− Igen-igen, sajtos laska! Abban különösen jók vagyunk! − Na ez az: mindjárt a laska. Nagyon nem mindegy, néni drága, hogy milyen a pasta! − Eredeti pastasciutta! De nem nápolyi, amelyik könnyen szétfő, hanem az ellenállóbb, az észak-olasz fajta! − Az sem mindegy, mikor teszik fazékba és mennyit főzik… − ...hány fokon és milyen vízben… − …a kész, lecsöpögtetett laskát még forrón elkeverni friss házivajjal… − …reszelt sajttal jól megszórni… − …de csak pecorino, esetleg parmigiano jöhet szóba!...

Molnár Vilmos 1962-ben született Csíkszeredán. Márai-díjas író, a Székelyföld folyóirat szerkesztője. Legutóbbi kötete Az ördög megint Csíkban címmel látott napvilágot a Bookart Kiadó gondozásában, 2013-ban.

I.

− Mi lesz ma az ebédetek, fiúk?

− Ne féltsen minket, néni drága, kerül mindig valami.

− Nem is akármi, irtóra tudunk főzni, ha épp van rá gusztusunk.

− Miazhogy! Ne felejtse, néni drága, a híres főszakácsok mind férfiak!

− Naná. Olyan ételt rittyentünk, mint a hétszentség!

− Mi is lesz hát akkor az ebédetek, fiúk?

− T’om is én… például sajtos laska.

− Igen-igen, sajtos laska! Abban különösen jók vagyunk!

− Na ez az: mindjárt a laska. Nagyon nem mindegy, néni drága, hogy milyen a pasta!

− Eredeti pastasciutta! De nem nápolyi, amelyik könnyen szétfő, hanem az ellenállóbb, az

észak-olasz fajta!

− Az sem mindegy, mikor teszik fazékba és mennyit főzik…

− ...hány fokon és milyen vízben…

− …a kész, lecsöpögtetett laskát még forrón elkeverni friss házivajjal…

− …reszelt sajttal jól megszórni…

− …de csak pecorino, esetleg parmigiano jöhet szóba!...

− …füstölt sonkaszalonnát kockára vágni, erős lángon zsírját kiereszteni, a pirított kis

szalonnapörcöket belekeverni…

− …a szalonna kiolvadt zsírjából is loccsintva rá egy szikrát…

− …szétnyomott fokhagymagerezdekkel bolondítani meg az egészet…

− …ja, és tálalás után a tetejére tejföl!

− Hétszentség, hogy maga olyant még nem evett, néni drága!

– Hát ez az, néni drága, ínyenc módra kell élvezni ételt, életet!

II.

− Vaj nincs.

− Sajt se, ahogy látom.

− Tulajdonképpen fokhagyma sincs.

− A szalonna pedig elfogyott.

− Voltaképpen akkor mi van?

− Laska. Kicsit szürke, kicsit régi, de van.

− Azért víz is folyik a csapon.

− Ez már kettő.

− Három: a só!

− És van fazék is.

− Azt ne számold, nem lehet megenni.

− Sajtért mégiscsak el kéne lépjen valaki a boltba, sajtos laska sajt nélkül, ez mégsem lehet.

− Már mért ne lehetne?

− Azt írja a csomagoláson, tojás nélkül készült.

− Akkor pont jó: megfőve úgy nyúlik, mintha sajtos lenne.

− Igaz, kicsit csiriz íze lesz.

− Az állaga meg: massza.

− Ha gyomorba jut: ballaszt.

− Mit számít, suvaszd a fazékba!

− S add körbe azt az üveget!

− Szóval akkor megy valaki a boltba?

− Persze, hogy megy: kéne még Unicum és vodka.

− Akkor inkább hozzatok sört!

− Hoci a vocit!

− Hozzatok mindenből és gyorsan!

III.

− Na, milyen volt tegnap a laska, fiúk?

− Hát… úgylehet, jó volt, néni drága.

– Úgylehet, igen, bár egy idő után elszakadt a film.

– Tulajdonképpen mikor is ettük meg?

– Hétszentség, hogy valamikor megettük, reggel nem volt meg.

– Valahogy kiesett, milyen volt az íze.

− Jó kellett, hogy legyen! Ha egyszer reggel üres volt a fazék.