Mit csinálsz, mit állsz ott, miért / adod ide ezeket az olajokat, forró aranyat, / a tojáshéjport, ezt az üveget? Lógó lóhús, vörös indák csöpögnek Dávid lábánál, legyőzte Góliátot. A fény sosem elég jó, ugye? Ha tükröt tartok eléd, villantsd rám tekinteted, kicsi múzsám, csúszós testű, mint a hal – látni akarom, ahogy kiállnak a bordáidból és reszketve csillognak Szent Sebestyén nyilai. Úgy törhetné szét bőröd ezt a birodalmat, mint repedt obszidián edényen egy osztrigát kiomlik...