Az új stílus – a magyar hip-hop kezdetei

Részletek

Készült Semperger András (Crazy Four Team, Superiors, USA Harlem Gang) és Fóti Tamás (USA Harlem Gang) közreműködésével

Angyalosy Eszter 1980-ban született. Könyvszerkesztő, kulturális antropológus. Valláskutatóként szerzett doktori fokozatot, de a populáris kultúra és különböző szubkultúrák vizsgálatával is foglalkozik.

(galéria nyílik)

„Hétvége volt, és mivel nem volt iskola, egész délelőtt a tévét néztem. Ment egy műsor Zenebutik címmel. Egy elfuserált forma volt a műsorvezetője, a Juhász Előd, akin mindig jókat röhögtem. Ez a műsor ment aznap is. Bemutattak egy új táncot, a breaket. Fenyő Miklós hozta haza Amerikából, és most bemutatjuk önöknek! – mondta Juhász Előd. És akkor kész. Nekem személy szerint végem lett. Kimondhatatlanul, leírhatatlanul tetszett. Egész délelőtt breakeltem, már amennyit el tudtam lesni a tévéből. (…) Ebéd után lekönyörögtem magam a térre, és alig hittem el, amit láttam. Mindenki megőrült. Ott állt a sok gyerek, és mind breakelt.”

Így emlékszik vissza a magyarországi Hip-Hop mozgalom születésére Váradi József, azaz Kicsi Tyson – ma már csak Tyson –, a hazai rapszcéna egyik meghatározó dalszerzője és előadója önéletrajzi ihletésű regényében, Az utca hercegében.

Az a helyzet, hogy egyáltalán nem túloz: a breaktánc a nyolcvanas években egyik pillanatról a másikra meghódította az egész országot. Az új tánc természetesen egy új zenei stílus felbukkanását is jelentette, amit aztán újfajta viselkedés, öltözködés és gondolkodás is kísért. A kilencvenes évekre egyértelműen kifejlődött hazánkban is a világon addigra már komoly népszerűségnek örvendő Hip-Hop stílus köré szerveződő csoportkultúra – saját rapelőadókkal, breaktánc-csapatokkal, graffiti művészekkel, klubokkal, versenyekkel, világnézettel és konfliktusokkal.

Mindennek azonban megvolt a maga előzménye – a történet épp harminc évvel ezelőtt kezdődött el, méghozzá, ahogy Tyson is írja könyvében, a breaktánccal. De vajon miért volt ekkora hatással ez az új táncforma a magyarországi fiatalokra? És hogyan válhatott ez az amerikai szubkultúrában gyökerező tánc annyira népszerűvé, hogy 1987-ben a szocialista országok nagy bemutatkozó gáláján már többek között a Superiors nevű breakcsapat képviselte Magyarországot, 1988-ban a Harlem Company break showja csoportos tánc kategóriában második lett a Ki mit tud? című népszerű televíziós tehetségkutató műsorban, Szabó György pedig electric boogie-jával egyéni tánc kategóriában elhozta az első helyet? És van-e ennek az egésznek bármi köze a rendszerváltáshoz, vagy az egész csak véletlen egybeesés?

