MERÜLJ EL A SZIFONOKBAN!

Simon Bettinát Tinkó Máté kérdezte A saját hang nagyon fontos. Nem az irodalomban, hanem az életben. Pusztán az a koncepció, hogy verseskönyvek jelennek meg szerzőktől, hozzájárul ahhoz, hogy a világban kitüntetett helyet és figyelmet érdemeljen a szuverenitás és az egyén. Mindez különösen fontos a mai valóságunkban, ahol a különbözőség problémát jelent és súlyos következményekkel jár az egyén szintjén. Fontos kérdések ezek. Tinkó Máté: Külön felhívtad a figyelmemet előzetes

„A magyar nyelvben vagyok otthon. A mindennapokban Szerbiában, szellemileg Magyarországon. Sokkal aktívabban követem például a magyar közéletet. Azonban már jó ideje szeretnék szerbről verseket fordítani, de valamiért folyton halogatom. Sokkal szorosabb együttműködés kéne a két irodalom között, és ez elsősorban a vajdasági magyar írók felelőssége, így az enyém is.” ‒ Celler Kiss Tamással Szarvas Melinda beszélgetett. Celler Kiss Tamás: Vas Máté írta a Kosok című izlandi f

„Szerintem az számított nagyon sokat, hogy szavalták a verseimet. Vajdaságban a versmondásnak nagyon nagy hagyománya van, jöttek sokszor Magyarországra is verseket szavalni, s hozták az enyémeket is. Nekem az volt egy nagyon furcsa élmény, amikor Szabadkán tartottak egy szavalóversenyt, s az elődöntőben négy emberből három Terék Annát szavalt, kettő vajdasági volt, a harmadik pedig magyarországi. De volt olyan budapesti kiállításmegnyitó is, ahol egy székely fiú szavalta a Kü

Kali Ágnest György Alida kérdezte Aznap este, amikor megfogalmazódott bennem legelőször az Ópia, csak abban voltam biztos, hogy ez az egész eggyel és önmagával szabad osztható legyen. Azzal az eggyel, akinek csak a hiánya maradt rám és önmagam teljes valójával. Ahhoz, hogy önmagammal oszthatóvá tudjak válni sok rosszul elsült dologgal kellett szembenéznem. Találkoznom kellett a bennem lakó szörnyetegekkel. Bertolucci Ultimo tango a Parigi filmjének végén Maria Schneidert látj

Gothár Tamást György Alida kérdezte Új verseskötet készül egyébként, véletlenül ki is töröltem ezelőtt úgy két hónappal a fájlt a szövegekkel, de szerencsére különböző fecnikről, a noteszemből és emlékezetből sikerült újraírni a nagyját. Mostanában viszont sokkal lassabban és kevesebbet írok, úgyhogy még biztosan eltart egy darabig, amíg elkészül. Ami még eszembe jutott, hogy mivel nemrég felszabadult egy csomó időm, szeretnék újra nekilátni románról fordítani, sokat halogatt

Mezei Gáborral Élő Csenge beszélgetett Lírával kezdtem, azzal is folytattam. 2003-ban jelent meg az első publikációm a miskolci Új Holnapban, és azóta sokfelé. Ha prózát írtam, az vagy felkérésre történt, vagy valamilyen közös projekt keretében, de ezek ritka alkalmak voltak, és ez jól is van így. Na meg persze az értekező próza, a tanulmányok. A harmadik, készülő verseskötetemben vannak prózaversek, ahogy a natúr öntvényben is voltak. Egy novellista barátom szerint ez annak

A Káli holtaknak a második kiadása készül épp, a regény szerzője azonban már a következő, nyíló ajtóra figyel. Térey Jánossal a kőszínházak monoton műsorrendjéről, Magyarország szellemi végvárainak állapotáról és a szakmájában uralkodó rossz légkörről is beszélgettünk. Térey János: Köszönöm, jóban. Gondozom. Ha meghívnak, olvasok belőle, ha megkérnek rá, magyarázom. Jó érzés, hogy foglalkoznak vele. Én is szeretek kérdezni szeretett szerzőktől, társművészektől, de nem a m

