Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Sándor Anna Viola: Nem beszélünk soha

Fotó: a szerző archívuma

Az apja akkoriban éjjelente a fülembe duruzsolt, ne is álmodjak róla, sose fogom megtudni a titkát. Erősen hozzábújtam, ő átölelt, az apja érintését éreztem a bőrömön, a horkolása, a szemébe lógó haja, a karja, a szorítása mind az apjáé volt.

Bővebben ...
Műfordítás

Giulia Caminito (f. Sokcsevits Judit Ráhel): Bársonylány

Fotó: Andrea Ottaviani

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan.

Bővebben ...
Költészet

Szamosvári Bence: bálnacet expressz

Fotó: Kiss A. Kriszta

bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét

Bővebben ...
Próza

Szilveszter Andrea: Láncszemek

Fotó: a szerző archívuma

Nagyanyám keze a spájzban pakolászik éppen, amikor anyám szeme megpillant egy üvegvázát. Semmit sem értek.

Bővebben ...
Költészet

Vass Alexandra versei

Fotó: A szerző archívuma

azonos távolságra veri / a szögeket / a pajta deszkáiba

Bővebben ...
Próza

Kónya Sándor: Dagadék

Fotó: Kónya Tamás

Érzem a levegőben a zizegését, a nyugtalanságát, rám is átragad. Régen is így volt, de most tudom, tartanom kell magam. Folyamatosan járnak az ujjai és beszél. Arról az estéről beszél, elmondja az egészet.

Bővebben ...
Költészet

Nagy Izabella versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Egyedül él, mondta, nem kacsintott.

Bővebben ...
Költészet

Németh Gábor Dávid versei

Fotó: Szulovszky Mária

Hallom, hogy üvölt elhagyatottságában az óceán.

Bővebben ...

Demény Péter prózái

Ha hősnek készülne, riasztó tekinteteket vetne rám, vagy a halálmegvetést gyakorolná. Ha vallásos aktivista lenne, a bűnökről meg a túlvilágról prédikálna. A pók annyira zavarba jött, hogy előhúzta a táblát. Még sohasem kellett alkalmaznia, de elővigyázatos lévén már rég előkészítette. Szándékosan a másik irányba indult, ott akasztotta ki: A pókháló pillanatnyilag nem üzemel.

 

Darts

A versenyvizsga délelőtt kezdődött. Tizenhárom éve tanított óraadóként, mégsem remélte, hogy felveszik. A tanszékvezető többször is kihangsúlyozta, minden a szabályoknak megfelelően zajlik majd. Értett a szóból.

Azért mégis elment, rajta ne múljon. Megírta a dolgozatát, megtartotta az előadását, kiállta a tekinteteket, aztán felhívta a szerelmét. Abban az évben költözött el otthonról.

A vizsgán még ketten vettek részt, egy lány, aki olyan volt, mint Olive a Popeye-ből, és egy fiú, aki meg olyan, mint az örökös kutya a Tom és Jerry-ből. A kutya nyert, a titkárnő felhívta délután, és jólnevelten értesítette az eredményről.

A barátjával dartsozni mentek. Nemigen volt kedve, de Zoli ragaszkodott hozzá, óvta a kedvetlenségtől. A közeli kocsmába tartottak, ő fröccsöt ivott, Zoli vörösbort. A filozófián tanított, azt állította, egy filozófus csak vörösbort ihat.

Ő most Vilmoskörtét kért. Egyből felhajtotta, aztán fogta a nyilat, és hanyagul a szembe dobta. Ott rezgett akkor is, amikor már majdnem hazaért.

 

Pók


Megvagy – mondta a pók. És elindult a légy felé.

Ám a légy nem próbált szabadulni. Fütyörészett, nézelődött, kíváncsian pillantgatott a pókra, integetett neki.

Miért jött ez ide? Ha valamiféle öngyilkos szóvivő lenne, már előhúzott volna egy papírlapot, vagy legalábbis megköszörülte volna a torkát. Ha hősnek készülne, riasztó tekinteteket vetne rám, vagy a halálmegvetést gyakorolná. Ha vallásos aktivista lenne, a bűnökről meg a túlvilágról prédikálna.

A pók annyira zavarba jött, hogy előhúzta a táblát. Még sohasem kellett alkalmaznia, de elővigyázatos lévén már rég előkészítette. Szándékosan a másik irányba indult, ott akasztotta ki.

„A pókháló pillanatnyilag nem üzemel.”

Soha nem hitte volna, hogy mindent érteni akar.

 

Apróhirdetések

 

Finom

Kezdő öngyilkos tapasztalt, ám kíméletes bérgyilkos jelentkezését várja. Jelige: „Finom munka ritkán rossz.” Név, cím a szerkesztőségben.

 

Mozart

Vágyódó unoka nagyanyja lelkének látogatásában reménykedik. Tudod, hogy félős voltam és vagyok, kérlek, ne jelentkezz ijesztő állatok képében (farkas, tigris, csörgőkígyó, cápa). Nem tudom, milyenek a szabályok ott, ahol élsz, meg azt sem, mire emlékszel. Kedvenc színem az ultramarin, kedvenc virágom a szegfű. Legjobb lenne, ha látogatásodat Mozart Requiemjének taktusai jeleznék előre.

 

Tejföl

Az elveszett aranykort keresem, amikor még a nők nők, a férfiak férfiak voltak, a tejen tejföl ingott, a vízen pedig bálnavadászhajó. Azt a kort, amikor az írókat még Thomas Mannak hívták, a focistákat pedig Di Stefanónak. Dilettánsok ne próbálkozzanak!

 

Titanic

Keresem azt a hajóépítő céget, amely egy olyan hajó építését vállalná, amelyikre felfér az egész európai és amerikai középosztály a bankbetétjével, a sznobériájával, az egykori tábornokok iránti rajongásával, a korrektséggel leplezett macsóságával, a liberalizmusnak csúfolt töketlenségével együtt. Jégtábláról gondoskodom. Jelige: nincs.

 

Demény Péter 1972-ben született Kolozsváron. Déry Tibor-díjas író, költő, egyetemi oktató. A Látó folyóirat szerkesztője. Műfordítói munkássága is jelentős. Legutóbbi kötete: Vadkanragyogás (Lector Kiadó, 2017.)

Demény Péter