top of page
Keresés
Kántor Zsolt: Hajlakk és arclemosó, avagy az anyagban rejlő formák
Tudás és morál. Örök dilemma. Lehet-e hiteles a bölcs, aki nem becsületes? Lehet e követendő minta a cinikus? A huncut. Vagy vegyük külön az etika mikroszkópja alatt a jellemek összetevőit. Leonardo Bistoli 1904-es Segantini-emlékműve a La bellezza liberta della materia, vagyis a Szépség kiszabadítása az anyagból címet viseli. A három méter magas márványtömb belsejéből egy meztelen női alak emelkedik ki, mintha a nyers kőben rejtekező szépséget a szobrásznak kellett volna a

Kántor Zsolt
2023. aug. 24.3 perc olvasás
A befogadás szövete, szünete
Olyan a befogadás, mint a szerelmeskedés. Egyre kifinomultabb, minél inkább megismerjük a benne lévő lényeg alapvonásait. „A nap éles körvonalakkal rajzolta ki a ház falait, és úgy pihent meg a fehér redőnyön, mint egy legyező hegye, s egy árnyék kék ujjnyomát hagyta egy levél mögött, a hálószoba ablakának üvegén. A redőny alig észrevehetően megmozdult, de benn a homályban minden bizonytalan körvonalú volt és anyagtalan. Kinn a madarak megszokott dalaikat zengték.” (Virgini

Kántor Zsolt
2022. nov. 2.3 perc olvasás
Hátrafordul a múlt
És bekopog a futurizmus ajtaján. Helló! A kontinuitás megszakítottság-sűrítmények, hiányok és rések horhosain keresztül hatol az időbe. A tudás pompás ingatagsága tarka szőttes, ornamentikája és konzisztenciája viszont így is lenyűgöző. Mintha legbenső lényegét tagadná meg a művészet, amikor új módokon reflektál a nyelvre, metanyelvet fabrikál egy új jelenség kedvéért. Minden gyökeres újítással átírja, újradefiniálja eredeti fogalmát. Szembeszegül önnön természetével, legsajá

Kántor Zsolt
2021. nov. 2.2 perc olvasás
Processzor és folyófű ‒ Szóhoz jut-e a nyelv?
Ülsz a pázsiton, két cseresznyefa között és ráfújsz a pitypang frizurájára. A magok elszállnak, a csupasz szár sértődötten nézi az eget. Nem annak mutatja magát az anyag, amilyen igazából lehet. Amit az idő el akar dugni előlünk, azt egy óvatlan pillanatban kikanalazza a memóriából, elteszi télire. Kilöki a tudat-félszigetre. De egyszer följön az is, ami mélyen gubózik. A szellem búvárruhájában kell lemenni érte oda, ahol átkutathatjuk az álom bugyrait, a pillanat cizellált

Kántor Zsolt
2021. okt. 3.3 perc olvasás
A szöveg ereje
A szöveg azt beszéli el olvasójának, hogy az miként olvassa őt. Az értelemadás tehát nem az egyetlen, végső referenciát tálalja fel, hanem a reflektáltság szabadon engedését, amelyben a megértéskontroll csak egy interpretációs komponens. A figyelem kiterjed a verbális játék groteszk asszociációinak mintázatára is. Az összefüggések hálójából olykor kiesni készülő koherencia ebben az esetben megerősödve kerül ki a jelentésképzés drámájából. Így a nyitott parfümös üvegcséből n

Kántor Zsolt
2021. szept. 3.3 perc olvasás
Mindvégig ‒ Úton van felénk a nyelv
A nyelv hatalommal bír a beszélők fölött. A nyelv teszi érthetővé a létet. Annak ellenére, hogy a jelentést az olvasó juttatja szóhoz. Amikor hozzáláttam jegyzeteket írni egyik este az elszivárgó szabadságról, Esterházy Péterre emlékezve, fellapoztam egy ujjgyakorlatát. Azt írta: világjelenség a szabadsághiány, és hogy a művészet bizony, a szabadság szószólója kellene legyen. Itt meg is álltam. Letettem a tollat. Megint a kifejezések, a beszélgetés anyagát éreztem szétáradn

Kántor Zsolt
2021. aug. 2.3 perc olvasás
Történő megíródás – A szövegeződés folyamata
Ahogy írom le a szavakat, látom magam előtt a kegyelem vérvonalát, Ariadné fonala, Urim és Tummim. Agendák és mítoszok a fejemben, genealógia és öröklött talentumok a szívben. Ezekből tevődöm össze, mint naplóíró. 1. Reggel nem az ébresztőóra hangját hallja meg elsőnek a magamfajta lélek, hanem a korszellem rágódását, csengését-bongását, a Zeitgeist zúgását és kukorékolását a benső csengettyűi, kabócái és dróthálói között. Kezelni tudom, gondolja az elme. Azután az értele

Kántor Zsolt
2021. júl. 2.4 perc olvasás
Adrenalin és elevenség
Nagyon izgalmas, ahogy asszociációk csíráznak ki az impresszió-sejtmagból. Mert struktúra és kompozíció a szöveg is, mint a prelűd vagy a szimfónia. Az én eltávolodik önmagától, amikor szépprózát vagy verset ír, közben maga a személy is alkotódik, válik valamivé, nem marad ugyanaz. Korunk népszerű filozófusa, Byung-Chul Han mondja, hogy a kiégés legelső jele paradox módon az eufória. Feldobottan állunk neki dolgozni. A végén pedig előtörhet belőlünk az összeomlás. Ha túlcsord

Kántor Zsolt
2021. jún. 1.4 perc olvasás
Tépőzár és teflon – Világkép a magban
Lehet, hogy már átéltük egyszer a kataklizmát, csak az emlékezet zárolta. S ha nem tényszerűen történt meg velünk, akkor elképzeltük? Vagy álmunkban zajlott? Beíródott a tudattalanba s készül előbukkanni, felszínre törni és újraíródni? Lehetséges. A szavakat kell megkérdezni erről. A jelenségvilág, amibe beleszülettünk, egyetlen örökkévaló pillantás, nézés által lepleződhet le. Szó szerint, egy örökkévaló, láthatatlan kéz leveszi a takarót a műről, a mátrixról, egyetlen rántá

Kántor Zsolt
2021. máj. 3.4 perc olvasás
Unikális erudíció: Pynchon és Tzara
Engem nem zavar az ősz haj. A szakállam még feketével átszőtt. Ötvennyolc éves vagyok, ötvennyolcban születtem. Ötvennyolc vers van a hajdani, első füzetemben. Nem vagyok nyűgös. De szeretem a hisztis franciákat. Ötvenen túl megtalált a nyugalom. A permanens olvasás. Jean Cocteau írja, hogy a fiataloknak jól áll az ősz haj, selymes lesz tőle a szemük. És élénk. Mintha a tenger nedve itatta volna át a tekintetüket. „Opera-páholy csügg az estben / a spanyol utcácskák során. / K

Kántor Zsolt
2021. ápr. 2.3 perc olvasás
bottom of page