Dobás Katát Csordás László kérdezte Én most dolgoztam fel Várady Emese hagyatékos anyagát. Talán nem olyan sokan tudják, hogy ki volt ő: Szilágyi Domokos egyetemi szerelme, akit aztán az ötvenhatos események apropóján eltávolítottak a kolozsvári bölcsészkarról. Verseket is írt, nem túlságosan jókat, teszem hozzá, vagyis jelenleg nem tartjuk kiemelkedőnek az irodalmi munkásságát. A naplói, feljegyzései azonban olyan összetett látleletet adnak az akkori romániai viszonyokról, h

Papp-Zakor Ilkát Ficsor Benedek kérdezte Országok, nyelvek és az emberi létezés határait áthágó történetek elevenednek meg Papp-Zakor Ilka Az utolsó állatkert című második kötetében. Bár az idegenség változatai szürreális formát öltenek, mégis mélyen gyökereznek a nyelvben és az emberi természetben, amelynek megtapasztalása a szerző szerint a legfélelmetesebb a számunkra. Papp-Zakor Ilkával az új kötete kapcsán a semmi és az önáltatás között mozgó identitásról, a küszöbön áll

Szvoren Edinát Lakner Dávid kérdezte Én csak itt, a VIII. kerületi Déry Miksa utcában tudom értelmezni azt a szót, hogy könyörtelenség. Ez egy civil szó, civilben pedig nem vagyok könyörtelen, épp ellenkezőleg. Nem fontos nekem, hogy feltétlenül mások orrára kössem a véleményemet a világról. Egy pszichológus azt mondaná, konfliktuskerülő vagyok. Én inkább, eufemisztikusan azt, hogy mindig fontosabb nekem a másik ember épsége – meg a magamé –, mint az úgynevezett igazság, ha v

Száz Pállal, a Fűje sarjad mezőknek című phytolegendárium szerzőjével Veres Erika beszélgetett Szarajevóban Minden szöveg valamennyire az emlékezetről szól. De nemcsak egy mikroközösségben továbbadott történetek vagy egy családi legendáriumnak a történetei ezek, hanem a gyógynövényeknek az alkalmazhatóságát, meg a hatóerejét is mind az emlékezet adta tovább. Vagy az emlékezet torzítja el a dolgokat. Hol végződik az emlékezet, hol kezdődik a felejtés? Az emlékezet nem az, ami

Szil Ágnest Ayhan Gökhan kérdezte Pokolra kell menni… Azt hiszem, átlagosan szörnyű gyerekkorom volt a nagyon távoli Kádár-korszakban. Természetes, hogy ez az írásokban is leképeződik, de esetemben talán nem a tartalomban mutatkozik meg, hanem az empátiában, abban, ahogy megfigyelem a hőseimet. Persze így is valamiképpen reflektálok, ha mással nem, akkor a témaválasztással. Nem tartom fontosnak, hogy a saját életemről írjak, sőt határozottan távol is szeretném magam tartani:

Weronika Gogolát Szathmáry István Pál kérdezte A rendszerváltás után nevelkedtem, és nagyon csalódott vagyok. Hittem benne, ahogy azt a szüleim sugallták, hogy minden rossz mögöttünk van már, és rám egy csodálatos, konfliktusok és háború nélküli világ vár. Most viszont olyan érzésem van, mintha minden, amit a szabadság éveiben építettünk fel, szétporladna apró darabokra. Ha választania kell, Budán élne Pest helyett Weronika Gogola, az idei Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

