Erről többet nincs mit mondani. A megmondás könnyen csapdába zárja a megmondót – szögezi le Joakhim, és maga elé köp. A ház tövéből, ahol sarkára ereszkedve gubbaszt, az ég olyan kéknek tűnik, mint Baba Teres szeme, amikor felébredt, és még nem gondolt bele a megkezdett napjába; a telep alatti hasadékban pedig olyan sötét van, amilyent meg sem lehet nevezni.

A Herskovits-nővérek szerint a tárkonyos csicsóka hozta ki leginkább az omlós hódhús zamatát, viszont az öreg váltig állította, hogy a porcos, semmi másra nem hasonlító pirított nyúlfül adta meg igazán Pochoriles főztjének ízét.

A hó még szállingózott, amikor befejezték az ebédet. A törpe az iratait kereste, de Musztafa Mukkerman úgy tett, mintha nem hallaná a panaszkodását. Inkább megkönnyebbülten sétálgatott a tisztás hófödte szőnyegén, legalább a törpét nem kellett tovább cipelnie a lágyékába rejtve. Hamarosan meglátogatja Kiril Doborgan bányaorvost, gyűjteményét készpénzre váltja, s azután irány a napfényes Balkán, Szaloniki, a Dardanellék, Rodostó.

− Igen-igen, sajtos laska! Abban különösen jók vagyunk! − Na ez az: mindjárt a laska. Nagyon nem mindegy, néni drága, hogy milyen a pasta! − Eredeti pastasciutta! De nem nápolyi, amelyik könnyen szétfő, hanem az ellenállóbb, az észak-olasz fajta! − Az sem mindegy, mikor teszik fazékba és mennyit főzik… − ...hány fokon és milyen vízben… − …a kész, lecsöpögtetett laskát még forrón elkeverni friss házivajjal… − …reszelt sajttal jól megszórni… − …de csak pecorino, esetleg parmigiano jöhet szóba!...

A vakolatlan téglafal fölött húsos ág nyúlt ki az utcára, tizenhárom érett körte húzta a járda felé. Az ág kétharmadnál támaszkodott meg a mállott betonkoszorún, annak egykor éles pereme bevágott, a kéreg jelzésszerűen megindult, hogy körbenője az érintkezési pontot, megcsomósodott. A koszorú alján zuzmófoltok. Hüvelykujjam körmével keresztet véstem az egyik szürkéskék érmébe.

Magát még kicsinálom egyszer, mondta neki Zója selymesen, mint a hó a Vologya Montana tetején. Zója gyakran beszélt havakkal, így aztán természetesen havasan is. Még a szája szélén is pelyhek jelentek meg, apránként a levesekbe szivárogtak. Urganszki Dolinán nem lehetett húsokat enni. Az irigy asszony nem nyirvákolt. Érthetőnek tartotta, hogy a fukar férfi, a zsaroló ikrek és a szigorú lány után ő következik. Úgy sétált bele az üstbe, mintha a hálószobájába sétálna.