Hírlevél feliratkozás

Keresés

Próza

Hibrid – H. P. Lovecraft: Martin Webster, a rémlényvadász

A montázs Virgil Finlay Lovecraft grafikájából, a Villa Hadriana Kentaur Mozaikjából és KingOfEvilArt 'White Polypous Thing' című grafiákájából készült. (deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death)

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Költészet

Makó Ágnes versei

Fotó: Székelyhidi Zsolt

Rajtad mi van? / Visszaírnál csak annyit, / hogy látod ezt?

Bővebben ...
Műfordítás

Peter Russell: Velence télen, Gittának Berlinben

Kollázs: SZIFONline

Édes burgonyát süt Sant’Angelo, / Skarlát rácson izzik a gesztenye.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – Tandori Dezső: Miért van inkább a Semmi, mint a majom?

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: A tetem

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Bezártam az ajtót, és visszamentem Jánoshoz. A borzot már kitette a földre. Ásni kezdtem. Nehezen adta magát az agyagos talaj. Olykor egy-két gyökeret is el kellett vágnom, de azért rövidesen elkészült a verem. János a talpával belökte a tetemet a gödörbe, aztán elkérte az ásót.

Bővebben ...
Költészet

Hibrid – François Villon: A rossz pénz balladája

Montázs: Petit Palais, musée des Beaux-arts de la Ville de Paris, 'White Polypous Thing' by deviantart.com/KingOfEvilArt; life_art_n_death

„Két különböző csoporthoz tartozó élőlény kereszteződéséből vagy keresztezésével létrejött, mindkét szülő genetikai tulajdonságát hordozó utód és ezeknek utódai.”[1]

Bővebben ...
Próza

Kovács Eleonóra: Fényerősség

Fotó: Váradi Sándor

Honnan érkezik a fény, amit érzékel a szemem, és látom azokat a faágakat is, amelyek a legmagasabban helyezkednek el, noha nem világít a hold, a zseblámpa, a villanykörte? Egyelőre nem tudom a választ. Éles kürtszó hallatszik. Távoli hangszóróból árad. Jelzi, hogy most ér véget a scsavija. A kutyák már nem figyelnek az éles hangra. Amikor először hallották, zavarta őket a magas hangsáv. Lehet, hogy egy vadászgép repült valahol, ezért hirdettek scsaviját.

Bővebben ...
Költészet

Závada Péter: Világos körülmények

Fotó: Máté Péter / Jelenkor

Kezünk közt eltévedt túrázók / utolsó életjelei egy térképen, melyet nem mi rajzoltunk, de rátaláltunk, / és most utólag felelősséggel tartozunk értük. 

Bővebben ...
Próza

Zsigmond Soma: Lars (részlet)

Fotó:

Az utóbbi időben leginkább egyedül megyek az erdőbe. De csak ősszel és télen. Tudniillik allergiás vagyok minden gazra. Tavasszal egyenesen gyűlölöm a természetet. Nem azért, mert tüsszentenem kell és bedugul az orrom, hanem azért, mert ilyenkor nem mehetek. Télen meztelenek a fák. Önmagukkal azonosak, nem takarja ki őket semmi.

Bővebben ...
Költészet

Kabdebon János versei

Fotó: A szerző archívuma.

Vágd ki a nyelvem, / Roppantsd pozdorja gerincem, / Hadd legyek lárva

Bővebben ...
Próza

Takács Nándor: Az ünnepek után

Fotó: Takács-Csomai Zsófia

Az úrnők és urak kocsikról szemlélték a fennforgást, a sunyi zsebtolvaj pedig épp egy gondolataiba merülő férfi nyomába eredt. A kép jobb alsó sarkában egy hosszú bajszú, fekete ruhás rendőr szemlézte a terepet… Akárhányszor beszélt róla, János minden alkalommal ugyanazokat a szereplőket nevezte meg kedvenceiként, és hosszan méltatta a festő kompozíciós technikáját.

Bővebben ...
Költészet

Szabolcsi Alexander versei

Fotó: Konkol Máté

A versbe bele kell halni, vagy mintha / ezt érezném, ezt tanultam volna valakitől, / férfiak négyszemközti beszéde, / hogy a vers egy csapóajtó, hátsóablak / amin ki és bemászni lehet csupán

Bővebben ...
Fotó: Ozsváth Zsuzsa

Piros

A muskátli tehát mindegy. Régen, egy pályaudvaron megállt a vonat, leszállt róla egy lány, és izgatott léptekkel indult egy fiú felé, akinek a szeme könnyes volt a várakozástól, és a karok kinyíltak és bezáródtak egy-egy háttájon.