A Hip-Hop születése

Ahhoz, hogy közelebb jussunk a Magyarországi történések megértéséhez, onnan kell elindulnunk, ahol az egész elkezdődött. Az Egyesült Államok keleti részén, New York Bronx nevű, főleg bevándorlók lakta negyedében nagyjából az 1950-es évekig pezsgő élet zajlott. Azonban a város vezetésének más elképzelései voltak a terület sorsával kapcsolatban, mint a helyieknek. A különböző fejlesztéseknek, beruházásoknak köszönhetően addigra Manhattan egyértelműen kezdett az üzleti élet középpontjává válni, aminek köszönhetően egyre többen költöztek el innen virágzó vállalkozásaikkal együtt Manhattan vonzáskörzetébe. A Cross-Bronx Expressway megépülésekor további sok száz embert kényszerítettek költözésre. Az itt maradtak – főleg puertó ricói és afrikai-amerikai családok – számára óriási lakótelepeket építettek. Hamarosan kilátástalan lett a helyzet a környéken. Nagy volt a munkanélküliség, és a szörnyű állapotoknak köszönhetően egyre nőtt a bűnözés. A saját biztonságuk megóvása érdekében a fiatalok bandákat alakítottak, amelyek véres összecsapásokat vívtak egymás ellen. A hetvenes évekre azonban egyre többen kezdték megelégelni ezt az életformát. A háborúzás helyett elkezdték az önkifejezés új módjait keresni. Mivel a bronxi fiataloknak nem tellett a menő new york-i klubokra, elkezdtek saját házibulikat, „block-partykat” tartani. A bulikon környékbeli DJ-k játszottak, akik meglepő ötletekkel igyekeztek elkápráztatni a közönségüket. Kool Herz például, aki megfigyelte, hogy a közönség valósággal megőrül a lemezek dobszólóinál, kifejlesztett egy olyan technikát, amivel ezekből a rövid, ritmusra épülő részekből egy új számot hozott létre: két lemezjátszón egymás után újra és újra elindította ezeket ugyanannak a lemeznek két példányán. Grandmaster Flash volt az első, aki összerakott egy olyan rendszert, aminek köszönhetően keverés közben bele tudott hallgatni egy fülhallgató segítségével a másik lemezbe, és a legenda szerint pártfogoltja, Grandwizard Theodore nevéhez kötődik a „scretch” technika felfedezése.

A zene fejlődésével párhuzamosan megjelentek az MC-k, akik rímes, ritmusos szövegeket improvizáltak a zenékhez, és a táncosok, akik a mozgásban kerestek az új zenéhez illő új lehetőségeket. Az ártalmatlan szórakozásból hamar határozott állásfoglalás is lett. Grandmaster Flash szövegei sokszor már komoly politikai tartalommal, üzenettel rendelkeztek: „don’t push me, ’cos I am close to the edge” énekelte azóta legendássá vált, The Message című számában. Afrika Bambaata, a Hip-Hop mozgalom ma is aktív előadója, mondhatjuk, élő legendája kifejezetten azzal a céllal hirdette meg bulijait, hogy összebékítse egymással az embereket. Terve, ha nem is egyből, de működött: szép lassan a bandák helyét átvették a breakcsapatok, akik táncpárbajok formájában rendezték vitás ügyeiket.

Mindeközben Bronx utcáinak a képe is megváltozott. A romos, kiégett, düledező házakon, a Cross-Bronx Exresswayen dübörgő vonatszerelvényeken megjelentek a graffitik. Bár ez a művészeti forma eredetileg nem a Hip-Hop mozgalomhoz kötődött – Philadelphiában született az 1960-as években –, hamar megtalálta a helyét a szubkultúrában. A saját „tagek”, azaz afféle aláírások elhelyezése minél kockázatosabb és feltűnőbb helyeken szintén teret engedett a versengésre, a rivalizálásra, majd egyre látványosabbá és összetettebbé váltak az elkészülő alkotások, így az önkifejezés egy újabb formájává váltak, és közvetíteni tudták a világnak az üzenetet: mi is itt vagyunk, érdemes odafigyelnetek ránk.

Az új irányzat igen hamar kinőtte Bronxot, és az egész világot meghódította. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az 1984-es Los Angeles-i olimpia záróünnepélyén Lionel Richie előadása közben többszáz b-boy és b-girl – breaktáncos fiúk és lányok – pörgött-forgott körülötte a színpadon a közönség nem kis örömére

(https://www.youtube.com/watch?v=EuLDqT47rkA).

Magyarország azonban, ahogy a keleti blokk legtöbb országa, nem volt ott az 1984-es olimpián, és mit sem sejtett arról, mi zajlik Bronxban. Csakhogy mivel addigra már lukacsosra marta a vasfüggönyt a rozsda, az új stílusnak épp az olimpiával egy időben, 1984-ben több csatornán keresztül is sikerült beszivárognia.

Jön a break

Ahogy Tyson Az utca hercegében nem túlzott, mikor leírta, milyen viharosan, egyik napról a másikra hódította meg az új stílus Magyarországot, a történetben az sem kitaláció, hogy az egész nagyrészt Fenyő Miklósnak köszönhető. 1983-ban az akkor már igencsak népszerű popsztár egy fellépése alkalmával találkozott először az új irányzattal: Nyugat-Berlin egyik utcájában sétálgatva véletlenül meglátott egy csapatnyi utcán táncoló fiatalt. Annyira megtetszett neki az egész, hogy hazaérve felvett egy új számot Lépjük a lépcsőt címmel, amibe belecsempészte az új zenei stílust, illetve hazahozott magával három nyugatnémet breakest is, három török származású srácot, hogy a fellépésein és a videoklipjeiben vele táncoljanak. Sok tinédzsernek okoztak ezek a budapesti és balatoni szórakozóhelyeken tartott fellépések feledhetetlen élményeket, akik a műsor után hazatérve azonnal nekiláttak a fura, nyaktörő mozdulatokat és mutatványokat gyakorolni.

