A zuhanás és az emelkedés belülről szinte ugyanolyan. / Egy élő kolibrit varrtak az űrruha dupla bélésébe. / A látszólag mozdulatlan távolság is a fény sebességével / áramlik be az űrutazó gömbbé szűkülő szívébe. / A súlytalanság templomában nem lehet térdre rogyni, / hogy visszatérő egységért vagy vízért könyörögjek.

Olló vágtat a szürke tükörben; / nyúlánk, piszkos papírlap a plafon. / Egy fakó görgős székre nézek. / Vágás után, az alagútba esteledő / utcán a testem felreped; / lecsapódik a halott vágy, / folyékonyan, mint az esőszemek.

sokat / kódorgott eddig is, volt mikor egyedül, / volt, hogy egymagában. Érezhető a / különbség

amink van, főleg a füleknél és a szemeknél, ott kell / vigyázni, a túl fehér arra utal, hogy majdnem lyukas, hogy alig / van ott anyag

véletlenül ezt a verset, / valószínűleg észre sem

Koponyából ezt-azt érts hozzá még, például ötven év gondolat, / úton és útfélen a szeretett út, akár a szó: / szív- és elmeszem, szem- és szívelme.