Egyedül él, mondta, nem kacsintott.

Új évkezdet Jézussal

Éjfélkor együtt énekeltük a Himnuszt, szép szokás ez, szerettem volna fogni a kezét, nézni a szemét, ahogy nevető, barna és kegyelmes.

Nem tudom, miért választott ki arra az estére, kérdezett, válaszolt asszonykérdéseimre, szájívére rálógott bajuszát igazgatta. Megrémültem, egész éjjel csókoltam volna, amikor épp nem filozofáltunk.

Egyedül él, mondta, nem kacsintott. Kezemet tördelve magyaráztam magamnak, ez nem csak ennyi volt, dolgunk van egymással.

Harminchárom éves, én meg vagy kétszer annyi, véletlen találkozás az év kezdetén. Úgy jár vele a nyugalom, mint hóesés a város közepén, talán kitart reggelig.

Éjszakák Csepelen

hiszed-e az Istent innen a combom tövéből hogy lesz hajnalhasadás összegömbölyödve vékony takaród alatt lesz-e megbocsájtás vagy templomodba zárkózol magamra hagyva a reggeli imában máris külön utakon járunk én felfelé tekintek párzó galambok egy üres fán te a lábad elé kavicsokon és nagy rögökön elbotolva feljutunk feljuthatunk.