Fenyő 1984-es Miki: jól nézünk MIKI című albumán további számokat is találunk, amelyek már az új stílust képviselik: többek közt a címadó dalt, amelynek a klipjében komoly break látható, vagy a sokatmondó című Jön a break című szerzeményt. De nemcsak Fenyőnek köszönhetően csodálkoztak rá a magyar tinédzserek erre a különös mozgásformára. 1985-ben megérkezett a hazai mozikba a Breakin’ című film első és második része, ami tovább fokozta az őrületet. A film első részében egy californiai jazztáncos lány csatlakozik egy break csapathoz, hogy együtt egy egészen egyedi táncelőadást hozzanak létre. Nem tudni, miért tűzték a magyar mozik épp ezt a filmet műsorra – semelyik másik keleti blokkba tartozó országban nem mutatták be –, mindenesetre azok a jelenetek, amikor Kelly a tánclépéseket tanulja Ozone-tól és Turbótól, valószínűleg hasznos segítséget nyújtottak a nyolcvanas évek reménybeli magyar breakeseinek. Nem a Breakin’ volt az egyetlen Hip-Hopról szóló film, ami népszerű lett akkoriban Magyarországon. A Wild Style című, graffitiről szóló alkotás, vagy az 1984-es Beat Street a nyolcvanas évek második felében videokazettán keringett a magyar breakesek között. A Beat Streetről azért érdemes hosszabban is megemlékezni, mert valójában egy szórakoztató köntösbe öltöztetett Hip-Hop „oktatófilm”. Nemcsak bemutatja az irányzat négy alappillérét – a dj-zést; a ritmikus, rímes szövegelést, a rappet; a graffitizést és a breaktáncot –, de a műfaj legnagyobbjai szerepelnek benne: Afrika Bambataa, Grandmaster Melle Mel, Kool Herc, a legendás Rock Steady Crew nevű breakcsapat, és még sokan mások. Ha valakit érdekel a szubkultúra lényege, üzenete és alapjai, máig nem talál jobb kiindulópontot... Keleti blokk és vasfüggöny ide vagy oda, 1983-tól kezdve tehát egyre több formában találkozhattak a magyar fiatalok az új, amerikai stílussal, és ennek meg is lett a hatása.

Break az utcákon, BREAK a klubokban

1984-ben már a budapesti Vörösmarty téren vagy a Felszabadulás téren is felbukkantak fiatal srácok magnóval a hónuk alatt, és látványos, nyaktörő mutatványokkal szórakoztatták a járókelőket. A hobbiból aztán komoly szenvedély és hamarosan megélhetési lehetőség is lett. Az ügyesebb táncosok nemcsak Budapesten kalapoztak össze jelentős összegeket, hanem Nyugat-Berlinben is, ahol aztán a videoklipekből és filmekből ellesett, a stílushoz tartozó ruhadarabokat is be tudták szerezni, amit, ha úgy adódott, haza is hoztak és továbbadtak a barátaiknak. Hamar felfigyeltek az új, utcai táncstílusra a hivatásos szórakoztatók is. Az 1985-ös diszkó táncversenyen, amit a televízió is közvetített, Szabó György komoly sikert ért el break előadásával. A műsort közvetítő Antal Imre így nyilatkozott az előadásról: „Egy-egy ravaszabb, kifinomultabb lépés, mozdulat után a jelenlévők, az értők üdvrivalgásban törnek ki”. Szabó Gyuri volt az alapító tagja az egyik első hazai, komoly ismertségre szert tevő break csapatnak, a Turbo Break Companynek – Gillich Sándorral és az angolai származású Paulóval –, ami sokáig volt egy másik nagy breakcsapat, a Crazy Four Team riválisa – Semperger András „Sempi”, Papp Tibor „Gepárd”, Pasaréti Zsolt „Pasa” és Szénási Lajos „Lugi” csapatának. Mindaddig, míg össze nem álltak, és Superiors néven minden korábbinál nagyobb sikereket értek el.

