Késő délután egy foltos huzatú vékony kis matrac kelt át a bozótoson a faház felé. Lester Ballard fején és vállán nyugodott akinek a szárcsagyökérre meg a szederbokrokra szórt átkait nem hallotta fül.

regényrészlet

Az árnyékszékből nem maradt más csak néhány korhadt deszkadarab élénkzöld mohával benőve egy sekély gödörbe beszóródva ahonnan hatalmasra nőtt gyomok burjánzottak elő. Ballard elment mellettük, bement a pajta mögé ahol kis tisztást taposott a csattanó maszlag meg az ebszőlő csomói között és leguggolt és odaszart. Egy madár énekelt a forró és poros saspáfrány között. Madár röppent. Ballard segget törölt egy ággal és fölkelt és fölhúzta a nadrágját a földről. Máris zöld legyek mászkáltak sötét és darabos székletén. Begombolta a nadrágját és visszament a házhoz.

Ennek a háznak két szobája volt. Mindegyiknek két ablaka. Hátrafelé kitekintve a gaz tömör falat alkotott amely felért a ház ereszéig. Elöl egy veranda volt meg még több gaz. Négyszáz méterről az útról az utazók csak a szürke léctetőt meg a kéményt láthatták, semmi mást. Ballard ösvényt taposott magának a gazban a hátsó ajtóig. A veranda sarkában egy lódarázsfészek lógott azt leverte. A lódarazsak egyesével kijöttek és elrepültek. Ballard bement és egy darab kartonpapírral összesöpört a padlón. Összeseperte a régi újságokat és kisöpörte a rókák és oposszumok megszáradt ürülékét és kisöpörte a deszkaplafonról lehullott téglaszínű sárdarabokat bennük fekete bábhéjakkal. Becsukta az ablakot. Az egyetlen megmaradt üvegtábla hangtalanul kibillent a száraz ablakkeretből és a kezébe esett. A párkányra tette.

A kezdetleges kandallóban egy halom tégla és habarcsagyag hevert. Egy fél vas tűzbak. Kidobta a téglákat és összesöpörte az agyagot és négykézlábra ereszkedve kitekert nyakkal próbált fölnézni a kéménybe. A foltnyi nyálkás fényben egy pók lógott. Föld és régi fafüst áporodott bűze. Újságpapírt gyűrt gombócokká és a kandallóba tette és meggyújtotta. Lassan égtek. Apró lángok falták sercegve a papír széleit. A lapok megfeketedtek és fölkunkorodtak és remegtek és a pók leereszkedett a fonalán és a kandalló hamus padlóján húzta össze magát.

Késő délután egy foltos huzatú vékony kis matrac kelt át a bozótoson a faház felé. Lester Ballard fején és vállán nyugodott akinek a szárcsagyökérre meg a szederbokrokra szórt átkait nem hallotta fül.

Mikor a kunyhóhoz ért a matracot a padlóra dobta. Körben por szállt fel alóla és végighullámzott a megvetemedett padlódeszkák fölött aztán leülepedett. Ballard az inge elejével letörölte az arcáról és a homlokáról az izzadságot. Félőrültnek látszott.

Sötétedésre minden ingósága ott volt az üres szobában és akkor lámpát gyújtott és a padló közepére tette és törökülésben ült előtte. Egy drót ruhaakasztóból készített nyárson krumpliszeleteket tartott a lámpacilinder fölé. Mikor már majdnem feketék voltak a késével a drótról egy tányérra csúsztatta őket és fölszúrt egyet, ráfújt és beleharapott. Nyitott szájjal ült ki-be szívta a levegőt, a darab krumplit az alsó fogain egyensúlyozta. Ahogy rágott káromkodva szidta a krumplit amiért forró. A közepe nyers volt, lámpaolajízű.

Mikor megette a krumplit, sodort magának egy cigarettát és a lámpacilinder pereménél remegő gáztölcsérnél meggyújtotta aztán ott ült és szívta be a füstöt és hagyta kibodorodni a száján, az orrlukain, a hamut a kisujjával szórakozottan a nadrágja hajtókájába pöckölve. Kiterítette az összegyűjtött újságokat és motyogott felettük, a szája formálta a szavakat. Régi hírek régóta halott emberekről, elfelejtett eseményekről, csodagyógyszereket és eladó jószágot kínáló hirdetések. Addig szívta a cigarettát míg már csak égett csonk volt az ujjai közt; míg hamu lett belőle. Annyira letekerte a lámpát hogy csak a leghalványabb narancsszínű parázslás festette meg a cilinder alsó gömbjét aztán kibújt a bakancsából a nadrágjából meg az ingéből és a zokniját leszámítva meztelenül elfeküdt a matracon. A belső falról a legtöbb deszkát a vadászok letépdesték tűzifának és az ablak fölött a pucér szemöldökfáról egy fekete patkánysikló farka és hasának egy része lógott lefele. Ballard felült és újra föltekerte a lámpát. Felkelt és odanyúlt és ujjával megbökdöste a kígyó halványkék alját. Az előrevágódott és nagy puffanással a földre esett és úgy siklott a padlón mint a lefolyóba csorgó tinta és már kint volt az ajtón és eltűnt. Ballard visszaült a matracra és letekerte a lámpát és visszafeküdt. Hallotta ahogy a szúnyogok feléje zümmögnek a forró sötétben. Hallgatózva feküdt. Egy idő után hasra fordult. És egy idő után felkelt és elvette a puskát a kandallótól ahová le volt támasztva és a matrac mellé fektette a padlóra aztán újból kinyújtózott. Nagyon szomjas volt. Éjjel jégfekete hegyi vízforrásokkal álmodott, ahogy a hátán feküdt nyitott szájjal akár egy halott ember.