hiszek egy hullámzó megváltásban / hiszek a perisztaltikában jónás véletlen egybeesése kicsúszott kezéből a bögre de nem tört össze koppant az ébredés és az első kávé közti szűk résben cukor helyett véletlenül sót és kezdhette elölről mikor végre úgy érezte minden meder a megszokott vizeket tereli a megszokott módon a megszokott irányba megtörtént hogy jónás lenyelte véletlenül a bálnát először próbálta felköhögni öklendezve könnyezett de hiába az már csak lefele és mit

Nem szabad elfelejtened: / csak átutazóban vagy. Kihallgatás Nem tetszik itt neked. Tüsszögsz a súlyos drapéria porától, az elsötétítésben nem hiszel, neked nincsenek titkaid, áttetszővé válsz a vetítő fényénél. Kerülöd a végleteket, a „kegyetlent” le sem tudod írni, altruizmusból vállaltad a darázscsípést. Egyik szemed a termet kutatja, a másik az ablak mögötti világot. Nem szabad elfelejtened: csak átutazóban vagy. Fészer A ketrec még csak kics

Kikötőink, / a fagyizók, földszinti üzletek sorra bezártak Eszkaton Kopár magaslaton ér az utolsó nap. A völgyben már tombolnak a fák, haragjuk égre lobban, ítéletre készen. Otthonaim is lehettek volna a kiöntött városok. A háztetők hullámot vetnek, majd felfeslik a táj. Vibráló árkádsor, szőlőlugasok, végül a tengerpart üdvösségen túli nyugalma. A fövenyen szétdobált kerti bútorok. Lampionhold kel, gyulladnak égi fényfüzérek, csak épp a vendégsereg nincs sehol. Talán kés

a döglött oroszlán vagy a rézsarkantyú Megnéztük, amiről azt mondták, érdemes. Szép kastély, szép múzeum, még szebb főtér, és a helyi bazilika, a tetején bronzangyallal. Megnéztük, amiről azt mondták, érdemes. Ahol nem ismerhet ránk senki, otthon éreztük magunkat. A városnézés után borozni akartunk, ahogy a helyiek, a gyümölcspiac melletti utcában találtunk egy alkalmas helyet. A pincér rám mosolygott, a többiek nevettek rajtam, ahogy a helyiek nyelvén próbáltam rendelni

Hátán lecsúszik a textil Riadt őzre emlékeztet a kislány tekintete, ahogy igazgatja magán a törülközőt. Virágos fürdőruhájából így is kilátszódnak a hurkái. Hátán lecsúszik a textil, kihúzza magát, azt kívánva, bárcsak ránézne valaki. Gömbölyű vállára tenném a kezem, és a fülébe súgnám, elmúlik a sírás a mérleg fölött, új arcot ölt majd a szégyenérzet, és sokáig nem örülhetsz új formádnak, mert a szépség szaga vonzza őket, pillantásuk érdes nyelvként simít majd végig, lehor

suttog a levelekhez Házat veszel, felújítandót, ismerőstől hallasz róla, jó lesz befektetésnek, átalakítod úgy, ahogy az embereknek szerinted élniük kellene, a kertet lebetonoztatod, csak a csenevész fügefát hagyod meg a bejárat mellett, a kőművestől hallasz először a nőről, később te is látod, áll a kerítésnél, hosszan nézi a fügefát, elkergeted, mint egy kóbor macskát, visszajön, suttog a levelekhez, megborzongsz, mikor kérdezi, kiáshatja-e, mondasz egy árat, néz rád álla

Végül mindig híd jön Negyedikben hittanórán megnéztük A Passiót. Jézus szenvedése nem érdekelt, a Sátán miatt rémeket álmodtam. Nem komfortos ez a test, minden tagja húz lefelé. A mélyből csak az erősek és a gonoszak tudnak feljönni. Mindig jó, elég jó akartam lenni. Csodálom, megvetem, megvetem, csodálom a lányokat, kik hipnotizálják, akitől valamit akarnak. Bementem apám szobájába, húsvét volt, éjfél, az M1 fénye a háttérben. Valami ártatlan kérdés miatt indultam, hallott

A köldöknél sokáig időztek Először körbejártak, mértek, rajzoltak minden oldalról. Feljegyzéseket vezettek a légzésről, táblázatokba szedték a kibocsátott hő fluktuációját, hegyes tűvel fúrtak le a mélybe. Könnyen szaladt a vas a húson át, egészen a csontig. Minden rétegből mintát vettek, alaposan kielemezték. Leszivattyúzták a nyálat, és az orrot feltöltötték a kinyert folyadékkal. A hajszálakat először szálanként tépték ki, később villanyborotvával kopasztották. A felszab