Hírlevél feliratkozás

Keresés

Költészet

Taizs Gergő versei

Fotó: Pápai Zoltán

A cilinderben üregedő nyúl / orrcimpáján a tenger habjai

 

A fénykörön túl

A takarás roppant rendszerében
az emberek úgy változnak,
hogy elfelejtenek szólni róla.
Engem arra szánt az Úr,
hogy vágyni tanuljak,
de sosem tanított meg
jól feledni.
Határozott bizonytalansággal,
szó- és számkivetettségben,
a hallgatás szemhéjnyi zsákutcájában
sosem leszek igazán
egymagam,
fogadkozom,
és lehugyozom a gyanútlan csillagokat.

 

Paphos nélküled

Nyikorog a reggel, a kertkapu, a hintaszék –
minden határos valamivel.
Aztán az ellobbanó felhők.
Az anyag szenvedő szerkezete.
A cilinderben üregedő nyúl
orrcimpáján a tenger habjai.
De mi okozza a bolygók táncát,
az aritmiát a harangszóban,
amikor félrevered szívemet?

 

Taizs Gergő 1984-ben született Tatabányán. Verset ír.
 
Költészet

Farkas Arnold Levente: teketória

Fotó: A szerző archívuma

mint / teketória nélküli szóban / a méla igazság

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Korda Bonifác: A nagy fölemelkedés

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor II.

Fotó: a szerző archívuma

Ha apám tudta, hogyan kell enni, akkor anyám azt tudja, hogyan kell koplalni. Egész gyerekkoromban vagy koplalt, vagy folyékony diétán volt, miközben apám zabált és dohányzott és énekelt és ivott.

Bővebben ...
Műfordítás

Tímea Sipos (f. Bori Ági): Öklökkel teli gyomor I.

Fotó: a szerző archívuma

Amit nem merek elmondani anyámnak az az, hogy ez nem egy egyszerű húgyúti fertőzés. Apám családjában van egy széles körben elterjedt hiedelem, miszerint a szellemek lábtól felfelé hatolnak be egy nő testébe.

Bővebben ...
Költészet

Bodor Eszter Hanna: lebegő

Fotó: Török Levente

sodrást ami elmossa / az elhordozott erőszakot

Bővebben ...
Próza

Kiszely Márk: Kapcsolati tőke

Fotó: a szerző archívuma

Volt ez a csajom Debrecenben. Cseresznyével egyensúlyozott az ajkán, a szemében gurámikat nevelt. Tubás volt, vagy tenorkürtös, nem tudom már, a rézfúvósok között ült, a rendezői balon. Ha a nevén szólítottam, nem figyelt oda. Ha hatszögbe rendeztem a díszköveket a teste körül, magához tért.

Bővebben ...
Költészet

Rostás Mihály versei

Fotó: A szerző archívuma

hogyha kezembe foghatnék / egy maréknyi időt

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Bartók Imre: 1939. szeptember 23.

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek az írók is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Próza

Ádám Gergő: Krumponyász-univerzum (regényrészlet)

Fotó: a szerző archívuma

Róbert bal szeme az óramutató járása szerint, jobb szeme azzal ellentétesen forgott egyre gyorsabban, majd teljes testében rázkódni kezdett, a földre huppant, és nem mozdult többé. A feje sistergett és füstölt.

Bővebben ...
Költészet

Halmosi Sándor versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Kabátujjukban több élet volt, / mint az Egyesült Nemzetekben ma

Bővebben ...
HISZTI

HISZTI - Veszprémi Szilveszter: Vers, amelyben a költő megint csak hisztikézik, nincs semmi látnivaló benne

hiszti eredetileg a női testhez kötődött – görög-latin eredetű, a 'méh' szóra vezethető vissza. A 19. századi orvosi diskurzusban a női idegrendszerhez kapcsolták, sokáig stigmatizáló diagnózisként használták. Aztán mindenkié lett: a köznyelvben mára levált a klinikai kontextusról, pejoratív árnyalatot hordoz, a túlzónak, irracionálisnak ítélt érzelmi reakciót nevezi meg. Hisztizik a gyerek, az anyós, a férfi, ha beteg – hisztiznek a költők is!

Sorozatunkban kortárs magyar szerzőket kértünk fel, hogy értelmezzék a kifejezést. 

Bővebben ...
Fotó: Orczy Rafael

Leállósáv

Ha megmondják, mi van a csatornával meg a gázzal, akkor is megvette volna a házat, ugyanennyiért. Jó, levonja a vételi árból az összeget, de bazmeg, megvette volna, így meg be kellett hajtani rajtuk utólag. Indokolatlan borostyánrugdalás következett, kapott a rozsdás ajtó is, végre kitárta.

I.

