top of page
LÍRA
Borsos Bence: megálmodtam
hetekig nem aludtam utána hogy soha többé / ne találkozzam a nyomorral az önzőséggel / a savanyú gumicukor árus mosolyával ott álltunk a búcsúi forgatag kellős közepén nyár volt az utcai ivókútnál tolakodtak az emberek tisztán emlékszem hogy megláttam abban a kopott baseballsapkában sötétkék pólót viselt egy lyukas fekete kínai tornacipővel ott állt az összegyűrött ötszázassal a kezében egy másodperc múlva az ujjnyi vastag keksztekerccsel megtöltött nejlonzacskóval azonnal me
Borsos Bence
3 nappal ezelőtt1 perc olvasás
Országh Virág: Külalak
Engem csak kiírattak mindenhonnan. Apa mostanában mindig azt mondja, nemhogy a rézfaszú bagoly, de még a szellemek sem fognak megbaszni, ha ilyen kövér maradok. Anya szerint ez a szerelem egyik legősibb formája, mármint a baszás, de nekem még pár évig azért meg kell őrizni. Mint egyfajta méltóságot, meg különben is apa csak maradjon kussban, hiszen még kiskorú volt, amikor teherbe ejtette. A nőverem mosolyogva annyit mond, hogy azért 14 évesen egy-két furulyázás már belefér,
Országh Virág
nov. 11.1 perc olvasás
Lauer Péter: Szobor
az idő a test / fényét lassan átszínezte Emlékszel, vettünk egy szobrot, emberalakút, műkő volt, de élethű – a kert végébe tettük, maradjon nekünk és a madaraknak. Kezdetben minden nap lejártunk hozzá, megérintettük; az öröm, mennyire hasonlít. Először zöld fű nőtt körötte, majd hullottak rá barna levelek, megtisztelték madaraink, aztán az idő a test fényét lassan átszínezte, megült a kő szemcsés redőiben. Egy nap hűlt helyét találtuk. Szerintem ellopták. Szerinted hazament.
Lauer Péter
nov. 4.1 perc olvasás
Murányi Zita versei
röpülj már az elkeseredés verjen meg sztetoszkóp Tényleg jönnek még meghitt nyarak a tavalyit felidézve jut eszembe a régi pillanat apa marasztal de egyre kevesebbszer reagál tekintetemre a matrac nyikorog sárga ha nem ő azt mondanám hugyos a cicámra gondolok az ágyon hancúrozó kisemlős párszor lepisálta itt most a lepedő simasága szúr szemet a klórszagú ismeretlen a folyosót fölszabdaló léptek a nővérek barna csigái a sztetoszkópban szívverések a kint felejtett nyári hőmér
Murányi Zita
okt. 28.2 perc olvasás
Toroczkay András versei
Tudatosítani magamban, hogy ez most veszély, / akkor képes leszek ölni, / de nem vagyok felöltözve ehhez, / nem ehhez vagyok felöltözve Meztélláb Egy csecsemőt bíztak rám, törölközőkkel takartam be, aztán elmentem megtekerni egy jointot. Jópár perc eltelik, mire eszembe jut. Rohanok vissza hozzá, kibontom a törölközők alól, közben rettegek, hogy már késő, megfulladt. Jön a front, angolok, németek, magyarok nyomulnak az Alföld térképén. Egy orosz shapeshifter a padláson. Én le
Toroczkay András
okt. 21.6 perc olvasás
Major Eszter: Dicséret
A volt osztálytársam gratulál, / hogy ügyesen forgatom / a szavakat, kár, hogy ebből / biztosan nem lehet megélni. Apám nem hitte, hogy ilyen jó anyuka leszek, a régi osztályfőnökömet meglepte, hogy jelesre diplomáztam, anyámnak jó látni, hogy a gyerekek kiegyensúlyozottak, pedig bevallja, szkeptikus volt ez ügyben. A sógornőm csodál, hogy teljesen feladtam értük magamat, ő képtelen lenne ennyire lazán kezelni, ha kihasználják. Anyósom szerint túl sok mindent bízok a véletlen
Major Eszter
okt. 14.1 perc olvasás
Nagy Balázs Péter: Ekhó barlangrajzai
Gyerekkoromat én, Narkisszosz / elzúgó folyam tükrébe álmodtam. / És álmodom azóta is halottjaimat, / anyám mellett a homokos parton, / az iszapból formálom meg őket. Narkisszosz sírni tanul Meg kell tanulni ezt is, mint a vadászat összes fortélyát, a közegellenállás hatását gyorsröptű nyílvessződre vagy a vadak testét, hogy biztos kézzel zsigerelhesd, nyúzhasd őket, akiknek már nem kell tanulniuk a sírás fortélyát. Nézz, Narkisszosz, folyó- tükörbe, fodrozódik benne arcod
Nagy Balázs Péter
okt. 7.2 perc olvasás
Taizs Gergő: jónás véletlen egybeesése
hiszek egy hullámzó megváltásban / hiszek a perisztaltikában jónás véletlen egybeesése kicsúszott kezéből a bögre de nem tört össze koppant az ébredés és az első kávé közti szűk résben cukor helyett véletlenül sót és kezdhette elölről mikor végre úgy érezte minden meder a megszokott vizeket tereli a megszokott módon a megszokott irányba megtörtént hogy jónás lenyelte véletlenül a bálnát először próbálta felköhögni öklendezve könnyezett de hiába az már csak lefele és mit
Taizs Gergő
szept. 23.1 perc olvasás

bottom of page