Az nem lehet, hogy pár óra alatt eltűnjön a muskátliról a piros. Vagy összezárta szirmait, vagy valaki letépte. Végül is szakított már le neki fiú muskátlivirágot éjszaka, és a muskátli virága piros volt és a szirmok csak úgy mutogatták bibéjüket. Tehát az nem lehet, hogy a koraesti órákra hivatkozva a virág oly hamar nyugovóra térjen. Azt jelenti, valaki letépte a pirosat. Lesz min puffogjon a bérház földszinti nénije. A múltkor is puffogott, mikor ellopták a cserepes növényeit, majd kiírta egy táblára, hogy a tolvaj karja is száradjon el, ne csak az eltulajdonított növények.

Annak a fiúnak barátnője volt, miközben nekem udvarolt, gondolta. Végül is finoman a tudomására hoztam, hogy engem ez a dolog így nem érdekel. És ez sem fontos, ahogy tulajdonképpen a muskátli sem. Nem ez a fontos. Az emlékezés, mint szlalom-trükk, ürügy, az agy védekezési mechanizmusa bizonyos jelen idejű történések feldolgozhatatlansága ellenében – alkalmazkodik a körülményekhez; csal, mint a piaci árusok mérlege. Hogy pluszban vagy mínuszban, az egyén aktuális szadizmusától függ. És ha az egyén minden jelen idejű történést feldolgozhatatlannak ítél meg, és minden alkalommal inkább az emlékezést választja, kitér, feltúrja a romokat, és roppantul sajnálja magát, hogy nem elég, hogy ez is, de még amaz is milyen rossz volt, akkor már sohasem bízhat meg a piaci árusok mérlegében, mert mindig csalni fog, és öntudatlanul is a becstelen eladókat fogja választani vásárláskor, aztán puffoghat, hogy milyen nyomorult világ ez, hogy még a piacon is át akarják verni.

A muskátli tehát mindegy. Régen, egy pályaudvaron megállt a vonat, leszállt róla egy lány, és izgatott léptekkel indult egy fiú felé, akinek a szeme könnyes volt a várakozástól, és a karok kinyíltak és bezáródtak egy-egy háttájon. Ezt addig ismételgették, amíg már alig nyílt kar, és alig is záródott. Amikor nyílt, tétován záródott; máskor meg mintha eleve beragadt volna a fogó, de azért némi rángatás után sikerült abszolválni a mozdulatot. Ez így ment egy ideig, aztán a rendszer bedöglött. Ebből a történetből sok magyarázó körülmény hiányzik, amitől érthetővé válna a rendszer bukása, és ha ez a történet emlék – mert az egyén fejében egy kitalált történet is múlt idejűvé válik –, akkor ez az emlékezet tagadása. Hol van már ettől a csaló mérleg, és hol van még ettől a csaló árus.

Talán mégsem mindegy a muskátli. A körülmények nem engedik. A néni és az eltulajdonított növények, a kiírás a táblán, igen, ezek fontosak. A piros, hogy erről miért jutott eszébe az az egykori fiú, és hogy az ’egykori fiú’ szókapcsolatból csak a fiú a fontos, és az, amit jelen idejűleg jelent. Most épp átmegy a szobán. Rizst főzni. A konyhaszekrényen pakolászik. Koccan egy fazék a fedővel. Most a vágódeszka koppan. Répavagdalás. Olajsercenés. Mit jelent ez a fiú. Levendulát tépett egy köztéri virágágyásból molyok ellen. Elvitte libegőzni. Elvitte óriás rántotthúst enni óriás körettel. Elvitte egy istentelenül ronda köztéri szobron hüledezni. Satöbbi. Nem ezt jelenti. A fiú ismét átmegy a szobán. Most süt a nap, holnap lezúz a vihar. Sok a törmelék. Újra és újra felépített ház. Felhőátvonulások, napsütés. Újra, és újra. Szavak, amelyek nem neki szólnak, de ő a megszólított. Szavak, amelyek lezúznak. Szavak, amelyek neki szólnak. Fekete, fehér. Igen, nem, talán. Szerelem, gyomorideg. Aknamező. Ne csak a növény, de a kezed is száradjon el, amivel loptál.

Ozsváth Zsuzsa (1992, Nagyvárad) költő, író, képzőművész. Részt vesz az Élő Várad Mozgalom projektjeiben, tagja a Fiatal Írók Szövetségének. Kötete: Előző részek (2020, FISZ)