Hátán lecsúszik a textil

Riadt őzre emlékeztet a kislány tekintete, ahogy igazgatja magán a törülközőt. Virágos fürdőruhájából így is kilátszódnak a hurkái. Hátán lecsúszik a textil, kihúzza magát, azt kívánva, bárcsak ránézne valaki. Gömbölyű vállára tenném a kezem, és a fülébe súgnám, elmúlik a sírás a mérleg fölött, új arcot ölt majd a szégyenérzet, és sokáig nem örülhetsz új formádnak, mert a szépség szaga vonzza őket, pillantásuk érdes nyelvként simít majd végig, lehorzsolja a bőrt immár lapos hasadról, addig járulnak eléd, míg önmagadtól is undorodsz, próbálod magadra tekerni a törölközőt, de csúszik a nyálcsíktól, amit maguk után hagytak. Ezt mondanám, de csak megmosolygom, ahogy izeg-mozog a szomszéd asztalnál.