Hírlevél feliratkozás

Please enable the javascript to submit this form

Keresés

Bírni szusszal

Pápai Gábort Szép Eszter kérdezte
Szinte kizárólag digitálisan rajzolok. Csak a kezdetleges vázlatokat csinálom papíron, illetve ha maszatolni van kedvem, akkor ragadok papírt. Utazás közben a hordozható digitális táblámon ötletelek, a kidolgozásra pedig van egy nagyobb táblám otthon. Fontos még az írásnál, hogy mindig jegyzetelem a telefonomba az ötleteket, és gyakran egy mondatból nő ki egy komplett sztori. Ilyeneket írok fel, hogy „űrkígyó”, meg „the Warlords of East Philadelphia” – ezekből később képregény is lesz.

 

Ezúttal Pápai Gábor rajzolt képregényt a Szépirodalomi Figyelőbe, Rendhagyó történelem címmel. Pápai tavaly debütált első képregényfüzetével, a posztapokaliptikus-motoros világot bemutató Café Racerrel. Tervei között szerepel egy science fictionbe hajló horror-sztori, valamint egy társadalmi problémákra is reflektáló hosszabb képregény. Ezekről is kérdeztük.

 

Szép Eszter: Nemrég jelent meg első képregényfüzeted, a Facebook-oldalad megbízható rendszerességgel frissül, a sok fan art és hommage-grafika mellett a 12. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon új képregénysorozatot kezdesz, Above címmel. Mikor alszol?

 

Pápai Gábor: Hát, nagyon keveset alszom. Két munkahely mellett így sem jut annyi időm a rajzolásra, mint amennyit szeretnék. És úgy néz ki, bár gőzerővel készül az Above című sci-fi-horror történetem, sajnos mégsem tudtam május 8-án a Képregényfesztiválon bemutatni. Nem tudnám olyan szinten kivitelezni, ahogy szeretném, úgyhogy inkább nem sürgetem, hanem hozzácsapok még tíz oldalt, és így igazi nyári csemege lesz belőle. Majd szervezek köré valamilyen eseményt és akciót, hogy valahogy kárpótoljam azokat, akik már nagyon várták. Illetve az első pár oldalt meg fogom osztani étvágycsinálónak.

 

Sz. E.: Mióta rajzolsz képregényeket?

 

P. G.: Gyerekkorom óta rajzolok. Anyukám festőnő, úgyhogy szerintem előbb rajzoltam, mint jártam. Főleg önfejlesztő módon sajátítottam el mindent, illetve igyekeztem minden szakmailag nagyra tartott embertől ellesni valamit. Viszonylag korán ajánlották, hogy menjek az alkalmazott grafika irányába, ami nagy szerelem is lett, mai napig ez az egyik kereseti forrásom. Így hoztam létre az AWESOMNIAC brandet, ahol igyekszem összefogni a szerteágazó grafikához kapcsolódó tevékenységeimet. Nos, visszatérve a kérdésre, képregényeket mindig is rajzoltam, gyerekkorom óta. Olvasni is mindig olvastam őket, és egyszerűen izgatta a fantáziámat, hogy menne-e nekem is a képregénykészítés. Tavaly vettem a fejembe, hogy kilépek a közönség elé saját képregényekkel.

 

Sz. E.: Mik voltak a debütáló képregényeid?

 

P. G.: Három helyen lehetett látni képregényes munkáimat tavaly. Felkértek, hogy rajzoljak egy oldalt a Nero Blanco Comix 10-be egy baromi izgalmas több rajzoló munkáját igénylő történet keretén belül: összesen öt alkotó [sorrendben Pápai Gábor, Zorro de Bianco, Budai Dénes, Garisa H. Zsolt és Oravecz Gergely – Sz.E.] rajzolt a történetbe, mindenki más stílusban. Ezután részt vettem a Design Terminálban megrendezett spontán élő képregényrögtönzésen, ahol annyira jól sikerültek a rajzok, hogy limitált gyűjteményes kiadványként meg is jelentek [Mi Vagyunk az apád!, 2015]. Itt szintén egy oldalt jegyzek, illetve szakmámból adódóan felvállaltam a borító elkészítését is. Az első önálló képregényem tavaly decemberi Hungarocomixon debütált. Ez egy könnyed one-shot Cafe Racer címmel. Igazán itt kaptam rá a képregényezés ízére, és itt éreztem meg, hogy a következő években minden szabad energiámat képregényrajzolásra fogom fordítani. Szeretném, ha a képregényalkotás hobbiból valami komolyabbá nőné ki magát az életemben.

