MERÜLJ EL A SZIFONOKBAN!

Holnap elindul Halmaherára, biztos talál valakit, talán épp egy pagu férfit, aki elviszi őt a togutilekhez, aki szót ért velük, aki majd tolmácsol neki. Remélhetőleg az ő közvetítésével jut hozzá az arakhoz, amibe a helyiek esetleg növényeket és gyökereket is tesznek, akárcsak a jávai, floresi, celebeszi asszonyok a dzsamuikba. Azt is megkérdezi, hogyan készül az ital. Akhtar eltűnt. Napok óta kereste, de a férfi elérhetetlen volt, a mobilja be sem volt kapcsolva. A szigeten

Ha szélrózsa voltál, Eronim Mox szakácskönyvéből néhány betűt összegöngyöltél, és belesodortál a Verhovina madaraiba, a többieket meg hagytad, hogy lebegjenek a tojásban kedvükre. Ha Eronim Mox voltál, láttad, hogy azok a betűk, amelyeket a szélrózsa nem sodort bele a Verhovina madaraiba, azok a betűk árvákként bolyongtak. Hozzávalók (1 bánatos személyre): 3 tojás 2 csipet só 4 ek porcukor 5 ek barnacukor 3 csészényi tej 1 db vaníliarudacska 1 marék örmény vörös

De tudtam, hogy nem haragszik. Néhány percig üldögélt még a homályban, majd lassan felállt, belépett a gyertya fénykörébe, és életemben először úgy nézett rám, mintha az édes gyermekére nézne. Úgy nézett rám, mintha csak azt mondaná: na, most már te is tudod, te sügér. Ez közvetlenül az után az éjszaka után történt, hogy Nika Karanika, a kis cinege démon megmutatta nekem a háta közepén a sebhelyet, amelyet egy rossz szándékú idegen – vagy ki tudja, talán nagyon is közeli isme

Korbu alig ért az ember könyökéig. Bogyószemével bizalmatlanul pislogott ide-oda, ökölbe szorított kezefejével menetrendszerűen orrot törölt, koszos vederben hozta a tűzrevalót, nagy nyomatékkal a padlóra csapta. A sarokszobában rendesen ő lakott. Maja a menedékház külön bejáratú szobájában feküdt. A kis dobkályhában nem ropogott tűz. Alighogy berendezkedett, azonnal magára haragította Korbut, aki fakó zubbonyában, mélyen homlokába húzott, viharvert sapkájával úgy trappolt be

Petróleumban pácolt tekintete / körül gyűrűző, fodrozódó / árkok, töltések elsimultak, / mint szélcsendben a tóbarázdák, / átköltözött belé az erdő némasága, / tornyosul fölötte az ég rézgálic oltára. Himnusz a Háromlábú Asszonyhoz Mi asszonyunk, ki két erős karoddal tapasztod az éj tömlőjét, nehogy kifakadjon, nehogy lezúduljon ránk a nyirkos, sűrű sötétség, a kifordíthatatlan éjszaka, amely rikoltozó varjak szárnya alatt feszül, amely szénbányák torkában örvénylik, amely

Darolczán elégedetten hajtott el a temető irányába a Simsonján, sisakot sosem viselt, csak egy bőrsapkát, és közben a gyerekkorában hallott dallamot próbálta elkapni, ami a motorbicikli hangos burrogása elől menekülve minduntalan ott illegette magát a körorvos orra előtt, mint a ruszpolyánai bárcások a Bánya felé vezető műút borduráján. Azon a nyáron, amikor Darolczán körorvos rákapott a falumúzeumban alvásra, Zeleznik Ibolyának megjött az első menzesze. Nem messze, a Kondu

Egy ideje a jobb lábára sántált, úgy okoskodtunk, hogy tán kezelésre megy. Ránk pecsételte azt is, hogy ezen a héten különösen jó legyen a főztünk, inspektorok jönnek a központtól ugyanis, nálunk szállnak meg, innen fogják bejárni az vidéket. Talán a vízügyi kádereket ellenőrzik. Titokban kérdőre vontam: hogy képzeli ezt az egészet? Tán én fogom elvinni a balhét egyedül? Akkor még nem tudtam, hogy többet nem látjuk, a hajnali köddel ő is tovatűnt. Még a nevét sem tudtuk. Pá

