Ez a regény a polgári öntudat helyzetbe hozásával, a régi ökonómia összeomlásával, vagyis kívülről jövő fenyegetéssel és szorongással kezdődik, majd a belső szorongás láttatásával folytatódik, és a hiábavalósággal ér véget, mert a szabadság mögött is kényszerek és elnyomatások feszülnek, és mintha Péntek azt sugallná, a lélek gondjaihoz a művészet és a szabadság lehet a használható kulcs. A történelmi, családi és személyes traumák soha nem tűnnek el, csak átalakulnak; a generációk egymásnak...

Marian McAlpin történetén keresztül Atwood sajátos női tapasztalatokról, az észrevehetetlen hétköznapi elnyomásról és korlátozottságról beszél, ugyanakkor a felszabadulás és a harc tapasztalatáról is ír. A regény bemutatja a nemtől független felnőtté válás kijózanító valóságát is, amely elválaszthatatlannak látszik a házasság intézményétől. Mit jelentett középosztálybeli nőnek lenni a hatvanas években? Margaret Atwood ezt járja körül Az ehető nő című regényében. Társadalmi reflexióra nagyon...