– Nem tudom – mondta a férfi. – Talán nem. Valahányszor az ember azt érzi, hogy végre a maga puszta valójában tetten érte a gonoszt, rádöbben, hogy valójában egy gyerekarcba bámul. Hirtelen megjelent valami különös lágyság a férfi vonásaiban. – Egy gyerek arcába, akit nem engedtek játszani, és aki ragaszkodni vágyik.

Fűzfatüdő… gévagomba… – idézte fel a nagyapja, egykori uradalmi erdőkerülő tanítását. – Mi-a-tököm szulfureusz… – de bárhogy is erőlködött, nem jutott eszébe a latin név fele. – És mit keres a miatökusz a hegytetőn? – morfondírozott tovább, hiszen ezek a nagy, sárga golyvák a folyók árterében keletkeznek, leginkább fűzfákon. – Valami már megint nincs rendben a világban – állapította meg, s ezzel nagyjából el is volt rontva a napja. Azért a legnagyobb, úgy félkilós golyvát lemetszette a tölgyről, s a zsákjából elővett staneszliben vitte magával.

Háza köré várost is épít / Inakból bőrből sztrádák és kábelek / Kihullt hajakból medencék pálmák / A felhőkarcolók törött gerincek // Ha új dögöt hoznak elmozdul a fedél / Szikráz a fény a sárgult csontokon / Nem néz a napba eltakarja szemét / Motyog mint egy gyerek hagyjátok a hazám.

Régóta vártam már a környéken, hiszen engem meg az a fakéregbe kötött könyv érdekelt, amelyikről tudtam, bent található a házban, ahol valamikor többen is forgatták, de Vízer Nikolaj utolsó szavaiból, amiket hallottam, arra következtettem, hogy őt mostanában másvalami foglalkoztatja. Várhattam volna még, vártam is volna valószínűleg kedvenc helyemen, a kémény mögött, de a béka feltűnése olyan jel volt, amelyet nem hagyhattam figyelmen kívül.

Folyóvíz kell hozzá, nem túl sebes, de azért legyen meg a zubogása, legyenek kövek beleszórva (sima felületükön selyemszövetként mintázódik a víz), és akárcsak szavak között a szavak, legyenek a kövek között megfelelőek, olyanok, amelyek elbizonytalanítják a megszokott módszerek rabjait. Egy efféle kőre telepedve egyesül férfi és nő

Nevét a páncéljáról kapta, amely kacsacsőrre emlékeztető, bizarr képződményben csúcsosodik ki. Ha ezt a páncélt olyasféle mozdulattal, ahogyan a villanykörtét csavarjuk ki a foglalatból, eltávolítjuk, megkapjuk magát az állatkát, amelyet nyersen fogyasztunk, mint az osztrigát, egy kis citrommal és pezsgővel.