top of page
Keresés
Borsos Bence: megálmodtam
hetekig nem aludtam utána hogy soha többé / ne találkozzam a nyomorral az önzőséggel / a savanyú gumicukor árus mosolyával ott álltunk a búcsúi forgatag kellős közepén nyár volt az utcai ivókútnál tolakodtak az emberek tisztán emlékszem hogy megláttam abban a kopott baseballsapkában sötétkék pólót viselt egy lyukas fekete kínai tornacipővel ott állt az összegyűrött ötszázassal a kezében egy másodperc múlva az ujjnyi vastag keksztekerccsel megtöltött nejlonzacskóval azonnal me

Borsos Bence
2 nappal ezelőtt1 perc olvasás
Országh Virág: Külalak
Engem csak kiírattak mindenhonnan. Apa mostanában mindig azt mondja, nemhogy a rézfaszú bagoly, de még a szellemek sem fognak megbaszni, ha ilyen kövér maradok. Anya szerint ez a szerelem egyik legősibb formája, mármint a baszás, de nekem még pár évig azért meg kell őrizni. Mint egyfajta méltóságot, meg különben is apa csak maradjon kussban, hiszen még kiskorú volt, amikor teherbe ejtette. A nőverem mosolyogva annyit mond, hogy azért 14 évesen egy-két furulyázás már belefér,
Országh Virág
nov. 11.1 perc olvasás
Lauer Péter: Szobor
az idő a test / fényét lassan átszínezte Emlékszel, vettünk egy szobrot, emberalakút, műkő volt, de élethű – a kert végébe tettük, maradjon nekünk és a madaraknak. Kezdetben minden nap lejártunk hozzá, megérintettük; az öröm, mennyire hasonlít. Először zöld fű nőtt körötte, majd hullottak rá barna levelek, megtisztelték madaraink, aztán az idő a test fényét lassan átszínezte, megült a kő szemcsés redőiben. Egy nap hűlt helyét találtuk. Szerintem ellopták. Szerinted hazament.

Lauer Péter
nov. 4.1 perc olvasás
Murányi Zita versei
röpülj már az elkeseredés verjen meg sztetoszkóp Tényleg jönnek még meghitt nyarak a tavalyit felidézve jut eszembe a régi pillanat apa marasztal de egyre kevesebbszer reagál tekintetemre a matrac nyikorog sárga ha nem ő azt mondanám hugyos a cicámra gondolok az ágyon hancúrozó kisemlős párszor lepisálta itt most a lepedő simasága szúr szemet a klórszagú ismeretlen a folyosót fölszabdaló léptek a nővérek barna csigái a sztetoszkópban szívverések a kint felejtett nyári hőmér

Murányi Zita
okt. 28.2 perc olvasás
Toroczkay András versei
Tudatosítani magamban, hogy ez most veszély, / akkor képes leszek ölni, / de nem vagyok felöltözve ehhez, / nem ehhez vagyok felöltözve Meztélláb Egy csecsemőt bíztak rám, törölközőkkel takartam be, aztán elmentem megtekerni egy jointot. Jópár perc eltelik, mire eszembe jut. Rohanok vissza hozzá, kibontom a törölközők alól, közben rettegek, hogy már késő, megfulladt. Jön a front, angolok, németek, magyarok nyomulnak az Alföld térképén. Egy orosz shapeshifter a padláson. Én le

Toroczkay András
okt. 21.6 perc olvasás
Major Eszter: Dicséret
A volt osztálytársam gratulál, / hogy ügyesen forgatom / a szavakat, kár, hogy ebből / biztosan nem lehet megélni. Apám nem hitte, hogy ilyen jó anyuka leszek, a régi osztályfőnökömet meglepte, hogy jelesre diplomáztam, anyámnak jó látni, hogy a gyerekek kiegyensúlyozottak, pedig bevallja, szkeptikus volt ez ügyben. A sógornőm csodál, hogy teljesen feladtam értük magamat, ő képtelen lenne ennyire lazán kezelni, ha kihasználják. Anyósom szerint túl sok mindent bízok a véletlen

Major Eszter
okt. 14.1 perc olvasás
Nagy Balázs Péter: Ekhó barlangrajzai
Gyerekkoromat én, Narkisszosz / elzúgó folyam tükrébe álmodtam. / És álmodom azóta is halottjaimat, / anyám mellett a homokos parton, / az iszapból formálom meg őket. Narkisszosz sírni tanul Meg kell tanulni ezt is, mint a vadászat összes fortélyát, a közegellenállás hatását gyorsröptű nyílvessződre vagy a vadak testét, hogy biztos kézzel zsigerelhesd, nyúzhasd őket, akiknek már nem kell tanulniuk a sírás fortélyát. Nézz, Narkisszosz, folyó- tükörbe, fodrozódik benne arcod

