a döglött oroszlán vagy a rézsarkantyú

Megnéztük, amiről azt mondták, érdemes. Szép kastély, szép múzeum, még szebb főtér, és a helyi bazilika, a tetején bronzangyallal. Megnéztük, amiről azt mondták, érdemes. Ahol nem ismerhet ránk senki, otthon éreztük magunkat.

A városnézés után borozni akartunk, ahogy a helyiek, a gyümölcspiac melletti utcában találtunk egy alkalmas helyet. A pincér rám mosolygott, a többiek nevettek rajtam, ahogy a helyiek nyelvén próbáltam rendelni magunknak. Kértem egy kört a társaságnak, és még egyet, hogy szépen berúgjunk, majd elmaradtam a többiektől.

Körbejártam a várost még egyszer, amíg derengeni nem kezdett. A hősöket formázó szoborcsoport mellett egy padra feküdtem. Néztem a fároszt és az oroszlánt, amit a hős a hóna alatt tart. A sörény lecsüng, a hős sarkantyúja csillog. Sós harmatot éreztem ínyemen, amikor a többiek nevetve felkeltettek.

Mi volt, kérdezték, hajnalban a legszebb a birodalmi városban, a döglött oroszlán vagy a rézsarkantyú, de nem feleltem, és otthagytuk együtt a birodalmi várost.