            Tolatva lehetett csak beállni, előtte elrugdalta az útból a borostyánt. Már vagy két éve ott laktak, megszokta, hogy az utcán parkol, most mégis be kellett állnia a garázsba, munkálatok folytak az utcán. Olyan indulat fogta el, ahogy a nyikorgó garázsajtóval szenvedett, mint közvetlen házvásárlás után, mikor összeállt a kép, hogy az a szerencsétlen faszfej meg a manipulatív ex-felesége hogy baszták át őt a válásuk farvizén.

            Ha megmondják, mi van a csatornával meg a gázzal, akkor is megvette volna a házat, ugyanennyiért. Jó, levonja a vételi árból az összeget, de bazmeg, megvette volna, így meg be kellett hajtani rajtuk utólag. Indokolatlan borostyánrugdalás következett, kapott a rozsdás ajtó is, végre kitárta.

            Az ajtó belső oldalára krétával írt valamit az előző lakó kisfia. Kibetűzte a beömlő fényben, arrébb gurított egy berohadt bojlert, apró, fonnyadt dísztökök gurultak elő valahonnan, átdöfte a krokszpapucs talpát egy rozsdás szög, épp megkarcolta a talpát.

            Most már volt elég hely a kocsinak, óvatosan manőverezett, a tükörbe se nézett, csak maga elé, mintha évek óta ezt a tolatást gyakorolta volna, slisszant a dohos garázsba, rekedt, igyekvő hangja volt az előző tulajnak, már megint múlt az indulat, leginkább a borostyánt sajnálta, az végképp nem tehetett arról, hogy ő két éve kissé át lett baszva.

Gáti György: Az őr, Kronstadt, 2014 70x100cm

A szöveget Gáti György: Az őr, Kronstadt, 2014 70x100cm című, fentebb látható fotográfiája inspirálta. Köszönjük Gáti Györgynek, hogy hozzájárult a fénykép közléséhez!

II.

            Látta, hogy jönnek a belső sávban, mégis belekezdett az előzésbe, a megengedett sebességhatárig gyorsult, már a seggében volt a másik, öreg Opel, idegesen cikázott mögötte, szokjad kicsit, faszba rohansz. Mikor végül elengedte, megnézte magának, kötekedésre termett homlokcsont, fáradt arc, nem nézett vissza rá, meredt előre, mellette csapott állú nő idegeskedett.

            Pár kilométerrel később beállt a sztráda, az opeles ott cikázott pár autóval előtte, sarokba szorított rágcsáló, valahogy kievickélt a leállósávba, ott megint gyorsulni kezdett, egy terepjáróval ütközött, az Opel az oldalára borult, a terepjáró vadrácsa behajlott. Kimásztak, míg a férfi a terepjáróssal vitatkozott, a csapott állú nő a szalagkorlátra görnyedt, egy munkáskisbusz állt meg mellettük, visszaborították az Opelt.

            Megszűnt a dugó, újra előzésben volt, kihangosította a hívást:

            – Vezetek, mondjad!

            – Bejöhetünk? Itt állunk a géppel! Ezzel egy perc alatt kikapjuk!

            – Kik vagytok? Hova akartok bejönni? Mit akartok kikapni!?

Sercegés, szétkapcsolt, a parkolóban nézte a telefonját, a számot sem írta ki.

Aznap este vagy hetekkel később ért haza, a járvány miatt alig lehetett közlekedni.   

            Otthon a kapu tárva, a sáros lánctalpnyom a hátsó kertbe vezetett, szétdúlva az ágyások, a drótkerítés kétfelé penderülve, és mint egy megmerevedett óriáspolip, ott feküdt a vaskos juhar tönkje az ágyásokon, az egyik gyökércsonkon szakadt kötélmaradvány. Megmozdítani se tudta a rönköt, címeres féltéglát ölelt a karvastagságú gyökér, rozsdás, vaskos fémdarabok a rönkbe nőve. A földet se nagyon lehetett belőle kipucolni, az összenőtt sitt-fém-gyökérmasszívumról lecsúszott az ásó, lepattant a csákány.

            Hagyta pár évig, a korhadástól csak könnyebb lesz, párhavonta megült a rönk mellett, lefűrészelte a száradt gyökereket, megtapogatta a taplógombákat, aztán újra megtapogatta, de azokat nem törte le. Most már meg lehetett mozdítani a rönköt, százlábú ficánkolt, néhány pincebogár futkorászott, egy pajor belassult mozdulattal fordult a hirtelen fény felé.

 

Borbáth Péter író, túravezető, főként Latin-Amerikába visz utakat, eddig két mesekönyve jelent meg Sündör és Niru: Sündör nyomában, Sündör és Niru: Együtt a Pörkeföldre. Legutóbbi fordítása: Afonso Cruz: Időtlen napló.