A ravatalozónál állnak. Az épület homlokzatán a Feltámadunk-feliratból hiányzik a t, a legjobb barátnőm rögtön kiszúrja. Nézi a d-t, hogy az is eléggé inog, közben arra gondol, hogy mennyit szenvedtünk, amikor a lakása ajtajára illesztettük fel betűnként a nevét és hiába baszakodtunk a vízmértékkel, a mai napig ferde az egész. Néha elképzelem, hogy meghaltam. Például, amióta láttam a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlant, csak úgy tudok villamosozni a Kálvin tér és az Astoria között,...

Jobb móka volt ez, mint a lengőteke, pedig azzal még egyedül is szeretett játszani. Olyankor ő hagyta nyerni magát. Az anyja meg szurkolt neki, gyerünk, ez az, hajrá, kiabálta minden lendítésnél, közben megforgatta a húst a kontakt grillen, aztán megint odanézett, és úgy mosolyogtak egymásra, mint akik közös titkot őriznek. Évek óta nem volt a hegyen. Már arra sem emlékszik, miért hegynek hívták, biztos az apja találta ki. Az is tőle jön, hogy tejfölös túrónak hívja a körözöttet, pedig Anna...

Végül arra jut, hogy otthon hagyta. Talán be sem zárta az ajtót. Még sohasem fordult elő velem ilyen, szabadkozik, a nő, úgy tűnik, hisz neki, azt mondja, nagyon sajnálom, ő meg arra gondol, hogy tényleg, még sohasem fordult elő vele ilyen. Hazudik. Fogalma sincs, mikor ült utoljára vonaton. Azt is csak azért tudta, hogy a régi pályaudvar már nem üzemel, mert olvasta a Telexen, hogy brutálisan megvertek valakit az új kelenföldi aluljáróban. Emiatt eléggé szorongott, de úgy érezte, nem...