MERÜLJ EL A SZIFONOKBAN!

Teljesen ártalmatlan, amatőr előadás volt egy színházi fesztiválon, ott látott meg. Utána meghívott egy italra, a szemközti kávéházba. Fogalmam sem volt, mit látott bennem. Olyan zavarban voltam, hogy összeszorult a torkom, és egész este csak krákogtam. Délután ötkor beülök a Pipacsba. Két órát engedek meg magamnak. Mindig. Általában sétálok előtte a körúton, megnézem a kirakatokat, a kirakatokban magamat, aztán becsüccsenek a kávéházba, a színházzal szemben. Ez a Pipacs. K

Nem én akartam ezt a kislányt feleli Anitaanya mindennap. Ő akarta. És most hogy már megszületett ő nincs itt. Ha azt akarja hogy életben maradjon jöjjön vissza. (regényrészlet) Kettő Senki sem emlékszik a saját születésére. Ez valahogy a kitolási szakasszal függ össze. A víz és a világ közötti alagúton való átmenetben amely a jelek szerint az egyik legszörnyűbb dolog amit ember átélhet. Az agy gondoskodik róla hogy az emlék törlődjön. Ahogy néha a traumák e

A globális gazdaság szétesett, elosztóhálózatai megsemmisültek. A piacok és a közösségek sejtszerűvé és önellátóvá zsugorodtak, amilyenek a kora középkorban voltak. Azok a tudományos-technikai intézmények, mag- és adatbankok, múzeumok, könyvtárak és egyetemek, amelyek nem pusztultak el, domb- és hegytetőkre költöztek. (regényrészlet) Viszontagságos volt az utam a Bodley Könyvtárból haza, és a viharos Ír-tengeren nagyon elkapott a tengeribetegség. Felárat fizettem egy pará

hiszek egy hullámzó megváltásban / hiszek a perisztaltikában jónás véletlen egybeesése kicsúszott kezéből a bögre de nem tört össze koppant az ébredés és az első kávé közti szűk résben cukor helyett véletlenül sót és kezdhette elölről mikor végre úgy érezte minden meder a megszokott vizeket tereli a megszokott módon a megszokott irányba megtörtént hogy jónás lenyelte véletlenül a bálnát először próbálta felköhögni öklendezve könnyezett de hiába az már csak lefele és mit

Késő délután egy foltos huzatú vékony kis matrac kelt át a bozótoson a faház felé. Lester Ballard fején és vállán nyugodott akinek a szárcsagyökérre meg a szederbokrokra szórt átkait nem hallotta fül. regényrészlet Az árnyékszékből nem maradt más csak néhány korhadt deszkadarab élénkzöld mohával benőve egy sekély gödörbe beszóródva ahonnan hatalmasra nőtt gyomok burjánzottak elő. Ballard elment mellettük, bement a pajta mögé ahol kis tisztást taposott a csattanó maszlag m

regényrészlet

Maga a főnök felesége tudom nem kellene elárulnom De száz százalékig komoly A neve… Oda van tetoválva… A seggemre regényrészlet Imeldának lánykorában volt egy Táncos nevű macskája Nos lehet hogy igazából nem így hívták Valaki más macskája volt mindenesetre egy nyáron elkezdett bejárni a kertjükbe és ő így nevezte el A leggyönyörűbb fekete bundája volt Olyan fekete mint egy lyuk az univerzumban Gyönyörű macska alakú fekete lyuk izzó zöld szempárral Ez a fiú is ilyen volt

Ha a szívemhez dörzsölném ezeket a szavakat, csak úgy ömlenének belőle a mondatok, mint valami szomorú, furcsa vagy éppen sohasem hallott hang, amikor a vonó vashúrt ér. Megengedhetem magamnak, hogy fehér gézfátyol mögé bújva rejtőzzek a mondatok között? Részletek Tavasszal, amikor eldöntöttem, hogy fehér dolgokról fogok írni, először is egy listát állítottam össze. Pólya Babaruha Só Hó Jég Hold Rizs Hullám Fehér magnólia Fehér madár Fehér nevetés

