MERÜLJ EL A SZIFONOKBAN!

Nem én akartam ezt a kislányt feleli Anitaanya mindennap. Ő akarta. És most hogy már megszületett ő nincs itt. Ha azt akarja hogy életben maradjon jöjjön vissza. (regényrészlet) Kettő Senki sem emlékszik a saját születésére. Ez valahogy a kitolási szakasszal függ össze. A víz és a világ közötti alagúton való átmenetben amely a jelek szerint az egyik legszörnyűbb dolog amit ember átélhet. Az agy gondoskodik róla hogy az emlék törlődjön. Ahogy néha a traumák e

A globális gazdaság szétesett, elosztóhálózatai megsemmisültek. A piacok és a közösségek sejtszerűvé és önellátóvá zsugorodtak, amilyenek a kora középkorban voltak. Azok a tudományos-technikai intézmények, mag- és adatbankok, múzeumok, könyvtárak és egyetemek, amelyek nem pusztultak el, domb- és hegytetőkre költöztek. (regényrészlet) Viszontagságos volt az utam a Bodley Könyvtárból haza, és a viharos Ír-tengeren nagyon elkapott a tengeribetegség. Felárat fizettem egy pará

Késő délután egy foltos huzatú vékony kis matrac kelt át a bozótoson a faház felé. Lester Ballard fején és vállán nyugodott akinek a szárcsagyökérre meg a szederbokrokra szórt átkait nem hallotta fül. regényrészlet Az árnyékszékből nem maradt más csak néhány korhadt deszkadarab élénkzöld mohával benőve egy sekély gödörbe beszóródva ahonnan hatalmasra nőtt gyomok burjánzottak elő. Ballard elment mellettük, bement a pajta mögé ahol kis tisztást taposott a csattanó maszlag m

Maga a főnök felesége tudom nem kellene elárulnom De száz százalékig komoly A neve… Oda van tetoválva… A seggemre regényrészlet Imeldának lánykorában volt egy Táncos nevű macskája Nos lehet hogy igazából nem így hívták Valaki más macskája volt mindenesetre egy nyáron elkezdett bejárni a kertjükbe és ő így nevezte el A leggyönyörűbb fekete bundája volt Olyan fekete mint egy lyuk az univerzumban Gyönyörű macska alakú fekete lyuk izzó zöld szempárral Ez a fiú is ilyen volt

Ha a szívemhez dörzsölném ezeket a szavakat, csak úgy ömlenének belőle a mondatok, mint valami szomorú, furcsa vagy éppen sohasem hallott hang, amikor a vonó vashúrt ér. Megengedhetem magamnak, hogy fehér gézfátyol mögé bújva rejtőzzek a mondatok között? Részletek Tavasszal, amikor eldöntöttem, hogy fehér dolgokról fogok írni, először is egy listát állítottam össze. Pólya Babaruha Só Hó Jég Hold Rizs Hullám Fehér magnólia Fehér madár Fehér nevetés

Változatlanul mosolygott, már az elején felfigyeltem természetes vonzerejére, jó kisugárzására. De most láttam, hogy túl szabadon bánik vele. Nem úgy tűnt, mintha tisztában volna személyisége intenzitásával vagy azzal, hogy a világot, amelyben mozog, emberek lakják. Különösen ebben az értelemben volt még nagyon fiatal. Nem tűnt valószínű választásnak az a hatalmas létesítmény az üzleti negyedben, ezért még kint ellenőriztem a címet és az étterem nevét, hátha tévedtem. De ak

Értsd jól, nem akarlak felbosszantani, de csupán te és a lányod nem nevezhetitek családnak magatokat! „… megtanácskoztátok családon belül? De milyen családról beszélsz?! Te és a lányod? Ti ketten, ennyi? Csak ketten nem vagytok család! Értsd jól, nem akarlak felbosszantani, de csupán te és a lányod nem nevezhetitek családnak magatokat!” Nem áll szándékában kínos helyzetbe hozni a nőt, akinek vádló, megaláztatást tükröző tekintete viszont éppen ezt jelzi. A férfi szakmai

