Kérjük, mobiltelefonjukat kapcsolják ki vagy állítsák repülő üzemmódba. Épp felszálláshoz készülődünk, amikor meglátom az egyik stewardess nyakán a furcsa anyajegyet. Biztos vagyok benne, hogy melanóma. Laci észre sem veszi, azt figyeli, ahogy az utolsó tárolórekesz ajtaja is a helyére kattan, miután a fiatalabbik stewardess lábujjhegyre állva belökdöste mindegyiket. A kezemet szorítja, arcára kiül a nyugtalanság. Gyerekkora óta fél a repüléstől, indulás előtt minden alkalommal megiszik...

A kérdések elpárolognak, mint az izzadság, érzem, a hátamat veri a víz, megint korán jött a nyár. Május elseje van, plusz Európa-nap, az egyik standnál hurkapálcára ragasztott EU-s zászlócskákat osztogatnak, de nem kéri senki, csak a lufikat. Csendben nézelődök, a kezemben fagyi, az unokahúgomnak vettem, a nővéremmel együtt eltűntek, talán felültek a körhintára. Az egyik pavilon mellett téblábolok, a sapkám a fejembe húzva, muszáj, a színpad előtti placcot telibeveri a nap, a víztorony...

azt hitted, / a végén téged / is elrejtenek Célegyenesben Felhalmozod magadban, körberajzolod vele a létezés olvadó tömegét, és mint egy rutinos gyorskorcsolyázó, az utolsó körben, kívülről előzve megkerülsz mindenkit. Versföldtan Rímek, költői képek jönnek- mennek, ziláltan röpködnek a szövegben, nem engedelmeskednek semmilyen szabálynak valahol elkezdődnek itt- ott megtörnek aztán folytatódnak keletkeznek újak összeforrnak mint egy vulkanikus hegység, gyűrődnek egymásnak feszülnek...