cigiszünet volt / a menzán

Erzsike, aki egy oldal szalonna tetején lóbálta a lábát, mert épp cigiszünet volt a menzán, arra gondolt, milyen jó lenne eltűnni ebben a zsíros puhaságban, és észrevétlen süllyedni kezdett a fehér világban.

Testének minden moccanása nyomokat hagyott a lágy szövetben, minden mozdulatával hajlékot épített. Két nap múlva átderengett a reggeli fény a remegő ablakkereten.

Erzsike hat napon át dörgölőzött, riszált és csapkodott, rúgott és billegett, dögönyözött és simogatott, verítékkel öntözte kertjét, verítékkel tapasztotta a villa falait, és felsorakoztak az ágyások a kertben, mire a hatodik napon besötétedett.

A hetedik napon új nő lett, Zsike büszkén feszített a márványos zsírkertben, és megörökítette a pillanatot, amikor először lépte át a zsírvilla küszöbét, a falakon óvatosan átszűrődött a napsugár, arcán a fényhullámok visszaverődtek.

Teltek a napok, a kertet színes, bolyhos, fénylő növények tarkították. Zsike kilambadázott egy úszómedencét, összetwistelt egy wellness parkot, és még a garázsnak is maradt hely a csillogó, csöpögő, füstös ég alatt.

A magány birtokosa lett, de erre csak később jött rá. Lóbálta a lábát a rejtélyes derengésben, unatkozott. Amikor végre eszébe jutott, mi hiányzik, rögtön munkához látott, hogy összegyúrja Karcsit, de nem volt miből, birtoka felemésztett minden zsírt.

Egy éles bemetszés a has környékén, innen hozta az anyagot, amiből Karcsi formájú lett a másik, akibe nem fért bele az élet, hiába fújta az orrába, hiába pumpálta a mellkasát, hiába növelte a tüdő térfogatát, hiába mélyítette az orrlyukakat, csak szövet maradt, élettelen forma, a teremtés kudarca.

Zsike megnyomta a lift gombját, és visszatért a szalonna tetejére, épp vége lett a szünetnek, elcsendesedett az udvar, zsebében ott lapult új birtokának kulcsa, ha nem ma, akkor holnap meglesz a spiritusz, gondolta, amitől Karcsi életre kel, de addig meg kell pucolni egy zsák krumplit.