Nem szabad elfelejtened: / csak átutazóban vagy. Kihallgatás Nem tetszik itt neked. Tüsszögsz a súlyos drapéria porától, az elsötétítésben nem hiszel, neked nincsenek titkaid, áttetszővé válsz a vetítő fényénél. Kerülöd a végleteket, a „kegyetlent” le sem tudod írni, altruizmusból vállaltad a darázscsípést. Egyik szemed a termet kutatja, a másik az ablak mögötti világot. Nem szabad elfelejtened: csak átutazóban vagy. Fészer A ketrec még csak kics

Úgy kezdődött, hogy írni akartam Boldogok és boldogtalanok dala Úgy kezdődött, hogy írni akartam nem is egy, hanem rögtön két verset. Párban: Boldogok dala, Boldogtalanok dala. Ezek lehetnének, gondoltam, amik mindenféle listákra kerülnek, ha jön az év vége, és a kényszer, hogy összegezzünk. Láttam magam előtt a két verset, az elcsépeltnek mondott címmegjelölést, a sorokat, az aligha szándékos rímeket. Fejben kellemesen szabálytalanra tördeltem őket.

Változatlanul mosolygott, már az elején felfigyeltem természetes vonzerejére, jó kisugárzására. De most láttam, hogy túl szabadon bánik vele. Nem úgy tűnt, mintha tisztában volna személyisége intenzitásával vagy azzal, hogy a világot, amelyben mozog, emberek lakják. Különösen ebben az értelemben volt még nagyon fiatal. Nem tűnt valószínű választásnak az a hatalmas létesítmény az üzleti negyedben, ezért még kint ellenőriztem a címet és az étterem nevét, hátha tévedtem. De ak

Értsd jól, nem akarlak felbosszantani, de csupán te és a lányod nem nevezhetitek családnak magatokat! „… megtanácskoztátok családon belül? De milyen családról beszélsz?! Te és a lányod? Ti ketten, ennyi? Csak ketten nem vagytok család! Értsd jól, nem akarlak felbosszantani, de csupán te és a lányod nem nevezhetitek családnak magatokat!” Nem áll szándékában kínos helyzetbe hozni a nőt, akinek vádló, megaláztatást tükröző tekintete viszont éppen ezt jelzi. A férfi szakmai

részlet Valahogy köze van ennek ahhoz, hogy sohasem tudott olyan vérmesen forradalmár lenni, mint a barátai, régi ismerősök közt mindig visszafogottan jelezte a különvéleményét, mintha baloldaliságával nem akarta volna bántani azokat, akik igazán hisznek valamilyen rendes ostobaságban, vagy meg tudnak részegülni a nemzet szótól és a dicső múlt felemlegetésétől. Sohasem előre állítja be őket, csak akkor, ha kinyomta az előzőt. A másodikat húsz perccel későbbre. Az azt követő

Kikötőink, / a fagyizók, földszinti üzletek sorra bezártak Eszkaton Kopár magaslaton ér az utolsó nap. A völgyben már tombolnak a fák, haragjuk égre lobban, ítéletre készen. Otthonaim is lehettek volna a kiöntött városok. A háztetők hullámot vetnek, majd felfeslik a táj. Vibráló árkádsor, szőlőlugasok, végül a tengerpart üdvösségen túli nyugalma. A fövenyen szétdobált kerti bútorok. Lampionhold kel, gyulladnak égi fényfüzérek, csak épp a vendégsereg nincs sehol. Talán kés

A szövet meghal, írja valaki A konyhaasztalon el vannak rendezve a bolti szegfűk – nevezzük nevén a dolgokat – a halottak, a virágok, a víz csak késlelteti haldoklásukat. Vita egy online bioetikai fórumon, miből áll a halál: A szövet meghal, írja valaki, és mindenki egyetért, bár nem a definícióval. Az elme teóriája, a mindenség teóriája – évekig tanultam, hogy angoltanár legyek, először azt az alapelvet szenvedtem meg, hogy a névmások súlyosak, én meg elfogadtam, j

a döglött oroszlán vagy a rézsarkantyú Megnéztük, amiről azt mondták, érdemes. Szép kastély, szép múzeum, még szebb főtér, és a helyi bazilika, a tetején bronzangyallal. Megnéztük, amiről azt mondták, érdemes. Ahol nem ismerhet ránk senki, otthon éreztük magunkat. A városnézés után borozni akartunk, ahogy a helyiek, a gyümölcspiac melletti utcában találtunk egy alkalmas helyet. A pincér rám mosolygott, a többiek nevettek rajtam, ahogy a helyiek nyelvén próbáltam rendelni