Remekül bizonyítja, mennyire komolyan vették magasabb szinten is a breaktánc népszerűségét, hogy a Crazy Four Team 1986-ban fellépet a Sztárok a gyermekekért jótékonysági koncerten, amit az SOS gyermekfalu javára rendeztek, és olyan hazai és nemzetközi előadók szerepeltek a programban, mint az R-Go, a Dolly Roll, a Neoton, a Boney M vagy a Bad Boys Blue. 1986-tól működött a Petőfi Csarokban a népszerű Csillagfény Diszkó, ahol évekig minden szombat este teltházas bulikat tartottak, és a korszak legnépszerűbb lemezlovasai, B. Tóth László, Éliás Gyula és Dvoracsek György pörgették a lemezeket. Hamarosan ezeken a bulikon is állandó fellépők lettek a legügyesebb magyar breaktáncosok, majd saját klubbestet is kaptak. Egyre több szórakozóhelyen lettek mindennaposak a breakestek, a csapatok pedig amerikai mintára komoly csatákat, „battle”-öket rendeztek. De a mozgalom nemcsak a fővárost érte el. 1986-tól kezdve évekig megrendezték az Országos Breaktánc Találkozót, ahol számos városból bemutatkoztak nagyszerű táncosok.

Sokan kezdtek el breaktáncot gyakorolni, de csak kevesen voltak, akik ki is tartottak. Azokra, akik igazán komolyan gondolták, kemény munka, de karrierlehetőség is várt. Mivel egy idő után nemcsak klubokban és diszkókban, de szállodákban is felléptek, színházi előadásokon vettek részt, hamarosan követelmény lett, hogy az addig autodidakta módon tanuló fiúk részt vegyenek a Színház- és Filmművészeti főiskola képzésén. De emellett órákat gyakoroltak a csapatok külön is minden nap. A kemény munkának meglett az eredménye. A nyolcvanas években elkezdte mindenki meglátni a lehetőséget a fejen pörgő kamaszokban. Reklámok, hazai és külföldi előadások, nemzetközi versenyek következtek. Az Adidas cég, amely 1986-ban nyitotta első magyarországi üzletét, több breaktáncost is szponzorált. 1987-ben Tari János filmrendező a breakről készítette vizsga dokumentumfilmjét a Színház- és Filmművészeti főiskolán. A Superiors leszerződhetett volna egy német hajóra állandó fellépőnek, amit aztán két tag kötelező sorkatonai szolgálata hiúsított meg. Ugyanez az ok – az egyik tag, Fóti Tamás bevonulása – vezetett a USA Harlem Gang nevű formáció felbomlásához, pedig ők voltak a nyolcvanas évek legmeghatározóbb breakcsapata. Nagy László, Fóti Tamás, Kassai Zoltán, Kecskés Gábor „Hagyma”, Fehér György „Bolond Sanyi”, Mahner József és Semperger András „Sempi” tulajdonképpen a Ki mit tud? miatt állt össze 1988-ban, és Uno, due című műsorukkal (https://www.youtube.com/watch?v=Et5_wOXXFlY) gyakorlatilag megőrjítették a közönséget. Simán nyerték meg a selejtező kört és az elődöntőt is. A döntőbe már nem sikerült bejutniuk, mert csak az elődöntő után tudták meg, hogy a középdöntőn nem szerepelhetnek ugyanazzal a számmal, és így két hetük volt egy teljesen új koreográfia összeállítására és begyakorlására. Érdekes fordulat, hogy az ellenük induló szombathelyi akrobatikus rock’n’roll formáció a Harlemmel ellentétben a korábbi számával szerepelt a középdöntőn. Talán annak is lehetett némi szerepe abban, hogy nem a Harlem jutott tovább a döntőbe, hogy már a nevük sem volt túlzottan televízió-kompatibilis, pedig a műsorkészítők kérésére az eredeti USA Harlem Gang elnevezést Harlem Company formára szelídítették. Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy volt-e szerepe ideológiai kérdéseknek a ’88-as Ki mit tud? végeredményében, ma már csak találgatni lehet. Az azonban biztos, hogy a breakesek a nyolcvanas években nemcsak táncoltak, hanem egyfajta gondolkodásmódot is képviseltek.