Réti Annát Sifter Veronika kérdezte Úgy érzem, annak ellenére, hogy a nézőket beengedem a saját lakásunkba és egy elég személyes élethelyzetről beszélek, meg tudjuk tartani a privát életünk határait. A táncban mint előadói és kommunikációs nyelvben szerintem az az izgalmas, hogy ami nekem konkrét és személyes, az neked lehet, hogy teljesen mást jelent. Viszont az értelmezés szabadsága okozta bizonytalanság úgy látom, sokaknak néha teher. Ilyenkor azt mondom, hogy nem feltétle

Az írónőtől megkérdeztük, miért éppen ebbe a korba és közegbe helyezte regénye cselekményének egyik alapvető részletét. – Olyan könyvet akartam írni, amely az őrületről szól – hangzott Koopman válasza. – Márpedig ez az időszak ebből a szempontból kulcsfontosságú: míg az 1960-as években még teljesen természetes volt az elektrosokk alkalmazása a pszichiátriában, ekkor jelentek meg azok a hangok, amelyek a beteg jogait kezdték vizsgálni, és kiálltak amellett, hogy az addigi, med

Ida Hegazi Høyert Ficsor Benedek kérdezte És ahol erőszakra kerül a sor, ott elfogynak szavak. A bántalmazás elbeszélhetetlen, és a csend, ami helyette van, átokként öröklődik tovább. Nemrég egy spanyol újságíró készített velem interjút. Láthatóan megdöbbentette, hogy egy norvég regény bántalmazó kapcsolatról mesél. Azt hitte, hogy Skandináviában ilyesmi nem létezik. Pedig ugyanúgy jelen van a mi társadalmunkban is, talán nem olyan jelentős mértékben, mint máshol, de mi sem v

Szomorú helyett én inkább azt mondanám, hogy van valami ijesztő a bohócokban. És már jóval Stephen King előtt is volt. Érzek valamifajta különös rokonságot az udvari bolondok és ördögök világa között. Nem véletlen, hogy előbbieknek a sapkája is a szarvakat idézi. Állatok szarvait, az ördögét, ami részben maga is állati. A szomorú bohóc elképzelését sosem szerettem igazán, az ijesztőét annál inkább. Daniel Kehlmannt Lakner Dávid kérdezte. Új regényével, a Tyll-lel érkezett a

Nora Szentiványit Ficsor Benedek kérdezte Egyszer már fiatal felnőtt koromban meglátogatott bennünket Göteborgban. Huszonéves voltam, a saját lakásomban éltem, ahol büszkén vezettem körbe, ő azonban nem értette, mi szükségem van erre, hát nem akarok férjhez menni, kérdezte. Nincs bennem nosztalgia, nem vágyom az elveszett otthonom után, a szomorúság voltaképpen a nagymamám szomorúsága, amely bennem él tovább. (Blaskó Adrienn felvétele / Scolar Kiadó) Sokáig ő volt az a lány

Furulyás Dórát Sifter Veronika kérdezte Onnantól, hogy bementünk a terembe, nagyon pontosan meg kellett fogalmazni, hogy mit csinálunk, hogy ez alatt a másik három ember is ugyanazt értse. Az volt a fő szabályunk, hogy bárki bármit mond, mindent ki kell próbálni a gyakorlatban – e nélkül megvétózni nem lehet. Engem személy szerint az érdekelt a darab létrehozásakor, hogy mi az, ami belőlünk közös, összegyúrható, megmutatható, valamint a krízisekkel való megküzdés, az érés, ön

Szalay Zoltánt Veres Erika kérdezte Ha vannak dolgok, amelyekről nem lehet beszélni – márpedig ugye vannak, és van a leküzdhetetlen kényszer is, hogy kezdjünk velük valamit –, akkor ezekről a dolgokról elbeszélni kell. Amit így elbeszélünk, azt máshogy nem lehet, körülbelül úgy, ahogy egy zeneműnél sem tudjuk elmesélni, miről szól. Az elbeszélésekről ezért aztán ugyanannyira lehetetlen bármi érdemlegeset mondani, mint magáról a titokról. „Nem köszönt el tőlem, pedig titkon re