 

Sz. E.: Milyen módszerekkel dolgozol?

 

P. G.: Szinte kizárólag digitálisan rajzolok. Csak a kezdetleges vázlatokat csinálom papíron, illetve ha maszatolni van kedvem, akkor ragadok papírt. Utazás közben  a hordozható digitális táblámon ötletelek, a kidolgozásra pedig van egy nagyobb táblám otthon. Fontos még az írásnál, hogy mindig jegyzetelem a telefonomba az ötleteket, és gyakran egy mondatból nő ki egy komplett sztori. Ilyeneket írok fel, hogy „űrkígyó”, meg „the Warlords of East Philadelphia” – ezekből később képregény is lesz.

 

Sz. E.: Hat a grafikusságod a képregényeidre, és fordítva, észreveszel képregényes hatást a grafikusi munkáidon?

 

P. G.: Nem jellemző a kölcsönhatás, inkább próbálom mindkettőnél a saját stílusomnak megfelelően megcsinálni a feladatot. Bár képregényeknél többet tudok kísérletezni. Ami inkább jellemző, hogy kifejezetten képregényes munkákkal keresnek vagy például azokat előszeretettel vállalom el.

 

Sz. E.: A Rendhagyó történelem című, a Szépirodalmi Figyelőben megjelent képregényedben egy sárkány megment egy iskolában üldögélő kisfiút egy újabb unalmas óráról, és repülés közben megmutatja neki az Egyesült Államok történelmét attól a ponttól, hogy az európai telepesek színre léptek. Te is sokat unatkoztál az iskolában?

 

P. G.: Változó. A reáltárgyakat nem csíptem, tuti elrontottam a feladatokat egy lehagyott zárójellel. Egyébként nem szerettem suliba járni, a saját szabályaimat szeretem követni.

 

Sz. E.: A sárkány, aki amúgy maga a Nagy Szellem, nagyon hasonlít a sárkányra A végtelen történetből…

 

P. G.: Igen a figura meg a történet is szándékosan fejet hajt A végtelen történet előtt, ami nagy hatással volt rám gyerekkoromban. Ezzel a motívummal egy picit a gyermekkor báját próbáltam belecsempészni a képregénybe. Az érzést, amikor elszabadul veled a fantáziád, és mintha már nem is ott lennél ahol épp vagy.

 

Sz. E.: Hogyan született meg a történet?

 

P. G.: A támpont adott volt: Amerika történelme. Ezen akartam végigszáguldani, amolyan gyorstalpaló módjára, a keret pedig valahogy adta magát az előbb említett okból.

 

 

Sz. E.: Nekem kicsit fura, hogy ez a mostani fekete-fehér lett. A te világodhoz valahogy hozzákapcsolódik számomra a sok-sok szín. Bár lehet, hogy ez csak a Racerben van így.

 

 

P. G.: Nos, a következő három képregényem szintén fekete-fehér lesz… Közkívánatra a decemberi Hungarocomixra igyekszem befejezni a Cafe Racer megabookot, ami tartalmazni fog további három sztorit, és végigköveti a karakter egész életét. Na, ott aztán el fogok szabadulni szín- és technikaügyileg is.

 

Sz. E.: Mondanál valamit a következő munkáidról?

 

P. G.: A következő projektre nemrég kértek fel, akció-thriller a műfaja, fő témája pedig a kiberbűnözés. Utána, ha még bírom szusszal, akkor még az idei év végig indítok egy közösségi finanszírozású projektet is egy hosszabb, körülbelül száz oldalas képregény kiadására. Jelenleg a forgatókönyv véglegesítésénél tartok, illetve elkészültek az első grafikai tervek is. Akiknek eddig mutattam, azt mondták rá, hogy ez lesz a magyar True Detective – az első évad, nyilván. Remélem, felnövök a kijelentéshez… A történet picit személyes, és olyan témákkal is foglalkozik, mint a mélyszegénység, a korrupció vagy a rasszizmus. A történet kidolgozásánál mind rendőri, mind szociológusi segítséget is igénybe veszek a minél realisztikusabb ábrázolás érdekében.