A szövet meghal, írja valaki A konyhaasztalon el vannak rendezve a bolti szegfűk – nevezzük nevén a dolgokat – a halottak, a virágok, a víz csak késlelteti haldoklásukat. Vita egy online bioetikai fórumon, miből áll a halál: A szövet meghal, írja valaki, és mindenki egyetért, bár nem a definícióval. Az elme teóriája, a mindenség teóriája – évekig tanultam, hogy angoltanár legyek, először azt az alapelvet szenvedtem meg, hogy a névmások súlyosak, én meg elfogadtam, j

Vito úgy hitte, elkapott valami betegséget. Nem talált más észszerű magyarázatot arra, miért ébredt úgy egyik napról a másikra, hogy nem megy neki a verselés. Az ihlet, a ritmus, a szavak, az ötletek hiánya gyötrő volt, elméjének csendje pedig határtalan. Vito költő volt. Vito költő volt, aki egy, a Galerie Vivienne-ből a rue des Petits-Champs-ra néző kávézóban ült. Vagyis inkább – a pontosság kedvéért – Vito egy nagyon dühös költő volt, aki egy, a Galerie Vivienne-ből a ru

a hajtások pálmává sűrűsödnek Felszáll a sötétség, képzeld el, még az életedben. Itt vagy – takaros bárkába zárva sodródsz keresztül a hullámzó sáson, a gyapottal elárasztott földeken. Szabad vagy. A folyót liliomok borítják, rózsabokrok tűnnek fel, a hajtások pálmává sűrűsödnek. És most meghátrál minden félelem: a fény vigyáz rád, érzed a hullámok jóságát, mint kitárt karokat a víz felett; Szerelmem, elfordul a kulcs. Terülj hát el – ez a Nílus, ragyog a nap, jószerencse vár

a hasnyálmirigyem & a vastagbelem közül ered lelkem erecskéje vissza akarom kapni a hintaszékeim, szolipszista napnyugtáim & a partmenti dzsungel hangjait, amik kabóca-tercek és szőrös csótányláb-pentameterek bibliákat adományoztam turkálóknak (műanyag szemeteszsákokba csavarva vertem szét őket savas himalájai sólámpákkal – a keresztelők utáni bibliákat, amiket az utcasarki zelóták húsos kezéből téptek ki, a lebutított, könnyen olvasható, élősködő fajtákat): jobban em

Figyeltem, ahogy a versem a kocsma / homlokfalára száll Azt mondják, elátkozhatjuk a verset, ha azelőtt beszélünk róla, hogy elkészült. Óva intenek: ha túl korán engedjük ki, a vers elrepül, és ezúttal tökéletesen igazuk van. Vegyük az éjszakát, mikor felhoztam, hogy az őrültekről akarok írni, az újságok nevezik azokat így naivan, akik a művészetre támadnak, nem kritikával, hanem kenyérvágó késsel és kalapáccsal, Prága és Amszterdam csöndes múzeumaiban. Igazából ők az i

A telepen / azt beszélik, hogy / valaki egymillió pesót talált / a szemétben A költő A telepen, ahol felnőttem, úgy emlegetik, hogy a Költő, lőszereket árul. Huidobro szerint minden vers tűzvész. Senki nem tudja, miért nevezik így. Egyesek szerint azért, mert apja tanító volt. Mások azt mondják, hogy titokban verseket ír, de senkinek sem mutatja meg őket. Egyszer megégettem a lábam egy petárdával, amit tőle vettem. Még mindig ott a nyoma. Talán így alkot, s műve, akár

