MERÜLJ EL A SZIFONOKBAN!

A majd’ kétórás beszélgetés Neszlár Sándor és a szerzők lazaságának köszönhetően baromi felhőtlen volt, a figyelmet végig fenntartó. És ez jó, nagyon jó, de szerencsére még ennél is jobb volt a szövegek minősége. 2022. június 17-én, délután öt órától rendezték a Grádics program záróalkalmát. A felolvasással egybekötött beszélgetésnek a budapesti Lumen adott otthont. A Grádics egy, a FISZ által meghirdetett féléves kötetíró program volt, amely 2021 szeptemberében indult, é

Túl vagyunk a járvány ki tudja már hányadik hullámán, közben kitört egy háború, és mindenféle pátosz nélkül, de én még fel is nőttem közben. Ennek nyilván semmi köze a programhoz, de valahogy a legsérülékenyebb, leginkább túlfeszített időszakomban talált meg a Grádics. Mire megjegyzem az utat az Írószövetségbe, áttesszük a helyszínt máshova. Ez az utolsó alkalom, ideje számot vetni, hogy mire jutottunk, én mire jutottam. Fél év rohadt sok idő, csak csóválom a fejem ezen, mi

Rövid próbálkozás után megszűnök őrült tudósnak kinézni, így a perceken belül kezdődő Grádics előtt épp van időm bedobni pár falatot. Még jó, hogy röpke hat órán át tartó Zoomolás következik, aminek során ennél azért jóval komolyabb problémákról eshet majd szó. A nap azzal indul, hogy ‒ életemben először ‒ be kell vizeznem és meg kell fésülnöm (!) a szemöldököm, mert annyira összekuszálódott éjszaka, hogy nem hajlandó felvenni az eredeti formáját. Rövid próbálkozás után megsz

A többség úgy érez, ahogy én: a típushibák felismerése segít a további önálló munkában is, minőségi változásról számolnak be. Szinte túlzásnak érzem a visszajelzéseket, mintha fizetett hirdetést látnék. Ha esik is szó dilemmákról, nehézségekről, a közös munka hasznosságát senki nem vitatja. Gyerekkoromban egyszer világgá mentem. A kiserdőben volt a világ. Mentem, mendegéltem, és megállapítottam, hogy ez a vándorlás bizony magányos dolog. Kicsit félelmetes is. Mennyivel jobb

A közös olvasások világossá teszik, mennyi mindent hozzá tud tenni egy-egy (vagy több) érzékeny, de kritikus olvasó, másrészt a problematikus részek megbeszélése arra edz, hogy ha írás közben nem is, az újraolvasás és a szerkesztés során nekünk is feltűnjenek majd a típushibák. Harmadik műhelyfoglalkozásához érkezett a Grádics, amelynek közös témája ezúttal: dinamikus cselekményvezetés a regényben. Ez az ebéd utáni beszélgetés az, amelyen minden alkalommal mindannyian részt v

A csapat egy része Antal Imre kedvenc éttermében, a Piroskában ebédelt, ahol a beszélgetés szaggatott ívet írt le a hódmezővásárhelyi Sport kocsmától a nirvanás póló megbocsáthatatlan bűnéig. Október 9. Ottlik Géza ezen a napon hunyt el, és három írótársunk sem érezte jól magát. Számukra kitoltuk az iskola határát a kibertérbe. Korábban felvetődött, hogy munka után beülünk egy kocsmába, így egész nap szinte tapintható volt a reményteli várakozás. Hogy addig is elüssük az

Az első másfél óra lamentálással telik. Hogy nincs idő semmire. Hogy ebből nem lehet megélni. Hogy ki olvas könyvet manapság. Hogy a kiadók is milyenek. Tizenhárman ülünk egy olyan térben, ami száz embert is befogadhatna, és panaszkodunk. Fiatal prózaírók, min dolgoztok épp? Túl a pályakezdésen, de a fősodron (ha van ilyen) még jócskán innen? Mit írtok most, az első vagy a második könyvetek után, aminek találtatok kiadót, idegeskedtetek a borítója miatt, beleszagoltatok, mi