MERÜLJ EL A SZIFONOKBAN!

Tudás és morál. Örök dilemma. Lehet-e hiteles a bölcs, aki nem becsületes? Lehet e követendő minta a cinikus? A huncut. Vagy vegyük külön az etika mikroszkópja alatt a jellemek összetevőit. Leonardo Bistoli 1904-es Segantini-emlékműve a La bellezza liberta della materia, vagyis a Szépség kiszabadítása az anyagból címet viseli. A három méter magas márványtömb belsejéből egy meztelen női alak emelkedik ki, mintha a nyers kőben rejtekező szépséget a szobrásznak kellett volna a

Olyan a befogadás, mint a szerelmeskedés. Egyre kifinomultabb, minél inkább megismerjük a benne lévő lényeg alapvonásait. „A nap éles körvonalakkal rajzolta ki a ház falait, és úgy pihent meg a fehér redőnyön, mint egy legyező hegye, s egy árnyék kék ujjnyomát hagyta egy levél mögött, a hálószoba ablakának üvegén. A redőny alig észrevehetően megmozdult, de benn a homályban minden bizonytalan körvonalú volt és anyagtalan. Kinn a madarak megszokott dalaikat zengték.” (Virgini

És bekopog a futurizmus ajtaján. Helló! A kontinuitás megszakítottság-sűrítmények, hiányok és rések horhosain keresztül hatol az időbe. A tudás pompás ingatagsága tarka szőttes, ornamentikája és konzisztenciája viszont így is lenyűgöző. Mintha legbenső lényegét tagadná meg a művészet, amikor új módokon reflektál a nyelvre, metanyelvet fabrikál egy új jelenség kedvéért. Minden gyökeres újítással átírja, újradefiniálja eredeti fogalmát. Szembeszegül önnön természetével, legsajá

Ülsz a pázsiton, két cseresznyefa között és ráfújsz a pitypang frizurájára. A magok elszállnak, a csupasz szár sértődötten nézi az eget. Nem annak mutatja magát az anyag, amilyen igazából lehet. Amit az idő el akar dugni előlünk, azt egy óvatlan pillanatban kikanalazza a memóriából, elteszi télire. Kilöki a tudat-félszigetre. De egyszer följön az is, ami mélyen gubózik. A szellem búvárruhájában kell lemenni érte oda, ahol átkutathatjuk az álom bugyrait, a pillanat cizellált

A szöveg azt beszéli el olvasójának, hogy az miként olvassa őt. Az értelemadás tehát nem az egyetlen, végső referenciát tálalja fel, hanem a reflektáltság szabadon engedését, amelyben a megértéskontroll csak egy interpretációs komponens. A figyelem kiterjed a verbális játék groteszk asszociációinak mintázatára is. Az összefüggések hálójából olykor kiesni készülő koherencia ebben az esetben megerősödve kerül ki a jelentésképzés drámájából. Így a nyitott parfümös üvegcséből n

A nyelv hatalommal bír a beszélők fölött. A nyelv teszi érthetővé a létet. Annak ellenére, hogy a jelentést az olvasó juttatja szóhoz. Amikor hozzáláttam jegyzeteket írni egyik este az elszivárgó szabadságról, Esterházy Péterre emlékezve, fellapoztam egy ujjgyakorlatát. Azt írta: világjelenség a szabadsághiány, és hogy a művészet bizony, a szabadság szószólója kellene legyen. Itt meg is álltam. Letettem a tollat. Megint a kifejezések, a beszélgetés anyagát éreztem szétáradn

Ahogy írom le a szavakat, látom magam előtt a kegyelem vérvonalát, Ariadné fonala, Urim és Tummim. Agendák és mítoszok a fejemben, genealógia és öröklött talentumok a szívben. Ezekből tevődöm össze, mint naplóíró. 1. Reggel nem az ébresztőóra hangját hallja meg elsőnek a magamfajta lélek, hanem a korszellem rágódását, csengését-bongását, a Zeitgeist zúgását és kukorékolását a benső csengettyűi, kabócái és dróthálói között. Kezelni tudom, gondolja az elme. Azután az értele

Nagyon izgalmas, ahogy asszociációk csíráznak ki az impresszió-sejtmagból. Mert struktúra és kompozíció a szöveg is, mint a prelűd vagy a szimfónia. Az én eltávolodik önmagától, amikor szépprózát vagy verset ír, közben maga a személy is alkotódik, válik valamivé, nem marad ugyanaz. Korunk népszerű filozófusa, Byung-Chul Han mondja, hogy a kiégés legelső jele paradox módon az eufória. Feldobottan állunk neki dolgozni. A végén pedig előtörhet belőlünk az összeomlás. Ha túlcsord

Lehet, hogy már átéltük egyszer a kataklizmát, csak az emlékezet zárolta. S ha nem tényszerűen történt meg velünk, akkor elképzeltük? Vagy álmunkban zajlott? Beíródott a tudattalanba s készül előbukkanni, felszínre törni és újraíródni? Lehetséges. A szavakat kell megkérdezni erről. A jelenségvilág, amibe beleszülettünk, egyetlen örökkévaló pillantás, nézés által lepleződhet le. Szó szerint, egy örökkévaló, láthatatlan kéz leveszi a takarót a műről, a mátrixról, egyetlen rántá

Engem nem zavar az ősz haj. A szakállam még feketével átszőtt. Ötvennyolc éves vagyok, ötvennyolcban születtem. Ötvennyolc vers van a hajdani, első füzetemben. Nem vagyok nyűgös. De szeretem a hisztis franciákat. Ötvenen túl megtalált a nyugalom. A permanens olvasás. Jean Cocteau írja, hogy a fiataloknak jól áll az ősz haj, selymes lesz tőle a szemük. És élénk. Mintha a tenger nedve itatta volna át a tekintetüket. „Opera-páholy csügg az estben / a spanyol utcácskák során. / K