Még a kilencvenes évek végén, amikor a Drakula című regény miatt a vámpírizmus divatba jött, és ez lehetővé tette, hogy a vérszívók nyilvánosan engedelmeskedjenek az ösztöneiknek, Miskolci rájött, hogy egyáltalán nincs egyedül az elfajult ízlésével, hanem egy egészen kiterjedt közösség tagja. A budapesti telefonhálózat egy részét nyilvánvalóan ezeknek a hæmatofágoknak tartották fenn. (regényrészlet) Cyprian Latewood bécsi visszatéréséhez vagy a fejében, vagy azon kívül Mo

De nem tudja, mi a helyes válasz, és ettől a körül­ménytől annyira megijed, mintha ebben a pillanatban tűnne fel neki először, hogy valami alapvetően megválto­zott az életében. Mia világában ugyanis minden kérdésre létezett válasz, pontosabban kérdésenként csak egy helyes válasz létezett. Ami viszont nem létezett: olyan helyzetek, amikor úgy érezte, meleg víz lötyög a fejében. (regényrészlet) Fekete talárjában Sophie kissé úgy fest, mint egy apáca, csak fityula nélkül. Ké

Nem engedheted meg magadnak azt a luxust, hogy minden kórházi esetet személyes ügyként kezelj. Az empátia mindig lesben áll, készen arra, hogy széttépjen. Margherita (Reméltem, hogy már nem talállak itt) részletek Egy októberi szombat, délután négy óra, az ég visszatartja az esőt, mely hallani sem akar arról, hogy lehulljon. Kár, gondolom, örült volna az esőnek. Hátul parkoltam, a fák mellett, egy régi, fehér Fiat Punto mögött, melyből zihálva szállt ki egy középkor

A vizsgálat szerint 13 %-kal / gyengébben pumpál a szív Félbehagyom a verset hogy összehajtsam a ruhákat. Mindegy, hogy ki van életben, ki halt meg, akkor is nő vagyok. Rengeteg tennivalóval. Egymásra hajtom inge ujjait. Semmi sem állhat a gyengédség elé. Visszatérek a vershez. Vissza a nőiséghez. De most itt az ing, e hatalmas ing kezemben, és valahol egy kislány áll az anyja mellett, nézi, hogyan kell. Vörös ördög az onkológiás nővérek hívják így, mert, akár a sav,

És az expedíció harmadik tagja, a magyar Sajnovics? Ő vajon már a kezdeti szakaszát élte annak, ami tragikus sorsát okozta? Úgy vélem, erről megoszlanak a vélemények. Nem tudom, Ön mennyi információ birtokában van. Az a különös, hogy kedvelem Hellt: szent volt, tudós, a nagy igazság harcosa. De miért döntött úgy, hogy becsapja az egész világot? (regényrészlet) Washington, 1882. március 2. Igen tisztelt Mohn Professzor! Mint a négy évvel ezelőtti Norvég Jeges-tengeri

Ezek / a versek olyan szívtelenek, mint a madárdal Ezek a versek, ezek a versek, ezek a versek, mondta a nő, olyan versek, amikben nincs szerelem. Ezek egy olyan férfi versei, aki otthagyná feleségét és gyerekeit, mert a dolgozószobájában zajongtak. Ezek egy olyan férfi versei, aki megölné az anyját örökségért. Ezek egy olyan férfi versei, mint Platón, mondta a nő, olyasmit jelentenek, amit nem értek, de ami ennek ellenére megsértett. Ezek egy olyan férfi versei, aki inkább

Énekelt. Csak erre emlékszem. A testben, ahol mindennek van ára, egy koldus voltam. Térden állva lestem be a kulcslyukon. Nem a zuhanyzó férfit néztem, hanem a rajta keresztülhulló esőt: a gömbölyű vállain elpattanó gitárhúrokat. Azért emlékszem erre, mert énekelt. A hangja – teljesen kitöltötte a belsőm, akár egy csontváz. Még a nevem is kegyelemért könyörögve térdelt le mellettem. Énekelt. Csak erre emlékszem. Mert a testben, ahol mindennek ára van, éreztem,