MERÜLJ EL A SZIFONOKBAN!

Ősbemutató az Ódryn. A IV. éves zenés-színész osztály Novák Eszter rendezésében vitte színre Szilágyi Eszter Anna A Nyíregyháza utca című színdarabját. Csak a negyedik visszatapsoláskor jelent meg a hallgatók arcán egy-egy félmosoly. Mindvégig a markában tartja a nézőt az előadás, hol akkorát szorít rajta, hogy belesajdul a szíve – például Lulu monológjai alatt, – olykor pedig enged a szorításon. A tapsrend után sem múlik ez az érzés. Mint amikor – régen – a nők levették a tú

Laky Virág Znajkay Zsófia Az ölében én című darabjáról A hajléktalan nő és a narrátor szavai reflektálnak egymásra, transzcendentális és filozófiai távlatokba nyúlnak, Tihamér pedig a földön marad, az életét keresi; és épp nem akar meghalni egy be nem fizetett bírság miatt. Az időrendet, a történetet és a szerepeket elbizonytalanító irónia megnehezíti az olvasó, és még inkább a néző helyzetét, hogy a hétköznapi értelemben vett tragédiát észrevehesse Znajkay Zsófia színdarabjá

RS9 Színház: Börtönbújócska – Sade-fiction, 2018. január 4. Egy sötét pincébe vagyunk bezárva, ahol a feljebbvalónk kénye kedve szerint játszadozhat velünk? És a játékot mindig az vezeti, akinél a több információ, az összetettebb összefüggések felismerése van? A nagy fordulat azonban csak később jön, amikor kiderül az előadás végére, hogy nem annál van az igazi hatalom, akinél addig gondoltuk, és nem is az az igazi hatalom, amit hittünk. Nem árt, ha a néző komolyan veszi az

Gimesi Dórát Pákozdi Petra kérdezte Ha valami nagyon trendi, az hamar elmúlik. Egy színházi előadás sokkal tovább él, mint egy trend. Ha az ember nagyon trendi, akkor abszolút előfordul, hogy kimegy alóla a trend, és ott áll egy előadással, ami trendi volt tegnapelőtt, szerintem az értékállás felé kell menni. Más szempontból viszont érdemes trendinek lenni, kortárs regényeket, meséket feldolgozni, amiket sokan olvasnak most. (Szöllősi Mátyás felvétele) Pákozdi Petra: Melyik

Nimfománia, RS9 Színház A terhes nő tragédiája az a pont, amikor a közönség nevetése kínos kacajokba fordul át, amikor a felszabadultság eltűnik belőlünk. Ekkor vesszük észre, hogy milyen súlyos lelki sérülések maradtak elrejtve, itt kezd a főhősnő addig viszonylag józan gondolkodása fanatikus fantáziálásba átfordulni. Az élet és a halál a drámában először együtt jelenik meg: az anya átadja életét gyermekének. De ez az „egyensúly” a továbbiakban nem lesz jellemző, a bomlás kü

Závada Péter: Holdkő – k2 Színház, Szkéné Színház, rendezők: Benkó Bence, Fábián Péter Az alakok sokszor egymás szavába vágva mesélnek, vagy éppen kánonban magyaráznak. Kétségbeejtően nincsenek egyforma sorsok és egyforma szereplők, mindenkinek más a története, máskor jött el otthonról (valaki 2003-ban, mert addigra gondolta úgy, hogy ha neki igaza van arról, hogy mi lesz, hát mennie kell), de mindenki mesélni akar. Mindenki mindenképp mesélni akar arról, hogyan szökött át a

Részvételi slam-színház a Bohócok a Láthatáron Csoporttól Budapest. Eötvös József Gimnázium. Harmadik emelet. 305-ös terem. Április. Esős nap. Én Prométheuszra gondoltam. A papíron részvételi slam színház áll, közvetlenül a cím alatt. Megmagyarázhatatlan ez a három szó, így, egyik a másik után. Külön-külön még lehetséges értelmezni, de egybeolvasva… Felhúzza az ember a szemöldökét. Mi fán terem a slam poetry? A Bohócok a Láthatáron Csoport előadásából ez kiderül. Előbb-utóbb.

