top of page

Santiago Rodas versei (f. Zahorecz Eszter)

febr. 23.
2 perc olvasás

A telepen / azt beszélik, hogy / valaki egymillió pesót talált / a szemétben

 

A költő

 

A telepen, ahol felnőttem, úgy emlegetik, hogy a Költő, lőszereket árul. Huidobro szerint minden vers tűzvész.

 

Senki nem tudja, miért nevezik így. Egyesek szerint azért, mert apja tanító volt. Mások azt mondják, hogy titokban verseket ír, de senkinek sem mutatja meg őket.

 

Egyszer megégettem a lábam egy petárdával, amit tőle vettem. Még mindig ott a nyoma. Talán így alkot, s műve, akár a költészet, örök hegeket hagy maga után.

 

Önarcképek

 

A vállfára akasztott pólóimat bámulom.

 

Rólam készült, ismétlődő, lefejezett fénymásolatok.

 

Nejlonzacskók

 

Üres, fekete nejlonzacskók

 

kavarognak

 

az utcán láthatatlan örvényekben.

 

Egyik nagynéném arról magyaráz, hogy mikor jönnek érte a földönkívüliek.

 

Azon agyalok, vajon hogy nézne ki mindez, ha már nem élnék.

 

A nagynénémnek kegyetlenül meggyilkolták a tizenöt éves fiát.

 

Végigjárom a rapperek borbélyüzleteit, a cipészműhelyeket,

 

a csirkeárusokat, a Bancolombia irodáit, a reggaeton diszkókat.

 

A telepen azt beszélik, hogy valaki egymillió pesót talált a szemétben. Most titokban mindenki a nejlonzacskók között kutat.

 

Azt beszélik, hogy valaki szemétbúvárkodás közben egy levágott fejet talált.

 

A zacskók tovább kavarognak a szeles éjszakában.

 

Az éjszaka is valahol a zacskók között kavarog.

 

A leszállást figyelők

 

A leszállást figyelők szendvicsekkel ülnek le várakozni.

 

Időről időre árnyék vetül rájuk, félkörívben tartják tekintetüket, s ahogy a repülő eléri a kifutópályát, elégedetten kortyolnak italukból.

 

A gépeket pusztán hangjukról felismerik: – ez az 9892-es vagy az 1235-ös járat – duruzsolják. Mindig a várt repülő zúg el felettük.

 

Mesterségük egyszerű, diszkrét: délutánjaikat kémleléssel töltik, vigyáznak a rendre.

 

Ha a műszaknak vége, a kőművesek, pénztárosok, bicikliversenyzők visszatérnek a munkájukhoz, a Föld játszva forog tovább.

 

Ki tudja, mi történne, ha a leszállást figyelők egyszer csak nem figyelnék többé a leszállást.

 

Fordító: Zahorecz Eszter

 

 

Zahorecz Eszter (Várfalva, 2004) a kolozsvári Bölcsészkar magyar-spanyol szakos hallgatója, a Hervay Klub társszervezője.

 
 

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése
Karin Smirnoff (f. Patat Bence): Cukorkígyó

Nem én akartam ezt a kislányt feleli Anitaanya mindennap. Ő akarta. És most hogy már megszületett ő nincs itt. Ha azt akarja hogy életben maradjon jöjjön vissza. (regényrészlet) Kettő Senki

 
 
Ian McEwan (f. Lukács Laura): Amit tudhatunk

A globális gazdaság szétesett, elosztóhálózatai megsemmisültek. A piacok és a közösségek sejtszerűvé és önellátóvá zsugorodtak, amilyenek a kora középkorban voltak. Azok a tudományos-technikai intézmé

 
 
Cormac McCarthy (f. Morcsányi Júlia): Isten gyermeke

Késő délután egy foltos huzatú vékony kis matrac kelt át a bozótoson a faház felé. Lester Ballard fején és vállán nyugodott akinek a szárcsagyökérre meg a szederbokrokra szórt átkait nem hallotta fül.

 
 

IMPRESSZUM

© szifonline

Felelős szerkesztő: Szép V. Árnika

  • White Facebook Icon
  • White Instagram Icon

líraszerkesztő: Pintér Kitti

prózaszerkesztő: Borcsa Imola

a weboldal grafikái Veréb Csilla munkái

bottom of page