top of page

Horváth Florencia: Feszül

júl. 31.
1 perc olvasás

Végül mindig híd jön

 

Negyedikben hittanórán megnéztük A Passiót. Jézus szenvedése nem érdekelt, a Sátán miatt rémeket álmodtam. Nem komfortos ez a test, minden tagja húz lefelé. A mélyből csak az erősek és a gonoszak tudnak feljönni. Mindig jó, elég jó akartam lenni. Csodálom, megvetem, megvetem, csodálom a lányokat, kik hipnotizálják, akitől valamit akarnak. Bementem apám szobájába, húsvét volt, éjfél, az M1 fénye a háttérben. Valami ártatlan kérdés miatt indultam, hallottam a kígyó közeledését, hátat kellett volna fordítani, nem bírtam levenni szemem a tévéről. Húz lefelé a női test, amitől félünk, legbelül az vagyunk. Földrajzórán a hidakat tanultuk: Margit, Lánc, Erzsébet, Szabadság, letakartam a tankönyvben, mi jön utána. A csalásban a legszebb, hogy látszódik a túloldal. Végül mindig egy híd van. Jön velem, amit elhagynék. Nehezedik a váll, ferdül a gerinc. Amit férfiak fognak, a nők cipelik. Karján kisgyerek ült, arcát simogatta. Megrettenek, ha közeledik felém egy kéz. Lecsúszik, utat tör, nem érzi, szét akarnak szakadni szerveim, ahogy a város szövete a nála erősebb anyagtól. Duzzad a Duna, mint holdtöltekor a két mell. Távolítja egymástól, ami összetart. Löki kétfelé az oszthatatlant. Elég a ráncokat és a fogakat ismerni, kirajzolják az egész embert annak, aki kíváncsi. Végül mindig híd jön. És ha beomlik, tizenhárom marad. Az az egy nem tényező, csak hogy éppen melyik oldalon álltam.

 

 
 

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése
Borsos Bence: megálmodtam

hetekig nem aludtam utána hogy soha többé / ne találkozzam a nyomorral az önzőséggel / a savanyú gumicukor árus mosolyával ott álltunk a búcsúi forgatag kellős közepén nyár volt az utcai ivókútnál tol

 
 
Országh Virág: Külalak

Engem csak kiírattak mindenhonnan. Apa mostanában mindig azt mondja, nemhogy a rézfaszú bagoly, de még a szellemek sem fognak megbaszni, ha ilyen kövér maradok. Anya szerint ez a szerelem egyik legősi

 
 
Lauer Péter: Szobor

az idő a test / fényét lassan átszínezte Emlékszel, vettünk egy szobrot, emberalakút, műkő volt, de élethű – a kert végébe tettük, maradjon nekünk és a madaraknak. Kezdetben minden nap lejártunk hozzá

 
 

IMPRESSZUM

© szifonline

Felelős szerkesztő: Szép V. Árnika

  • White Facebook Icon
  • White Instagram Icon

líraszerkesztő: Szép V. Árnika

prózaszerkesztő: Borcsa Imola

a weboldal grafikái Veréb Csilla munkái

bottom of page