az almahéjon azt a pici, barna a foltot Senkiföldje Meguntam, hogy megcibál az élet, iderángat, odarúg a banda – senkiföldje lesz az új albérlet, nem érdekel megváltók haragja. Itt nádifarkas vonít, nem kórus üvölti azt, hogy kit és mit lehet, nem ugraszt meg megpattant rugójuk, a nyugalom itt sosem végleges. Senkiföldje nem bunker, nem otthon, nem zöld a füve, nem is fekete, megtalálnak úgyis a bolondok, hogy homokra ejtem a fejemet. Két kerítés közt süppedős a föld, megágyazok,...

Akkor volt baj, ha a harmadik kertben kötött ki a labda. A Vörösnél. Neki sem paradicsomkarója, sem sóspuskája, mégsem akart bemászni hozzá senki. Igazán undok egy dög volt ugyanis ez a Vörös. Senki sem szerette, viszont mindenki utálta. Az volt a kedvenc szórakozása, hogy a kiskapuból válogatott sértéseket vágott a járókelőkhöz. A kövérre ráförmedt, hogy annyira dagadt vagy, mindjárt földobod a pacskert. A csúnyára meg rá-mordult, hogy annyira rusnya vagy, nem ver vissza a tükör. A padlásán...

A vakolatlan téglafal fölött húsos ág nyúlt ki az utcára, tizenhárom érett körte húzta a járda felé. Az ág kétharmadnál támaszkodott meg a mállott betonkoszorún, annak egykor éles pereme bevágott, a kéreg jelzésszerűen megindult, hogy körbenője az érintkezési pontot, megcsomósodott. A koszorú alján zuzmófoltok. Hüvelykujjam körmével keresztet véstem az egyik szürkéskék érmébe. Kollár Árpád 1980-ban született Zentán. Sziveri-díjas költő, műfordító. A Fiatal Írók Szövetsége elnöke, a MISZJE...