Nem szabad elfelejtened: / csak átutazóban vagy.

Kihallgatás

Nem tetszik itt neked.

Tüsszögsz a súlyos drapéria porától,

az elsötétítésben nem hiszel,

neked nincsenek titkaid,

áttetszővé válsz a vetítő fényénél.

Kerülöd a végleteket,

a „kegyetlent” le sem tudod írni,

altruizmusból vállaltad a darázscsípést.

Egyik szemed a termet kutatja,

a másik az ablak mögötti világot.

Nem szabad elfelejtened:

csak átutazóban vagy.

Fészer

A ketrec még csak kicsit rozsdás,

a borostyán nemesít.

Eltűntek a szárnyasok, el a szőrösek,

ez itt már nem falu.

Szedett-vetett kövek vezetnek a fészerig,

egyformára csiszolta őket az eső és a kor,

belesimulnak a malterba,

ami helyenként megadta magát,

botlat, ha nem figyelek.

Dohos és állott tégla keveredik a nyárral,

néha a tavasszal, ha nem vagyunk lusták kijönni.

A tető kicsit beázik,

nem javítja meg senki.

Régen órákig ültem itt,

figyeltem a kotyogó, gágogó társadalmat,

ma csak az üresség néz vissza rám,

félelmetes.

Félek, ez vár rám is.