A break üzenete

Érdekes, hogy bár a magyarországi breakesek nem sokat tudhattak a Hip-Hop születésének kiváltó okairól és körülményeiről, számukra is nagyjából ugyanaz lett a szubkultúra jelentősége, mint a tőlük több ezer kilométerre táncoló fiataloknak: mindegy, hogy honnan jön vagy kicsoda az illető, a táncon keresztül valódi esélyt kapott arra, hogy megmutassa magát, a tehetségét, a kreativitását a világnak, hogy váljon valakivé. Azok, akik beleszerettek az új stílusba, a breaken keresztül felfedezett szabadságba, a lazaságba és gondtalanságba szerettek bele: számukra ez volt a legfontosabb a szubkultúra által közvetített tartalmak közül. Kétségtelenül megjelent némi provokáció, lázadás abban, hogy a táncosok amerikai zászlós melegítőkben, dzsekikben léptek fel nagy, televízió által is közvetített versenyeken. Kollár István „Steve” és Kis András „Dugó” egy ilyen versenyen például az USÁ-t és a Szovjetúniót jelképező jelmezekben adtak elő egy táncpárbajt – az amerikai csapatok mintájára, akik szintén ebben a formában rendezték a konfliktusaikat. A magyar breakesek üzenete a nyolcvanas években egyértelmű volt: engedjetek minket táncolni, jól érezni magunkat, hagyjátok, hogy azt csináljuk, amit akarunk. És az üzenet politikai értelemben is meghallgatásra talált, amikor 1989-ben véget ért a régi korszak, és elkezdődhetett végre egy új…

Betekintés a magyar Hip-Hop történetének második felvonásába

A rendszerváltás komoly változásokat jelentett a Hip-Hop köré szerveződött csoportkultúra életében. Hirtelen kinyílt a világ, és nemcsak bezúdult rengeteg új információ és inger, de ki is „szabadultak” a magyar breakesek, akik a kilencvenes években meghódították az egész világot. Magyarország break európabajnokságot rendezett, a különböző breakcsapatok pedig sorra kiemelkedően szerepeltek a hazai és a külföldi megmérettetéseken. A legsikeresebb mind közül talán az Enemy Squad nevű formáció lett, amely budapesti, pécsi és szombathelyi breakesekből állt össze, és 1993-ban megnyerte a Ki mit tud?-ot, majd éveken keresztül a dobogón végzet a Battle of the Year nevű világversenyen. A kilencvenes években a break mellett azonban egyre jobban felerősödött a Hip-Hop további alkotóelemeinek a jelentősége.  Bár készültek már graffitik a nyolcvanas években is – feliratokkal díszítették a breakesek a ruháikat, a próbatermek és a klubok falait –, a kilencvenes években fellendült az utcai festészet, és megjelentek az első kizárólag rappel foglalkozó előadók is. Ha a magyar rap gyökereit akarjuk megtalálni, természetesen szintén a nyolcvanas évektől, Fenyő Miklóstól és az ő már korábban említett szerzeményeitől kell elindulnunk. Rajta kívül is találni azonban néhány próbálkozást, ám ezek inkább afféle kíséretezésnek tekinthetők a rap beépítésére egyéb műfajokba. Geszti Péter 1984-ben írta az Első Emelet számára a Dadogós Brék című számot, Pajor Tamás pedig 1985-ben a Neurotic nagyhatású, azóta sokak által feldolgozott Brékjét https://www.youtube.com/watch?v=qhx7vA7jF8A