Járta a hír, hogy tán az idősebbik Derzsi, Kálmán fogadott fia volna, az Amadeo Lipan ideiglenes szálláshelyéül szolgáló, Két Bölcs Vadkanhoz címzett fogadó tulajdonosa esküdött rá, hogy Béla Braniszláv szivartárcáját olyan bársonyos bőr borítja, ami nem nőhet máson, csak bálnapéniszen. Andrei tán még ismerheti a történetet, láthatta az állami vaddisznókondát makkolni ott, talán ült is a székben, meglehet, ezért beszél már nyelveken, akár Ábrahám, mikor Izsák az áldozatról

Doctor Huta Certeze a szemével jelezte nekem, hogy ezt is végig kell néznem. Engedelmesen figyeltem, ahogy fogynak a vöröses-barnás tollak, míg végül a csupasz madártest maradt, amit a lány a szemem láttára kibelezett, megmosott, egy hímzett házi kendőbe csomagolt be, és a fonott kosárba rakott. Fél üveg ánizsgyökér pálinkát is mellécsúsztatott. A kissólymok már telelésre érkeztek, amikor indultam, hogy az Ünőkő alatt, a Ruszkova patakot elhagyva felkeressem Magdalena Muntean

Azt a másfél-két órát, míg mostohámat, Pripjátyi Kátyát kifőztem, nem felejtem el, míg élek. Bár bele-beleborzongok, milyen gyorsan elröppentek a percek. Hogy mennyire parányira zsugorodtak, töpörödtek. Hiába tudható, hogy az idő mindig rövid, megtapasztalni mégiscsak félelmetes. Mifelénk utoljára fönt a bányásztelepen rendeztek emberevést. Ott is csak egyszer, mert aztán mind belepusztultak a megrázkódtatásba. Vagy ki tudja micsodába. Beledobtak egy asszonyt egy nagy kondérb

Anatol Korkodus kinyitotta Eronim Mox szakácskönyvét, és felolvasta belőle Apicius papagáj-receptjét. A papagájok olyan rémülten hallgatták, ahogy csapdába csalt, sarokba szorított betűk hallgatják, hogyan készül a vers. Anatol Korkodus ekkor kifényesítette a csizmáját, megstuccolta a szakállát, megmosdott, hónalját bekente Cedar hintőporral, és még utoljára rövid időre elvonult a szobájába. Már kezdett későre járni, amikor csengőszóval hívott. Ekkor már újra az irodájában

Emma egész éjszaka csomagolja a szárított fűszernövényeit, főleg olyanokat, amilyeneket biztosan nem talál meg a Pop Ivánon, s amelyek nélkül nem főzheti meg a savanykás báránysikolylevest. Másnap reggel lehozza a padlásról legféltettebb fűszeres zsákocskáját, benne a csillagánizzsal, kardamommal, kevéske vasfüvet is tesz hozzá, bár közönséges verbénát bizonyára ott is talál. Vasárnap természetes, ha kiégett lelkeket javít a műfejű. Hétköznapokon Fojondár kívülálló. Mégis ú

Erről többet nincs mit mondani. A megmondás könnyen csapdába zárja a megmondót – szögezi le Joakhim, és maga elé köp. A ház tövéből, ahol sarkára ereszkedve gubbaszt, az ég olyan kéknek tűnik, mint Baba Teres szeme, amikor felébredt, és még nem gondolt bele a megkezdett napjába; a telep alatti hasadékban pedig olyan sötét van, amilyent meg sem lehet nevezni. A tűznek nincs füstje. Errefelé az a takaros gazda, aki olyan tüzet rak, amelynek se korma, se füstje. Hamu az maradh

