top of page

Murányi Zita versei

12 perccel ezelőtt
2 perc olvasás
röpülj már az elkeseredés verjen meg

sztetoszkóp

 

Tényleg jönnek még meghitt nyarak

a tavalyit felidézve jut eszembe

a régi pillanat apa marasztal

de egyre kevesebbszer reagál tekintetemre

a matrac nyikorog sárga ha nem ő

azt mondanám hugyos a cicámra

gondolok az ágyon hancúrozó kisemlős

párszor lepisálta itt most a lepedő simasága

szúr szemet a klórszagú ismeretlen

a folyosót fölszabdaló léptek a nővérek

barna csigái a sztetoszkópban szívverések

a kint felejtett nyári hőmérséklet

mielőtt örökre sötét lesz odakint

- sötétebb mint a hajam - hajnalban

fölszikrázik a csillagok kottafeje így is

hangtalan az eget átszakító búcsúdallam.

 

sugárnyaláb


nem süt ki csak röpke pillanatokra

felhők takarják nem látszik egyáltalán

súlyosnak a nap korongja

alább száll egy megvillanó sugárnyaláb

cirógatja arcod mintha isten

vetne utánad lasszót ezek a nyarak

a fa alatt nyugtod sincsen

fölfedezel egy döglött kismadarat

a szárnyairól anyád szétnyílt

pongyolája ne lenne annyira véres

mint amilyet szülés után pisilt

csípte és a csípője lassan centikkel szélesebb

bottal piszkálod mielőtt belerúgsz

röpülj már az elkeseredés verjen meg

a bűz a csontokat fedő hús

fölrepedt a nap felett tejszagú felleg

 

gomba


a blaháról eltűntek a galambok

a gomba alakú szökőkútról

kiderült csak ideiglenes letakarták

az alakja miatt idézheti fel Hiroshimát

a felhők akár egy-egy kitömött habzsák

délutánra harminc fokot ígértek anya a szökőkút peremén

felsőtestén sötét bőrkabát kicsit olyan mint egy visszajátszott

föltámadás messzebb egy leárazás ragyog

folyton járnak a kezei a képen fog megmerevedni

szürkére változtatja a teret nem jut eszembe

a kráter neve amit úgy hívnak Mengyelejev

nem jut eszembe a hold tegnap félig volt tele

a semmi közepén anya feje

és anya szemei világítanak

ahová deportálták a tegnap éjszakáimat

miután fölzabálták az aszfaltról a sávozást

nincs a megérkezéseknek öröme

vízcseppek zuhanásában ismer transzcendens liszt etűdökre

borsószemnyi így ülve minden becsapódásban tükröződne



Megjelent október 28-án a szifonline 2026/44-es lapszámában. A szerző életrajza és további publikációi fent, a nevére kattintva érhetők el.

 
 

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése
Toroczkay András versei

Tudatosítani magamban, hogy ez most veszély, / akkor képes leszek ölni, / de nem vagyok felöltözve ehhez, / nem ehhez vagyok felöltözve Meztélláb Egy csecsemőt bíztak rám, törölközőkkel takartam be, a

 
 
Major Eszter: Dicséret

A volt osztálytársam gratulál, / hogy ügyesen forgatom / a szavakat, kár, hogy ebből / biztosan nem lehet megélni. Apám nem hitte, hogy ilyen jó anyuka leszek, a régi osztályfőnökömet meglepte, hogy j

 
 
Nagy Balázs Péter: Ekhó barlangrajzai

Gyerekkoromat én, Narkisszosz / elzúgó folyam tükrébe álmodtam. / És álmodom azóta is halottjaimat, / anyám mellett a homokos parton, / az iszapból formálom meg őket. Narkisszosz sírni tanul Meg kel

 
 

IMPRESSZUM

© szifonline

Felelős szerkesztő: Szép V. Árnika

  • White Facebook Icon
  • White Instagram Icon

líraszerkesztő: Pintér Kitti

prózaszerkesztő: Borcsa Imola

a weboldal grafikái Veréb Csilla munkái

bottom of page