Korbu alig ért az ember könyökéig. Bogyószemével bizalmatlanul pislogott ide-oda, ökölbe szorított kezefejével menetrendszerűen orrot törölt, koszos vederben hozta a tűzrevalót, nagy nyomatékkal a padlóra csapta. A sarokszobában rendesen ő lakott. Maja a menedékház külön bejáratú szobájában feküdt. A kis dobkályhában nem ropogott tűz. Alighogy berendezkedett, azonnal magára haragította Korbut, aki fakó zubbonyában, mélyen homlokába húzott, viharvert sapkájával úgy trappolt be a félig földbe...