Nagy Balázs Péter
okt. 7.2 perc olvasás
Taizs Gergő: jónás véletlen egybeesése
hiszek egy hullámzó megváltásban / hiszek a perisztaltikában jónás véletlen egybeesése kicsúszott kezéből a bögre de nem tört össze koppant az ébredés és az első kávé közti szűk résben cukor helyett véletlenül sót és kezdhette elölről mikor végre úgy érezte minden meder a megszokott vizeket tereli a megszokott módon a megszokott irányba megtörtént hogy jónás lenyelte véletlenül a bálnát először próbálta felköhögni öklendezve könnyezett de hiába az már csak lefele és mit

Taizs Gergő
szept. 23.1 perc olvasás
Karácsony Orsolya versei
Nem szabad elfelejtened: / csak átutazóban vagy. Kihallgatás Nem tetszik itt neked. Tüsszögsz a súlyos drapéria porától, az elsötétítésben nem hiszel, neked nincsenek titkaid, áttetszővé válsz a vetítő fényénél. Kerülöd a végleteket, a „kegyetlent” le sem tudod írni, altruizmusból vállaltad a darázscsípést. Egyik szemed a termet kutatja, a másik az ablak mögötti világot. Nem szabad elfelejtened: csak átutazóban vagy. Fészer A ketrec még csak kics

Karácsony Orsolya
szept. 9.1 perc olvasás
Sebestyén Ádám versei
Kikötőink, / a fagyizók, földszinti üzletek sorra bezártak Eszkaton Kopár magaslaton ér az utolsó nap. A völgyben már tombolnak a fák, haragjuk égre lobban, ítéletre készen. Otthonaim is lehettek volna a kiöntött városok. A háztetők hullámot vetnek, majd felfeslik a táj. Vibráló árkádsor, szőlőlugasok, végül a tengerpart üdvösségen túli nyugalma. A fövenyen szétdobált kerti bútorok. Lampionhold kel, gyulladnak égi fényfüzérek, csak épp a vendégsereg nincs sehol. Talán kés

Sebestyén Ádám
aug. 25.1 perc olvasás
Szabó Benedek: Séta a birodalmi városban
a döglött oroszlán vagy a rézsarkantyú Megnéztük, amiről azt mondták, érdemes. Szép kastély, szép múzeum, még szebb főtér, és a helyi bazilika, a tetején bronzangyallal. Megnéztük, amiről azt mondták, érdemes. Ahol nem ismerhet ránk senki, otthon éreztük magunkat. A városnézés után borozni akartunk, ahogy a helyiek, a gyümölcspiac melletti utcában találtunk egy alkalmas helyet. A pincér rám mosolygott, a többiek nevettek rajtam, ahogy a helyiek nyelvén próbáltam rendelni

Szabó Benedek
aug. 18.1 perc olvasás
Babos Zonga Rebeka: Szégyenérzet
Hátán lecsúszik a textil Riadt őzre emlékeztet a kislány tekintete, ahogy igazgatja magán a törülközőt. Virágos fürdőruhájából így is kilátszódnak a hurkái. Hátán lecsúszik a textil, kihúzza magát, azt kívánva, bárcsak ránézne valaki. Gömbölyű vállára tenném a kezem, és a fülébe súgnám, elmúlik a sírás a mérleg fölött, új arcot ölt majd a szégyenérzet, és sokáig nem örülhetsz új formádnak, mert a szépség szaga vonzza őket, pillantásuk érdes nyelvként simít majd végig, lehor

Babos Zonga Rebeka
aug. 11.1 perc olvasás
Héda Veronika: Fügefa
suttog a levelekhez Házat veszel, felújítandót, ismerőstől hallasz róla, jó lesz befektetésnek, átalakítod úgy, ahogy az embereknek szerinted élniük kellene, a kertet lebetonoztatod, csak a csenevész fügefát hagyod meg a bejárat mellett, a kőművestől hallasz először a nőről, később te is látod, áll a kerítésnél, hosszan nézi a fügefát, elkergeted, mint egy kóbor macskát, visszajön, suttog a levelekhez, megborzongsz, mikor kérdezi, kiáshatja-e, mondasz egy árat, néz rád álla

