a hajtások pálmává sűrűsödnek Felszáll a sötétség, képzeld el, még az életedben. Itt vagy – takaros bárkába zárva sodródsz keresztül a hullámzó sáson, a gyapottal elárasztott földeken. Szabad vagy. A folyót liliomok borítják, rózsabokrok tűnnek fel, a hajtások pálmává sűrűsödnek. És most meghátrál minden félelem: a fény vigyáz rád, érzed a hullámok jóságát, mint kitárt karokat a víz felett; Szerelmem, elfordul a kulcs. Terülj hát el – ez a Nílus, ragyog a nap, jószerencse vár, bárhová térsz....

a kiáltást, amely mindig felszakad, / az egyesülés alantas, / megalázó előfeltételét Mondom, hogy nem a Hold, hanem a virágok világítják meg az udvart. Gyűlölöm őket. Úgy gyűlölöm, ahogy a szexet, a számra záródó férfiszájat, a bénító férfitestet – és azt a kiáltást, amely mindig felszakad, az egyesülés alantas, megalázó előfeltételét – Ma este a kérdést és az azt követő választ egyetlen hangként hallom, mely egyre feljebb és feljebb hág, aztán ugyanarra a régi két részre szakad, a...