Ám az első igazán meghatározó, kifejezetten rapzenével foglalkozó együttesnek az 1989-ben alakult Animal Cannibals tekinthető. Ez a zenekar a rap nyelvi játékosságra összpontosító könnyedebb irányzatát képviselte – mint Magyarországon sokáig a legtöbb komoly sikereket elérő rapelőadó. Ugyanakkor a zenekar rengeteget tett a stílus fellendítéséért mind az underground, mind pedig a populáris zene világában. 1996-tól négy éven keresztül megrendezték a Fila Rap Jam elnevezésű tehetségkutató vetélkedőt, ahol először tűnt fel sok meghatározó előadó, többek közt Sub Bass Monster, a Fekete Vonat, az Árral Szemben vagy a Hátsow Sor. A kilencvenes évek elején szintén a populáris vonalat képviselte Geszti Péter Rapülőkje. Bár a zenekar sok ezernyi háztartásba jutatta el a rap műfaját, és emiatt a jelentősége kétségbevonhatatlan, mégis, inkább az előző korszak kísérletező kezdeményezései közé sorolható. Szintén a kilencvenes évek fejleménye volt a Sex Actionből, majd Action zenekarból jövő dobos, Zana Zoltán „Ganxta Zolee-vá” válása, és ezzel a „gangsta rap” irányzat megjelenése Magyarországon. A körülötte tevékenykedő előadok között bukkant fel először Dopeman is, aki mellett aztán sokan mások, többek között Kicsi Tyson, majd később Majka is bekerült a köztudatba,

A populáris rapelőadok mellett természetesen komoly fejlődésnek indult az underground irányzat is. Az ezt a vonalat képviselő előadók a játékosság helyett inkább az összetettebb, mélyebb üzenetre összpontosítottak. A rendszerváltás után az érdeklődő DJ-k végre mélyebben megismerhették és megismertethették a magyar Hip-Hop rajongókkal is a műfaj nagy klasszikusait. A korszak meghatározó szereplője volt Györemix!, aki sok ma is népszerű előadót segített hozzá a bemutatkozás lehetőségéhez, és ma is aktív szereplője a hazai Hip-Hop szubkultúrának. Az underground Hip-hop azonban már inkább a harmadik felvonásban, a kétezres években vált meghatározóvá, az első független magyar rapkiadó, a WacuumAirs megalakulása után, amely olyan előadók első lemezeit jelentette meg, mint Bonakrome vagy az Akkezdetphiai.

Az új stílus

Összességében elmondható, hogy magyar Hip-Hop kezdeti időszakát még egyértelműen a breaktánc népszerűsége fémjelezte. A kilencvenes évekre a tánc egyre inkább háttérbe szorult, és átengedte a központi szerepet a graffitinek és a rapnek. Mára inkább csak egy szűkebb, „szakmaibb” közönség körében tart számot érdeklődésre, ugyanakkor a szubkultúra minden igazán elkötelezett követője ismeri Fenyő Miki Lépjük a lépcsőtjét vagy a Harlem Company nevét. Ha a szubkulúra hazai megjelenéséről, annak hatásairól gondolkodunk, egyértelműen 1984-től kell elindulnunk. Ezekből az alapokból fejlődött ki és ágazott szét a sokszínű és változatos magyarországi Hip-Hop mozgalom. Ezeknek az elágazásoknak a vizsgálata – mely jelen tanulmány keretei közé már nem fért volna be –, további fontos és meglepő következtetésekhez vezethet el, amelyek mind hozzájárulhatnak a szubkultúra megismeréséhez.

Források:

Drávai Tamás: Hip-Hop – A kezdetek. Ebook, 2010.

Jurij Ganjov: Egyetemes Hip-Hop történelem – Az első rész. Http://www.hip-hop.hu/index.php?pg=news_11_409

Gánóczi Gánó Gábor: Rap. Szerzői kiadás, 2011.

Györemix!: A magyar Hip-Hop történelme, 1. rész. Http://www.hip-hop.hu/index.php?pg=news_11_316

Györemix!: Lépjük a lépcsőt – Harminc év a magyar Hip-Hopban. http://recorder.blog.hu/2013/06/26/lepjuk_a_lepcsot_30_ev_a_magyar_hiphopban_idovonal

Hungarian Break Dance 1984—2014. Photo History Lexikon. Https://www.facebook.com/HungarianBreakDance19842012PhotoHistory?fref=ts

Semperger András: Magyar break. In Szellemkép, 2007/4

Spartanic Rockers: The Roots. Http://www.spartanic.ch/b-boy-knowledge/the-roots/

Breakstylers – Breakdance csapatok. Http://www.breakstylers.hu/breakdance_crews_csapat.html

Tyson: Az utca hercege. Budapest, Libri Kiadó, 2013

A képek forrásai:

Hungarian Break Dance 1984—2014. Photo History Lexikon. Https://www.facebook.com/HungarianBreakDance19842012PhotoHistory?fref=ts

©Semperger András