nézelődött, kíváncsian pillantgatott a pókra, integetett neki.

Miért jött ez ide? Ha valamiféle öngyilkos szóvivő lenne, már előhúzott volna egy papírlapot, vagy legalábbis megköszörülte volna a torkát. Ha hősnek készülne, riasztó tekinteteket vetne rám, vagy a halálmegvetést gyakorolná. Ha vallásos aktivista lenne, a bűnökről meg a túlvilágról prédikálna.

A pók annyira zavarba jött, hogy előhúzta a táblát. Még sohasem kellett alkalmaznia, de elővigyázatos lévén már rég előkészítette. Szándékosan a másik irányba indult, ott akasztotta ki.

„A pókháló pillanatnyilag nem üzemel.”

Soha nem hitte volna, hogy mindent érteni akar.

 

Apróhirdetések

 

Finom

Kezdő öngyilkos tapasztalt, ám kíméletes bérgyilkos jelentkezését várja. Jelige: „Finom munka ritkán rossz.” Név, cím a szerkesztőségben.

 

Mozart

Vágyódó unoka nagyanyja lelkének látogatásában reménykedik. Tudod, hogy félős voltam és vagyok, kérlek, ne jelentkezz ijesztő állatok képében (farkas, tigris, csörgőkígyó, cápa). Nem tudom, milyenek a szabályok ott, ahol élsz, meg azt sem, mire emlékszel. Kedvenc színem az ultramarin, kedvenc virágom a szegfű. Legjobb lenne, ha látogatásodat Mozart Requiemjének taktusai jeleznék előre.

 

Tejföl

Az elveszett aranykort keresem, amikor még a nők nők, a férfiak férfiak voltak, a tejen tejföl ingott, a vízen pedig bálnavadászhajó. Azt a kort, amikor az írókat még Thomas Mannak hívták, a focistákat pedig Di Stefanónak. Dilettánsok ne próbálkozzanak!

 

Titanic

Keresem azt a hajóépítő céget, amely egy olyan hajó építését vállalná, amelyikre felfér az egész európai és amerikai középosztály a bankbetétjével, a sznobériájával, az egykori tábornokok iránti rajongásával, a korrektséggel leplezett macsóságával, a liberalizmusnak csúfolt töketlenségével együtt. Jégtábláról gondoskodom. Jelige: nincs.

 

Demény Péter 1972-ben született Kolozsváron. Déry Tibor-díjas író, költő, egyetemi oktató. A Látó folyóirat szerkesztője. Műfordítói munkássága is jelentős. Legutóbbi kötete: Vadkanragyogás (Lector Kiadó, 2017.)

Demény Péter