Csak az általános idő múlásával vált lassan nyilvánvalóvá, hogy az ő, a Iepuraș Béla ideje nem múlik többé. Nem gyűltek például tovább a szeme sarkában a szarkalábak. Ha hetekig nem mosta meg, akkor sem zsírosodott a haja, sőt nem is nőtt. Nem nőtt a körme sem, de ami igazán meglepte: nem nőttek többé a metszőfogai. Iepuraș Béla szántszándékkal elfelejtette a születése napját. Egy augusztus végi hajnalon ugyanis arra ébredt, hogy zavarja az idő. Az idő Achilles-sarka pedig véleménye szerint...

De tudtam, hogy nem haragszik. Néhány percig üldögélt még a homályban, majd lassan felállt, belépett a gyertya fénykörébe, és életemben először úgy nézett rám, mintha az édes gyermekére nézne. Úgy nézett rám, mintha csak azt mondaná: na, most már te is tudod, te sügér. Ez közvetlenül az után az éjszaka után történt, hogy Nika Karanika, a kis cinege démon megmutatta nekem a háta közepén a sebhelyet, amelyet egy rossz szándékú idegen – vagy ki tudja, talán nagyon is közeli ismerős – hagyott ott...

persze hogy másképp lássak mindent / valahogy nézni is másképp kéne / hisz nem következhet mindjárt / egy dolog elejéből a vége / és a végéből sem számítható ki / mit indít majd el maga helyett / csak a közhelyekbe lehet kapaszkodni / ha a buszon elfogytak az ülőhelyek Varga László Edgár 1985-ben született Margitán. Költő, kulturális újságíró. Első kötete – amiért Méhes György-debütdíjban részesült – Cseréptavasz címmel látott napvilágot 2014-ben az Erdélyi Híradó Kiadó és a Fiatal Írók...