Luna azt ígérte, hogy elkíséri hamvakat szétszórni, de nem tudja elképzelni, hogy levezetnek kétszázötven kilométert, közben Luna megint előadja, hogy a csávója belefújja az orrát a csapba, a hajzselére nem teszi vissza a kupakot, úsznak a zselében, pedig szerinte kábé nincs is haja. Lunára nem lehet rátenni a telefont. Ahhoz Lunának legalább néha levegőt kéne vennie, egy természetes, mély lélegzetet, hogy abban a röpke pillanatban Dalma közbeszúrja, egyébként mennie kell, vagy bocsi, de...

A kutyák szőre büdös, mint a rohadás, ha víz éri, a lefolyóban két perc után csomókban áll a szőr, a kis fülkében meleg pára, a számon át lélegzem. Csórika meg reszket a víz alatt, de kibírja. A gazdája vajszínű szövetkabátban, egy ideig áll a szagban, aztán kimegy telefonálni. Apám nevetgél a telefonba, legyél vicces. Meg érdekes. Igen, apu, ennyi? Most mit vársz tőlem, nem tudom, hogy mennek ott a dolgok. Sose voltam vicces, mondom. Apám tiltakozik, dehogyisnem, majd meglátod. Anyám a...