Varázshíd ível a fényes / pulton át, / homokórán homokszem kereszt- / be állt.

Van, amikor / egy elfáradt lélek 50 évig / egy fában alszik. Máskor / 1000 évig egy kőben. / A napba keveredő lélek / összeég kis gömbbé, / héliumatommá válik, / öregíti a napot.

pontosan tudjuk hogy mi van / pontosan. tudjuk. hogy. mi. van

Mondják, csak a két saruja maradt / utána, mementóként egy szomszéd / naprendszerből, ő aznap eltűnt / vagy visszatért másik életéhez. / Ellépek a tükörtől, indulok / én is, cipők az előszobában, / kint hó hull. Hosszú megérkezés lesz.

Azt mondta, azóta van így, amióta megismert. / Előtte csak legyekkel barátkozott. / Én voltam az első, aki nőként bánt vele. / Parókát viselt. / Minden nap verseket olvastam neki. / Egy ideje csak a háborúról beszél. / Ha kérdez, nem válaszolok, csak megsimítom a fejét.

Amikor feleségül vett, Gašpar / magában még egy másik nőt siratott. / Első éjjel, feküdtünk szeretkezés után / az ágyban, azt mondta, nem tud és nem akar / elaludni mellettem, mert egy másik nő / emlékét altatja minden éjjel, / már négy éve, a helyemen. / Finom, szép szavakkal