Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Ecsedi Borbála versei

Fotó: Vigh Levente

Nehéz gyökerek fognak / nem engednek át a határon

Bővebben ...
Próza

Csermely Mátyás: Szocia

Fotó: Zanati Réka

Aztán szétestem. Volt olyan is. Nem szeretek róla beszélni, de ha így vizslatod, hát muszáj. Inkább hallgatok, az az egyszerűbb, kényelmes közöny, mint holmi fura nemet mondás. Így hordtak szét a hangyák, mindenki magának, a maga királynőjének, hátha utána homlokon csókolja őket.

Bővebben ...
Költészet

Demeter Arnold: A szabadságról

Fotó: Ádám Gyula

zsörtölődsz reggeltől / estig, akár medve a hó nélküli teleken

Bővebben ...
Próza

Klein Mari: Ágyban Prousttal

Fotó: a szerző archívuma

Újra meg újra felszítottad a tested, reggel hatig, amíg a maradék félsz ki nem rázkódott belőle. Míg ki nem világosodott. Mert akkor megbizonyosodtál: a denevérek már hazatértek, és bevackoltak a háztömb hasadékaiba.

Bővebben ...
Költészet

Gulisio Tímea versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Vasalt zoknival fojtják meg anyát

Bővebben ...
Próza

Bali Péter: take this longing

Fotó: a szerző archívuma

Mitteleuropa nem létezik, soha nem is létezett, a porosz nagyhatalmi törekvéseket melegítették újra egyfajta prémium kulturkampf díjcsomagként, melynek lényege annyi, hogy Németország (és a Volkswagen-konszern) neokoloniális törekvéseit támogassák.

Bővebben ...
Próza

Ambrus Máté: A forradalmár

Fotó: a szerző archívuma

Egyszer séta közben baljával belém karolt, a gangkorlát virágjainak rozsdás fémfonatán keresztül nézett az alattunk tátongó mélységbe, s amikor észrevette az udvar foltokban hiányos keramitburkolatát, megjegyezte, hogy az régen nem ilyen volt, a forradalomban szedték fel egy részét, hogy barikádot építsenek belőle.

Bővebben ...
Költészet

Szabó Imola Julianna versei

Fotó: A szerző archívuma

ne tudja senki / hogy nem érzel / csak megkönnyebbülést

Bővebben ...
Költészet

Bene Adrián: Kimérapalota

Fotó: A szerző archívuma

eltévedt bent egyszer egy kimérajaguár

Bővebben ...
Próza

Hegyi Damján: Jonatán a sakk-klub előtt

Fotó: a szerző archívuma

Közelebb lépett, figyelmesen kémlelte, mert nem hitt a szemének. Amit látott: egy kisujj legfelső ujjperce. Az ujjperc vége élénkpirosan vibrált, a köröm rajta olyan egészséges volt, mint egy most szüretelt gyümölcs.

Bővebben ...

Demény Péter prózái

Ha hősnek készülne, riasztó tekinteteket vetne rám, vagy a halálmegvetést gyakorolná. Ha vallásos aktivista lenne, a bűnökről meg a túlvilágról prédikálna. A pók annyira zavarba jött, hogy előhúzta a táblát. Még sohasem kellett alkalmaznia, de elővigyázatos lévén már rég előkészítette. Szándékosan a másik irányba indult, ott akasztotta ki: A pókháló pillanatnyilag nem üzemel.

 

Darts

A versenyvizsga délelőtt kezdődött. Tizenhárom éve tanított óraadóként, mégsem remélte, hogy felveszik. A tanszékvezető többször is kihangsúlyozta, minden a szabályoknak megfelelően zajlik majd. Értett a szóból.

Azért mégis elment, rajta ne múljon. Megírta a dolgozatát, megtartotta az előadását, kiállta a tekinteteket, aztán felhívta a szerelmét. Abban az évben költözött el otthonról.

A vizsgán még ketten vettek részt, egy lány, aki olyan volt, mint Olive a Popeye-ből, és egy fiú, aki meg olyan, mint az örökös kutya a Tom és Jerry-ből. A kutya nyert, a titkárnő felhívta délután, és jólnevelten értesítette az eredményről.

A barátjával dartsozni mentek. Nemigen volt kedve, de Zoli ragaszkodott hozzá, óvta a kedvetlenségtől. A közeli kocsmába tartottak, ő fröccsöt ivott, Zoli vörösbort. A filozófián tanított, azt állította, egy filozófus csak vörösbort ihat.

Ő most Vilmoskörtét kért. Egyből felhajtotta, aztán fogta a nyilat, és hanyagul a szembe dobta. Ott rezgett akkor is, amikor már majdnem hazaért.

 

Pók


Megvagy – mondta a pók. És elindult a légy felé.

Ám a légy nem próbált szabadulni. Fütyörészett, nézelődött, kíváncsian pillantgatott a pókra, integetett neki.

Miért jött ez ide? Ha valamiféle öngyilkos szóvivő lenne, már előhúzott volna egy papírlapot, vagy legalábbis megköszörülte volna a torkát. Ha hősnek készülne, riasztó tekinteteket vetne rám, vagy a halálmegvetést gyakorolná. Ha vallásos aktivista lenne, a bűnökről meg a túlvilágról prédikálna.

A pók annyira zavarba jött, hogy előhúzta a táblát. Még sohasem kellett alkalmaznia, de elővigyázatos lévén már rég előkészítette. Szándékosan a másik irányba indult, ott akasztotta ki.

„A pókháló pillanatnyilag nem üzemel.”

Soha nem hitte volna, hogy mindent érteni akar.

 

Apróhirdetések

 

Finom

Kezdő öngyilkos tapasztalt, ám kíméletes bérgyilkos jelentkezését várja. Jelige: „Finom munka ritkán rossz.” Név, cím a szerkesztőségben.

 

Mozart

Vágyódó unoka nagyanyja lelkének látogatásában reménykedik. Tudod, hogy félős voltam és vagyok, kérlek, ne jelentkezz ijesztő állatok képében (farkas, tigris, csörgőkígyó, cápa). Nem tudom, milyenek a szabályok ott, ahol élsz, meg azt sem, mire emlékszel. Kedvenc színem az ultramarin, kedvenc virágom a szegfű. Legjobb lenne, ha látogatásodat Mozart Requiemjének taktusai jeleznék előre.

 

Tejföl

Az elveszett aranykort keresem, amikor még a nők nők, a férfiak férfiak voltak, a tejen tejföl ingott, a vízen pedig bálnavadászhajó. Azt a kort, amikor az írókat még Thomas Mannak hívták, a focistákat pedig Di Stefanónak. Dilettánsok ne próbálkozzanak!

 

Titanic

Keresem azt a hajóépítő céget, amely egy olyan hajó építését vállalná, amelyikre felfér az egész európai és amerikai középosztály a bankbetétjével, a sznobériájával, az egykori tábornokok iránti rajongásával, a korrektséggel leplezett macsóságával, a liberalizmusnak csúfolt töketlenségével együtt. Jégtábláról gondoskodom. Jelige: nincs.

 

Demény Péter 1972-ben született Kolozsváron. Déry Tibor-díjas író, költő, egyetemi oktató. A Látó folyóirat szerkesztője. Műfordítói munkássága is jelentős. Legutóbbi kötete: Vadkanragyogás (Lector Kiadó, 2017.)

Demény Péter