Hírlevél feliratkozás

Keresés

Mese a nyál ízéről

Eronim Mox óriás varázslámpása még ott derengett / a falu peremén, és miközben földöntúli látomásunk / beteljesedett, rozsdás pengét szorítottunk a kakas torkához – / utolsó rikoltása vörös volt, akár a vér evangéliuma

Bővebben ...

Éjszaka a Kolinda-erdőn

Ezer méter fölött sokszor jutott eszembe Bodor Ádám, ezer méter alatt ritkábban. Bár ha tényleg így lenne, akkor Magyarországon egyáltalán nem jutna eszembe soha. Vagy csak a Kékesen, közvetlenül a csúcs környékén.

Bővebben ...

Nemes Z. Márió Eronim Mox szakácskönyvéből főz, de a sáska végül megfekszi a gyomrát

Ráömlik a tájra az elhagyott rakétasilók melankóliája, a szökési sebesség már csak az acid népdalok nyelvének zárványa. Az utolsó költözőmadarak a gépek voltak, Verhovinán emberemlékezet óta nem azonosítottak repülő tárgyat. A böjti szelek eltörlik a levegőégbe rótt jeleket, eljött hát a világ világossága, ugatják a két lábra emelkedett őzek a sarki fényben fürdő szérűn.

Bővebben ...

Keserű

– Nem tudom – mondta a férfi. – Talán nem. Valahányszor az ember azt érzi, hogy végre a maga puszta valójában tetten érte a gonoszt, rádöbben, hogy valójában egy gyerekarcba bámul. Hirtelen megjelent valami különös lágyság a férfi vonásaiban. – Egy gyerek arcába, akit nem engedtek játszani, és aki ragaszkodni vágyik.

Bővebben ...

Miatökusz

Fűzfatüdő… gévagomba… – idézte fel a nagyapja, egykori uradalmi erdőkerülő tanítását. – Mi-a-tököm szulfureusz… – de bárhogy is erőlködött, nem jutott eszébe a latin név fele. – És mit keres a miatökusz a hegytetőn? – morfondírozott tovább, hiszen ezek a nagy, sárga golyvák a folyók árterében keletkeznek, leginkább fűzfákon. – Valami már megint nincs rendben a világban – állapította meg, s ezzel nagyjából el is volt rontva a napja. Azért a legnagyobb, úgy félkilós golyvát lemetszette a tölgyről, s a zsákjából elővett staneszliben vitte magával.

Bővebben ...

Született (Szinisztra vers Bodor Ádámnak)

Háza köré várost is épít / Inakból bőrből sztrádák és kábelek / Kihullt hajakból medencék pálmák / A felhőkarcolók törött gerincek // Ha új dögöt hoznak elmozdul a fedél / Szikráz a fény a sárgult csontokon / Nem néz a napba eltakarja szemét / Motyog mint egy gyerek hagyjátok a hazám.

Bővebben ...