Bartis Attila: Rendezés, Vígszínház, Budapest, Szikszai Rémusz rendezésében A rejtély szervesen hozzátartozik a darabhoz, a Rendezés – és a rendezés – legnagyobb erőssége ugyanis a színfalak mögé mutatásban áll, a való élet naturalista ábrázolásának kísérletében. A két párhuzamos történet tökéletesen érvényre tud jutni, egyikből ugrálunk a másikba, amikor a rendezőt alakító színész, János (Hevér Gábor) olykor bele-beleszól a próbába. János, mint ahogyan az előadás folyamán ki

Szálinger Balázs: Köztársaság, Trafó, rendezte: Horváth Illés A dráma egyszerre történelem és költői fantázia. Nem a múlt rekonstruálása a cél, hanem annak bemutatása, hogy hogyan születik meg egy zsarnok bárhol, bármikor. Mi a különbség köztársaság és diktatúra között? Létezik egyáltalán köztársaság? Mindenki becsapja a másikat és saját magát is. Hogy ez miért jó? A kérdés jó, csak jó válaszok nincsenek rá, átmenetileg. Szálinger Balázs Köztársaság című, 2012-ben az év drám

Pintér Béla: Szívszakadtig, Pintér Béla és Társulata, Szkéné Színház Az előadás elején Emőke felkönyököl a kórházi ágyon, és azt mondja a közönségnek, ő nemsokára meg fog halni, és mivel mi többiek élni fogunk tovább, ő ezért végtelenül gyűlöl minket. Erős kezdés, őszinte, azt mondja a halálban nincs semmi szép, semmi jó, semmi eszményi. De ne aggódjunk, ő két jelenet múlva már ott sem lesz, mert meghal. A végén pedig azt mondja, hazudott, és reméli, hogy jól szórakoztunk, de

Tallér Edina: A negyvenkettedik széken ülő nő. Drámák, Kalligram, Budapest, 2016. A hierarchia felépítése sokatmondó: a legbutább és legprimitívebb személy tölti be a vezetői pozíciót, és minél lejjebb tekintünk a ranglétrán, annál értelmesebb – és egyben gunyorosabb – embereket találunk. Mari ugyanis teljes meggyőződéssel hisz a jósnőben, ezzel szemben Bence és Pali viszonylag okos, ezért pedig nyugtalanítóan ironikus, hogy miért ragadtak ezen az abszurd munkahelyen. Nagy vá

Szabó Borbála: Nincsenapám, seanyám, Kolibri Színház, rendező: Vidovszky György Testközelből élhetjük át az előadást, alig fél méter van köztünk és a színészek között. Nem csak fizikailag közeli az élmény, de az élőnek ható mai nyelvbe szinte észrevétlenül szövődnek be a Kosztolányi-, Karinthy-, Ady- és József Attila-idézetek. Főhőse a mai magyar diák-szociolektust beszéli, ugyanakkor ez a nyelv nem tűnik erőltetetten kamaszosnak. Nevettet és elgondolkodtat és ezt az egyensúl

Tasnádi István: Majdnem 20, Ördögkatlan/Szkéné, rendezte Vidovszky György Vidovszky György rendezése működik. Egyszerű eszközökkel dolgozik, tulajdonképpen csak magával a történettel és az „ismerősséggel”. A Bárka ebben az előadásban történetként funkcionál, nem történelemként, nincs múltba révedés párás szemmel, előadások vagy alkotók felsorolása, a színház magasztalása. Előadásként működik, nem múzeumként, nem egy emlék felmagasztalásaként. (galéria nyílik – Schiller Kata f

Háy János: A halottember, rend. Bérczes László, Szkéné Színház, Budapest Minden és mindenki kifordul magából, akik élnek, valójában halottak, akinek pedig halottnak kéne lennie, valójában él. Az anya ebben a már helyre nem hozható bizarr egyensúlyban teremt egy fokkal nagyobb, még bizarrabb rendet. A tág helyszínek is zártnak ható térben valósulnak meg, a kerek forgószínpad a rajta lévő hintával egyben az egyetlen díszletelem. (galéria nyílik - Mészáros Csaba felvételei) N