Héda Veronika
aug. 4.1 perc olvasás
Horváth Florencia: Feszül
Végül mindig híd jön Negyedikben hittanórán megnéztük A Passiót. Jézus szenvedése nem érdekelt, a Sátán miatt rémeket álmodtam. Nem komfortos ez a test, minden tagja húz lefelé. A mélyből csak az erősek és a gonoszak tudnak feljönni. Mindig jó, elég jó akartam lenni. Csodálom, megvetem, megvetem, csodálom a lányokat, kik hipnotizálják, akitől valamit akarnak. Bementem apám szobájába, húsvét volt, éjfél, az M1 fénye a háttérben. Valami ártatlan kérdés miatt indultam, hallott

Horváth Florencia
júl. 31.1 perc olvasás
Székely-Balogh Szilvia: Gaia
A köldöknél sokáig időztek Először körbejártak, mértek, rajzoltak minden oldalról. Feljegyzéseket vezettek a légzésről, táblázatokba szedték a kibocsátott hő fluktuációját, hegyes tűvel fúrtak le a mélybe. Könnyen szaladt a vas a húson át, egészen a csontig. Minden rétegből mintát vettek, alaposan kielemezték. Leszivattyúzták a nyálat, és az orrot feltöltötték a kinyert folyadékkal. A hajszálakat először szálanként tépték ki, később villanyborotvával kopasztották. A felszab

Székely-Balogh Szilvia
júl. 24.1 perc olvasás
Szamosvári Bence: bálnacet expressz
bokáig letolja két és fél autóbusznyi / ámbráscet-jelmezét ahonnan jövünk nincs már az a hely ettől még utazhatnánk valódi földeknek fájó valódi síneken nem nyomdahibákon csúszkáló vonatnyomaton a félfamentes űrben parabolánk bliccel egy parabolán ez se mozdony hanem egy cet nem egy cet egy cet utánzása nem egy cet utánzása egy alfahím utánzása nem egy alfahím utánzása egy kissrác utánzása ki szőke és másfél mázsa zsírja áthatolhatatlan alulról töri a jeget ultrahang-állomá

Szamosvári Bence
júl. 17.2 perc olvasás
Szamosvári Bence: anyanyelv
anyukám végre ellazulhat anyukám elromlott ki kell horgászni a ködből jobb belátásra mosni magas nyomáson akármit gondol őnagysága jogában áll a napnak csontomig járni át jogában áll a víznek arktisztól antarktiszig érő ölelésbe vonni jogomban áll kimászni a fényre és bőgni kiszáradásig beszerveztük a tántikat kötésük felett mustrálják anyukámat szabályos-e a kihordásom nincs-e elsumákolva a télikertben tartjuk a születést grillfüstre gyűlik a kerület egytől tízes skálá

Szamosvári Bence
júl. 14.1 perc olvasás
Vass Alexandra versei
azonos távolságra veri / a szögeket / a pajta deszkáiba anya a varrodák itt vidéken régen lehúzták a rolót. a poros polcokon a gyűszűk mint felespoharak sorakoznak. anya gyűszűbe hányja apa máját a padlón. letekeredett cérnák között kutatnak ujjai. a kanapé alatti résből a varrás mentén felszakad a levegő. anya görnyedve szedeget varrótűket a szőnyegszálak közül. mindig vigyáz, hogy csak az egyik tenyerébe álljanak bele. apa azonos távolságra veri a szögeket a paj

Vass Alexandra
júl. 7.1 perc olvasás
Nagy Izabella versei
Egyedül él, mondta, nem kacsintott. Új évkezdet Jézussal Éjfélkor együtt énekeltük a Himnuszt, szép szokás ez, szerettem volna fogni a kezét, nézni a szemét, ahogy nevető, barna és kegyelmes. Nem tudom, miért választott ki arra az estére, kérdezett, válaszolt asszonykérdéseimre, szájívére rálógott bajuszát igazgatta. Megrémültem, egész éjjel csókoltam volna, amikor épp nem filozofáltunk. Egyedül él, mondta, nem kacsintott. Kezemet tördelve magyaráztam magamnak, ez nem

Nagy Izabella
jún. 30.1 perc olvasás
Benkő Imola Orsolya: Teremtési gyakorlatok
cigiszünet volt / a menzán Erzsike, aki egy oldal szalonna tetején lóbálta a lábát, mert épp cigiszünet volt a menzán, arra gondolt, milyen jó lenne eltűnni ebben a zsíros puhaságban, és észrevétlen süllyedni kezdett a fehér világban. Testének minden moccanása nyomokat hagyott a lágy szövetben, minden mozdulatával hajlékot épített. Két nap múlva átderengett a reggeli fény a remegő ablakkereten. Erzsike hat napon át dörgölőzött, riszált és csapkodott, rúgott és billegett

Benkő Imola Orsolya
jún. 26.2 perc olvasás
bottom of page