A Herskovits-nővérek szerint a tárkonyos csicsóka hozta ki leginkább az omlós hódhús zamatát, viszont az öreg váltig állította, hogy a porcos, semmi másra nem hasonlító pirított nyúlfül adta meg igazán Pochoriles főztjének ízét. Vincze Ferenc 1979-ben született Marosvásárhelyen. Junior Prima-díjas író, irodalomtörténész, műfordító. 2016-tól a Szépirodalmi Figyelő főszerkesztője. Legutóbbi kötete Desertum címmel látott napvilágot az Orpheusz Kiadó gondozásában, 2014-ben. Nem

A hó még szállingózott, amikor befejezték az ebédet. A törpe az iratait kereste, de Musztafa Mukkerman úgy tett, mintha nem hallaná a panaszkodását. Inkább megkönnyebbülten sétálgatott a tisztás hófödte szőnyegén, legalább a törpét nem kellett tovább cipelnie a lágyékába rejtve. Hamarosan meglátogatja Kiril Doborgan bányaorvost, gyűjteményét készpénzre váltja, s azután irány a napfényes Balkán, Szaloniki, a Dardanellék, Rodostó. (Tóth Zsófia fotója) Kiss Tibor Noé 1976-ban

− Igen-igen, sajtos laska! Abban különösen jók vagyunk! − Na ez az: mindjárt a laska. Nagyon nem mindegy, néni drága, hogy milyen a pasta! − Eredeti pastasciutta! De nem nápolyi, amelyik könnyen szétfő, hanem az ellenállóbb, az észak-olasz fajta! − Az sem mindegy, mikor teszik fazékba és mennyit főzik… − ...hány fokon és milyen vízben… − …a kész, lecsöpögtetett laskát még forrón elkeverni friss házivajjal… − …reszelt sajttal jól megszórni… − …de csak pecorino, esetleg parmigi

A vakolatlan téglafal fölött húsos ág nyúlt ki az utcára, tizenhárom érett körte húzta a járda felé. Az ág kétharmadnál támaszkodott meg a mállott betonkoszorún, annak egykor éles pereme bevágott, a kéreg jelzésszerűen megindult, hogy körbenője az érintkezési pontot, megcsomósodott. A koszorú alján zuzmófoltok. Hüvelykujjam körmével keresztet véstem az egyik szürkéskék érmébe. Kollár Árpád 1980-ban született Zentán. Sziveri-díjas költő, műfordító. A Fiatal Írók Szövetsége eln

Magát még kicsinálom egyszer, mondta neki Zója selymesen, mint a hó a Vologya Montana tetején. Zója gyakran beszélt havakkal, így aztán természetesen havasan is. Még a szája szélén is pelyhek jelentek meg, apránként a levesekbe szivárogtak. Urganszki Dolinán nem lehetett húsokat enni. Az irigy asszony nem nyirvákolt. Érthetőnek tartotta, hogy a fukar férfi, a zsaroló ikrek és a szigorú lány után ő következik. Úgy sétált bele az üstbe, mintha a hálószobájába sétálna. Az irig

Három szomszédja volt a csúcson Zsibinek, jó negyven éve nem látott mást, csak őket. Szögvasék nem messze tőle, a kempingházak felett laktak, kicsivel közelebb a csúcshoz, de persze nem annyira közel, hogy kiérjenek a napra, oda, ahol már nem árnyékolják kamrasötétté a hegyet a fenyőfák. Oda nemigen jártak. Legfelül meg Bohdan élt, az egyetlen, aki kimerészkedett a napfényre. A fenyőárnyéktól kamrasötét hegyoldalból váratlanul bukkant elő az elhagyott kempingházcsoport. Úgy

Tegnap megőrültem. Kaptam a szomszédomtól egy nagy nejlontáska erdei csiperkét. Friss volt, illatos. Hozzá egy kis butélia új bort, ami szintúgy friss volt és illatos. Borban kevésbé szeretem az ilyet, de a gomba nagyon inspiratív volt. Felhívtam barátomat, Fehér Sólymot, ereszkedjen le hozzám a hegytetőről, rengeteg gombám van, meg kell csinálni. (az el nem kóstolt puliszka) Nem tudom, miért használok oda vagy ide nem illő igekötőt, de valahogy ez tűnik helyénvalónak. Me