Hírlevél feliratkozás

Keresés

Matrjoska

Korbu alig ért az ember könyökéig. Bogyószemével bizalmatlanul pislogott ide-oda, ökölbe szorított kezefejével menetrendszerűen orrot törölt, koszos vederben hozta a tűzrevalót, nagy nyomatékkal a padlóra csapta. A sarokszobában rendesen ő lakott.


Maja a menedékház külön bejáratú szobájában feküdt. A kis dobkályhában nem ropogott tűz. Alighogy berendezkedett, azonnal magára haragította Korbut, aki fakó zubbonyában, mélyen homlokába húzott, viharvert sapkájával úgy trappolt be a félig földbe ásott kis sarokszobába, hogy le sem verte otromba bakancsáról az őszvégi havat.

Fönt, a csúcs közelében épült faviskó ereszén végig, de a csúcsjelző táblát tartó vasrúd teljes hosszán is hegyesre húzott, sűrűn sorakozó jégcsapok mutatták a szélirányt. Katonásan, mintha parancsra tennék, ragyogtak a havasi tájon ülő, áttetsző hidegben. Maja szeretett a menedékházon túl, a fás oldalban még alig kivehető, aztán a tető lapuló cserjéi közt szélesen kanyargó úton feljönni ide, ahol, ha jó kedvében találta, Idő bácsi mesés teákat főzött neki.

Barátságosabb időben Maja Idő bácsi kalyibája mögött, a fűben hason fekve a messzeségbe révedt, a távolban kirajzolódó sziklákról történeteket költött. Keserűséggel torkig telt asszonyok, némán fenekednek egymásra az elúszó ködben. Tikkadt szeretők, mennykővel, villámmal üzennek a koronás, fullasztó családi körből egymásnak.

Korbu alig ért az ember könyökéig. Bogyószemével bizalmatlanul pislogott ide-oda, ökölbe szorított kezefejével menetrendszerűen orrot törölt, koszos vederben hozta a tűzrevalót, nagy nyomatékkal a padlóra csapta. A sarokszobában rendesen ő lakott. Hogy Maja külön szobát kért, a gazda két napra kitessékelte onnan Korbut.

Amikor a mindenes nagy kulcscsörgéssel a szobába lépett, Maja az ágy fejét őrző deszkatákolmányba rakosgatta csajkáját, könyvét, a mécset, a papírzacskót. Szigorúan nézett Korbura. Mondtam, hogy ne zavarjanak. Korbu résnyire húzott szemmel méregette, torokhangon mormogott valamit, majd vödröstől kifordult a barnára mázolt ajtón.

Angyaltrombita, aranyeső, boroszlán, boszorkányfű, foltos bürök, gyöngyvirág, gyűszűvirág, fekete hunyor, kikerics, csattanó maszlag, ördögcérna. Kék sisakvirág, karcsú sisakvirág, bajos sisakvirág, moldvai sisakvirág, őszi sisakvirág. Farkasölő sisakvirág. Hatvan-százhúsz centi magas, halványzöld, fonákjukon szőrös, szeldelt levelekkel. Sárga virágai fürtben állnak, termése tok, magvai fénylő feketék.

A farkasölő sisakvirágból készült kenőcs megvéd a farkasember támadásától, aki ha beleszagol a virágba, vérfarkassá vedlik. A babona feltehetően onnan származik, hogy pásztorok a növény környékén farkastetemet találtak. A Macbeth vészbanyái farkasfogat is dobnak varázsfőzetükbe, a sisakvirág-kivonatba mártott nyílhegy farkasölő.

Felnőtteknél egy-két gramm sisakvirággumó halálos mérgezést okozhat. Kis adagban vérnyomásesés lép fel, magasabb dózisban tahikardia, aritmia, szívbénulás. A mérgezés tünetei tíz-húsz percen belül észlelhetők. Égető érzés a szájban, bizsergés a kéz- és lábujjakban, később a teljes testfelületen, a testhőmérséklet csökken, didergés, borzongás, hideg verejtékezés jelentkezik. Előfordulhat émelygés, hányás, hasmenés, gyakori vizeletürítés.

A légzés lelassul, szabálytalanná válik, a pulzus szabálytalan, a vérnyomás csökken. Látási zavarok jelentkeznek, fülzúgás alakul ki. Feltűnően erős a fájdalom a végtagokban. A testhőmérséklet esése után körülbelül hat órával a halál szívbénulás vagy fulladás következtében áll be.

Maja az ágyon fekve a mennyezetre bámult. Vajon ha a helynek emlékezete volna, mennyire lenne zsúfolt ez a szoba? Az elmúlt évtizedekben hányan dobogtak, pakoltak, fűztek bakancsot itt. Rázták ki az ablakon a törölközőt. Káromkodtak, hogy nem gyúl be a tűz. Dideregtek, dicsérték Idő bácsi gyógyteáját.

Hányan sóhajtoztak, hogy az a kaptató igazán kimaradhatott volna. Hogy elég legyen már a kánikulából. Hogy de gyönyörű az októberi narancsvörös a zöldben, milyen lélegzetállítóan mély a novemberi kék, micsoda éteri élmény a december elején ághegyen, fűszálon eluralkodó, dérszerű hóban fölmenni a faluból a menedékházig, holdfényben, éjszaka.

Ki olvasni akart, ki csak gyönyörködött a csillagokban, ki a léceit kenegette viasszal. Ki mormogott, hogy megmondtam, az is hülye, aki ilyenkor sapka nélkül a hegyre megy, tessék, egy égő, veres hús az egész homlokod, fiam. Ki örült a mellette fekvő nyakának, szájának, lábfejének, ki átkozta a percet, amikor ezzel a hortyogó istencsapásával összeboronálódott.

Hányan gondoltak keserű szívvel anyjukra, apjukra, testvérükre, hányan számolták, hány napja, hete, éve nem szóltak egy igaz szót kedveshez, cimborához, ismerőshöz, szomszédhoz, gyerekkori baráthoz. Hányan ébredtek verejtékezve éjfél után, hogy mi lesz a gyerekkel, kocsival, festéssel, kölcsönnel, hányan terveltek csalást és hányan csaltak itt.

Mit hagytak itt maguk után, miféle hajnali emlékeket, ablakpárkányon doboló esőt, süketítő fékcsikorgást, az áporodott matracba csapódó zuhanást, beléjük kapaszkodó kezek nyirkos nyomát, víz alatti, bugyborékoló beszédet, kivehetetlen hangokat, nyávogást, nyekergést, zihálást, reszketést, tehetetlen némaságot, amikor minden rendbe jönne, ha a torokból feltörne egyetlen értelmes hang.

Maja az ágyon feküdt, a szobát belakó holdfényes hidegben egy pihe sem mozdult. Keserűséggel torkig telt asszonyok dúdoltak a messzeségben, tikkadó szeretők felhőfoszlánnyal üzentek a koronás családi körből egymásnak. Korbu lecsapta a vödröt, szuszogva gyújtóst pakolt a kályhatorokba. A sercegő gyufa hangjára csöndesen kígyózott fölfelé a kályhába gyúrt papírzacskóból a füst. Mondtam, hogy ne zavarjanak.

László Noémi költő 1973-ban született Kolozsváron. A kolozsvári BBTE magyar-angol szakán diplomázott. Tíz verseskötet szerzője. Legutóbbi kötete: Műrepülés, Kürti Andrea illusztrációival, Gutenberg Kiadó, Csíkszereda, 2020. A kolozsvári Napsugár és Szivárvány gyereklapok főszerkesztője.