MERÜLJ EL A SZIFONOKBAN!

A kortárs Móricz-recepcióról tehát, alig pár, angol kultúrterületen megjelent fordítás után egyelőre nehéz beszélni, a fordítások jellemzői azonban, főként, amelyek a reáliákat érintik, valamelyest egyértelművé teszik, hogy az életrajzi olvasat, illetve a paraszti, társadalmi téma továbbra is meghatározni látszik a Móricz-képet. Határ Győző A nemzeti hamistudat című, fiktív párbeszédeket felvillantó, meglehetősen provokatív szövegében így nyilatkozik a magyar irodalom egyes

...rádióelőadásában Babits fordíthatatlannak nevezi Swinburne-t. Első pillantásra úgy tűnik, Babits nem volt termékeny Swinburne-fordító. Ez azonban illúzió... A 19. század második felének egyik kiemelkedő angol költője, aki majdnem Tennyson utódja lett Viktória királynő udvari költőjeként,[1] és majdnem Nobel-díjat nyert,[2] Magyarországon is csak majdnem vált ismertté. Algernon Charles Swinburne viszonylagos ismeretlensége azonban nem a bemutatások vagy a fordítások hiány

Azonban egyik művel sem azok címzettjei, hanem a kortárs közönség és az utókor vetett számot. A Tūla végső soron ennek a komplexitásnak állít emléket a maga sajátos módján. „Tudod, mondtam neki másnap reggel, mi vagyunk a mongolok. Miért mongolok? Hát nem eljutott primitív társadalmunk alig egy éjszaka alatt a fejlett szocializmusig, ha nem tovább? Tūla kész volt a nevetésre, nevettünk mindenen, mint a gyerekek. De már-már hisztérikus, sírásba fúló nevetésbe kezdett. Reszke

Benati Silenzio in Emilia című, tizenegy darabból álló novellagyűjteménye 1997-ben jelent meg a Feltrinelli Kiadó gondozásában, majd 2009-ben a Quodlibet kiadó újra kiadta. A kötet főszereplői olyan elhunytak, akik nem tudnak haláluk tényéről és élőnek hiszik magukat, ők népesítik be Emilia kopár tájait. „Az idő múlásával olyan emberré váltam, aki már semmiben sem hisz.”[1] Daniele Benati Bevezetés A mai Emilia-Romagna tartomány központjaiban már a reneszánsztól kezdve

Ionesco hazai érvényesülését a szocialista időszakban jellemző mellőzöttség nemcsak időben tolta ki, hanem – a rendszerváltás ellenére – el is lehetetlenítette. A több évtizedes késés behozhatatlannak bizonyult, a darabok átütő sikere elmaradt, hiszen mire elértek hozzánk, már eljárt felettük az idő. Eugène Ionesco A kopasz énekesnő (La Cantatrice chauve) című darabját 1950. május 11-én mutatták be a párizsi Théâtre des Noctambules-ben; Párizstól ezerkétszáz kilométerre, Bu

A cseh kocsma, vagy cseh nevén hospoda, egy kultúrjelenség. Egyáltalán nem csak viccből lehet azt mondani, hogy egy intézmény. Azt elképzelni, hogy Csehszlovákia ötlete és későbbi, kézzelfogható valósága kocsmaasztal mellett született meg, nagyon vonzó elképzelés, és egyáltalán nem áll távol a valóságtól. A hatvanas évek végén, amikor még nem teljesen nyilvánvaló, hogy a cseh irodalomban milyen karriert fut majd be a cseh söröző, Bohumil Hrabal kiad egy kötetet, melyben a k

Az vitathatatlan, hogy Németország multikulturális. De az is bizonyos, hogy a létező kultúrák nemcsak egyszerűen egymás mellett élnek, hanem észlelik egymást, reagálnak egymásra, párbeszédet folytatnak, s gyakran tudatosan vagy éppen észrevétlenül egymásból táplálkoznak. Az 1950-es és 60-as években jelentkező migrációs folyamattal kulturális változás indult el Németországban. Ez nemcsak a németországi kultúra alakulását befolyásolta, hanem a bevándorlók saját kultúráját is.

Az új évezred tehát komoly változást hozott el egyfelől a portugál irodalom szerkezetében, másfelől pedig a világirodalom és a portugál irodalom viszonyában, hiszen Portugáliának végre sikerült kiszakítani magát a több évszázados kulturális elszigeteltségből és beilleszkedett a kulturális cserefolyamatok globalizált rendjébe. A portugál regény elismertsége és jelentősége az utóbbi évtizedekben egyre növekszik a globális világirodalmi térben. Az, hogy az európai kontinensen

A campus-regények állandó témája a magán- és közösségi szféra közötti feszültség, valamint az egyén és az őt körülvevő emberek viszonya. Az ide tartozó alkotások szatirikus, kritikai felhanggal szólalnak meg a tudományos élet és a campus világának megjelenítése kapcsán is. Az ír campus-regényeket pedig elsősorban a diákok érdeklik. "A művészet csak úgy tekinti az életet, mint nyers anyagának egy darabját, átalakítja, új formákba önti. [...] A művészet érez, mesél, álmodik s

A „Chicano” vagy „Chicana” azonban gyakran a Mexikó–Texas határt belakó marginalizált nép, az idegenek vagy törvényszegők leírására alkalmazott sértő terminus. Mivel oly hosszú ideig éltek a Mexikó és az Egyesült Államok közös határán, a Chicanókat két kultúra tartja fogva: mexikói őshazájuk és az amerikai. Borderlands/La Frontera [Határvidékek] című művében Gloria Anzaldúa a fizikai és képzeletbeli határokon átkelő „hosszú séták hagyományá”-ról[1] ír, egy olyan tradícióról

De az elvitathatatlan ezektől az elméletektől, hogy a korábbi dichotómiákon alapuló identitásszerveződés az antropocénként felvázolt korban elavulttá és hiteltelenné válik. Lényegében ez a felbomlás teremti meg az igényt arra, hogy újraértelmezésre kerüljön ez a kor. Hibridizációknak vagyunk tanúi, melyek korábbra nyúlnak vissza, mindenkori jelenünk részei, és a jövőben még szembetűnőbbek lesznek. Jelen írás a német nyelvű líra azon elágazását tárgyalja, melyet az all dies