a hasnyálmirigyem & a vastagbelem közül ered lelkem erecskéje

vissza akarom kapni a hintaszékeim,

szolipszista napnyugtáim & a partmenti dzsungel hangjait, amik kabóca-tercek és szőrös csótányláb-pentameterek

bibliákat adományoztam turkálóknak (műanyag szemeteszsákokba csavarva vertem szét őket savas himalájai sólámpákkal – a keresztelők utáni bibliákat, amiket az utcasarki zelóták húsos kezéből téptek ki, a lebutított, könnyen olvasható, élősködő fajtákat):

jobban emlékszem a biológiatankönyvek fénylő fotóinak sikamlós gumiszagára; kiégették orrszőreimet & a sóéra & a tintáéra amit a kézfejemről dörzsöltem le. a hold nyesedékei alatt hajnali kettő negyvenötkor tanulom & ismétlem

riboszóma endoplazmatikus – tejsav porzó

a Powers és a Stenson hills sarkán álló IHOPban –

ismételtem & körmöltem, míg utat nem vájt magának & aztán pangani kezdett valahol, már nem is tudom pontosan, hol, talán a hasamban – talán ott, a hasnyálmirigyem & a vastagbelem közül ered lelkem erecskéje.

ez a vonalzó, amivel most mindent leegyszerűsítek; éle kemény & szilánkos a tudástól, úgy ült, mint rongy a lázas homlokon.

békén hagyjam mindkettőt? a hebehurgya hitet és a tudományt, ami a tanterem végéből csúfolódik

el sem hiszem – hogy a biblia, a korán és a bhagavad gíta hosszú hajtincseket tűrnek a fülem mögé, ahogy régen anyám & azt lihegik, hogy adj teret a csodának – minden értelmem lecsöpög az államon a mellkasomra & így áll össze: az élet csupán petesejt és spermium, csupán az, hogy e kettő hol találkozik, milyen gyakran és miképp, és mi hal meg ott.

Fordította: Endrey-Nagy Ágoston

Endrey-Nagy Ágoston (2002) Málik Roland-díjas költő, a Fiatal Írók Szövetsége sorozatszerkesztője és a KULTer.hu szépirodalmi rovatvezetője. 2025-ben elnyerte a Ferencvárosi József Attila irodalmi támogatást. Verseit, prózáit többek között az Alföld, az Élet és Irodalom, a Jelenkor és a Litera közli. Az ELTE Irodalom- és kultúratudomány MA hallgatója.